Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. júl- aug. vezetésével. A vizsgálat még az elején tart, de már sok ismert politikus és közéleti személy neve hangzott el a bűncselekménnyel kapcsolatban. A szálak olyan magasra vezetnek, hogy valószínű a vége el lesz kenve. Csak két személyt említek meg, akik ilyen-olyan vonatkozásban szóba jöttek. A nemrég lemondott főügyész, dr. Györgyi Kálmán, és a jelenlegi belügyminiszter dr. Pintér Sándor. Az olajszőkítés - így nevezték azt az eljárást, melynek során a tüzelőolajból gázolaj lett -, ma már nem fordul elő. Arra viszont számtalan példa van, hogy egyéb olajszármazékból jelenleg is állítanak elő gázolajat vegyi utón, és nem labaratóriumi mennyiségben. Az olajmaffia a bűnös úton megszerzett jövedelmét, legális vállalkozásokba fektette. Ma mint tisztességes üzletemberek a politika felé fordultak. Bizonyos pártok nem zárkóznak el közeledésük elöl. Mások az olajszőkítéssel felhagyva, borhamisításba fogtak, és tízezer liter számra állítják elő a "finom nedűt", többek között műtrágyából. Kereslet is van a termékre, mivel hazánk több mint félmillió alkoholistát örökölt a pártállamból. A szittyós urak jövedelméből, csak az ilyen olcsó nedűre telik. —Idehaza a labdarúgás terén sok változás nincsen. Ezer, ezerötszáz néző látogat ki egy-egy professzionista mérkőzésre. Az, hogy mitől professzionista az első vonalban vegetáló futball, az örök rejtély. Mint ahogy rejtély az is, hogy ezek a klubok miből tartják fenn magukat. A játékosok hazai mércével mérve, horribilis összegeket keresnek. A premizálásnál hivatkoznak a nyugati sporttársaikra, akik még náluk is többet keresnek. Igen ám, csak hogy a magyar elsőosztály színvonalára az a jellemző, hogy a vezető csapatok játéktudása, a német Bundes liga másod- osztályával egyenlő, míg a többi a harmadik liga szintjén mozog. Viszont a fizetés több mint a második, illetve a harmadik ligában elérhető jövedelem. Az idén ősztől újabb átszervezés várható. Általában az a vélemény, hogy ettől semmi nem fog megváltozni. —A The Washington Times június 4.-i száma cikket közölt a trianoni szerződésről, Bálint Vá- zsonyi tollából. Az írás címe: ”Rossz szerződés, mely nem fog eltünnir A szerző részletesen ismertette Trianon Magyarországra gyakorolt hatását, az ország hatalmas területi, népességi és anyagi veszteségeit. Vázsonyi szerint az utódállamok nem sáfárkodtak jól a kezükre került területekkel, mint a ”történelem ajándékávalAmi következett, az ”a kultúrák módszeres lerombolásának rémtörténete" volt, és e rombolás magyarok millióit érintette, akik ”még mindig Európa legnagyobb elnyomott kisebbségét" képezik. Vázsonyi megjegyezte - nyilvánvalóan a balkáni béketeremtő erők jelenlétére utalva -, hogy bár az amerikaiak közül kevesen hallottak Trianonról, mégis, ma is amerikaiak ezrei teszik kockára életüket Trianon következtében. Megállapítása szerint nem volt helyénvaló, ahogyan az Egyesült Államokban a szlovákiai, romániai, szerbiai magyarok millióinak sorsát figyelmen kívül hagyták, és "régóta esedékes lenne a Duna térségére vonatkozó ihletett kezdeményezés". "ORSZÁGIMÁZS" Hát ez milyen csodabogár? - kérdezheti a jámbor olvasó. - Ez bizony, pestiesen szólva, nem semmi, hanem igazán valami. Neve Országimázs Központ, melyet múlt év őszén hoztak létre Budapesten a miniszterelnökség égisze alatt. Beharangozott célja egy réges-rég óta esedékes pozitív országkép alakítása és annak kivetítése a nagyvilág felé. Erre a célra egy eladdig példátlan összeget, négy és fél milliárd forintot irányzott elő a kormányzat, mely Borókai Gábor miniszterelnöki szóvivőt politikai államtitkárrá nevezte ki, hogy elsődleges feladatául irányítsa ezt a vállalkozást. Az országkép javítását célzó munkáját a Külügyminisztérium és a Gazdasági minisztérium szakértői csapataira is támaszkodva végzi majd. Borókai arra kíván törekedni, hogy "egy vezérvonal mentén a külföldiek számára egységes kép alakuljon ki Magyarországról". /Népszabadság, 1999. szept. 1./ "So far so good" mondaná az ember - kivéve a magyar nyelvet megerőszakoló új elnevezést. A hírre felfigyeltek a külföldi szakértőink, akik évtizedek óta szolgálják saját erejükből a magyarság jóhirének terjesztését a világban. 1999. október 7-én levél is ment tőlük Borókaihoz rámutatva: "A logika megkövetelné, hogy a külföld felé vetítendő ország kép kialakításába bevonják az évtizedek óta külföldön élő magyar szakemberek segítségét is, akik végül is jobban tudják és észlelik ennek az országképnek a minőségét és okait, mint a szülőhazánkban élő kollégáik. Sajnos az elmúlt évtizedben ezt a logikát nem érvényesítették az egymást követő magyarországi kormányok, amelyek elhanyagolták a külföldi magyarság véleményét és javaslatait az országkép javítására. Számos javaslatot nyújtottunk be az emigrációból otthoni hivatalosoknak ebben az ügyben - hasztalanul. Ha ezek nem indították meg a múltban az illetékeseket odahaza a velünk való együttműködésre, valóságos csodának tekintenők, ha Önnek sikerülne gyökeres változást bevezetni ezen a téren" - végződik a levél. Nos, az azóta elmúlt hónapok tapasztalatai azt muatatják, hogy ilyen "csoda" nemcsak, hogy nem történt, hanem eddig nem tapasztalt, újszerű balfogásokkal tűnt ki az Országimázs Központ, melynek vezetőjévé Borókai egy aránylag ismeretlen nevű gazdasági újságírót, dr. Tóth István Zoltánt nevezte ki. - Ennek egyik első intézkedése sokmillió forint elköltése egy Gallup-ra bízott közvéleménykutatás volt, megtudandó, hogy az ország népe miként látja önmagát, történelmünket, rangsorolva annak nagy magyarjait. Mindezt az országképet azután külföldre tervezi kivetíteni a hivatal. Mondani sem kell, hogy a válaszokból tüneményes torzkép született, mely Szent István és Mátyás király mellett Kádár Jánost mutatja be legnagyobb magyarnak! Azt a tényt persze az ismert kezekben lévő otthoni média kaján örömmel kolportálta. Amerikából el is ment egy másik levél, ezúttal az Országimázs Központ vezetőjének, rámutatva az ilyen
