Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
2000. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Romániában a helyzet változatlan FÉLELMEK ÉS GYÖTRELMEK ERDÉLY MAGYARSÁGÁÉRT Helyhatósági választások voltak Romániában, melyek az ellenzék győzelmével végződtek. Az eredmény előre vetíti az őszi parlamenti választások kimenetelét. Az RMDSZ eredménye felemásra sikeredett. Olyan fontos pozíciót veszítettek el, mint Marosvásárhely polgármesteri széke. Ennél szomorúbb, hogy "kincses" Kolozsváron ismét Gheorghe Funar győzött, akiről a pszichiátereknek az a véleménye, hogy elmebeteg. Egy biztos, az a mérhetetlen gyűlölet, mely Funarból árad, a magyarság iránt, már már pszichés eredetű. Noha az RMDSZ egyes vezetői azt állítják, hogy a választási eredmény nem rosszabb mint a négy évvel ezelőtti, félek az elkövetkező időszak nem ezt fogja bizonyítani. Romániában elmozdult valami, mely nagyon rossz irányba hajtja az országot, és előre vetíti az árnyékát egy olyan tragikus időszaknak, mely sok szenvedést hozhat az ott élő honfitársainknak. Az előjelek szinte kita- pinthatóak. Kezdjük a választásokkal, melynek korrektsége a balkáni szintet is alig ütötte meg. A választási bizottságok kedvük szerint hosszabbították meg a voksolások időpontját. Teherautók járták a városokat, még a választások alatt is, és időről időre felszólították a román lakosságot, hogy tegye tiszteletét a szavazóhelységbe, mivel a jelenlegi állások szerint a magyarok által leadott szavazatok a létükre és a demokráciára veszélyesek. Dehogy akarom bántani az afrikai diktatúrákat, de az ottani választások sokban hasonlítanak a román választások tisztaságára. Az külön érdekesség, ha egyáltalán érdekességnek lehet nevezni, hogy bármely településen választást lehet nyerni azon demagógiával, hogy veszélyben van Erdély, ha a magyarok nyernek, és ennek beláthatatlan következményei lesznek. A magyar kártya kijátszása ebben az elvakult soviniszta miliőben biztos nyerő volt. A magyarok megalázása, vesszőfutása tovább tart. Romániában minden következmény nélkül megengedhetik maguknak, hogy a Bukarestben tartott kardvívó világkupán, a győztes magyar csapat tiszteletére, a magyar himnusz eljátszását megtagadják. A folytatás: bágyadt külügyminiszteri tiltakozás. Földváron, ahol 1944-től a szovjetek által épített koncentrációs tábor volt, és ezerszámra gyilkoltak ott meg magyar hadifoglyokat, a román polgármester parancsára, fényes nappal traktorral ledöntötték az áldozatok emlékére állított emlékművet. Az elkövetőknek a ha- jukszála sem görbült meg. Másik példa: Marosvásárhelyen az a katonatiszt szervezte a román polgármesteri választási kampányt, aki a hírhedt magyarellenes progromot kieszelte, amelynek sok magyar esett áldozatul. Néhány napja meggyalázták egy magyar közéleti személy szobrát Vásárhelyen. Ilyen és hasonló incidensek naponta vannak Erdélyben. Hárommillió magyart próbálnak nem kevés sikerrel félelembe tartani. A végső cél, egy etnikai tisztogatás, melynek révén a magyarok tömegével hagynák el az országot. Mind ez a művelt Nyugat tudtával és cinkosságával történik. Olyan apróságokat már nem is érdemes megemlíteni, hogy a román kormány szavát adta, Nagybányán nem indítják újra azt az ausztrál-román aranymosó vállalkozást, mely az ökológiai katasztrófát okozta, addig, amig a magyar szakemberek meg nem győződnek veszélytelen működéséről. Az üzem szép csendben beindult, működik, hazánk szakembereit "elfelejtették" értesíteni. Mind ez akkor történt, amikor még a nemzeti erők vannak hatalmon. Ősszel szinte teljesen biztos választási vereségük. Romániában az ultranacionalosta pártok fognak hatalomra kerülni, és ezzel az ott élő magyarság élete megnehezül, illetve veszélybe kerül. Legyen ez az írás a vészharangok megkondítása hárommillió magyar testvérünk érdekében, akik számára szomorú és tragikus idő fog elkövetkezni, hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét, az ott élő magyarok vesszőfutására. Meggyőződésem, hogy mind ez kevés lesz, és kevés eredménnyel fog járni. A nyugati emigráció kötelessége, hiszen minden magyar felelős minden magyarért, hogy újhazája közvéleményét és lehetőségéhez képest kormányát rádöbbentse a Romániában élő magyarságra leselkedő veszélyekre. Fokozottan vonatkozik ez a vallási közösségekre. Legyen ez az írás egy segélykiáltás, hárommillió magyar érdekében. Soós Géza NYÁR VÉGÉN Vége van az aratásnak, tarlóvirág fehérük, csicsókának sárga színe napsugárhoz hasonlít. Integet a zöld tengeri, szél borzalja címerét. A természet batikolja a virágok sok színét. Csörgedez a patak vize, szép csendesen fut tovább, árok partján szitakötő, nádról, nádra szálldogál. Falu felett gólyacsalád búcsúzóul körbeszáll, lent a déli féltekén majd új otthonra talál. Ökörnyálak úsznak sorban, ezüstösen fénylenek. A napkorong hegy mögött jár, homály fedi a nyár végi színeket. Iker Katalin
