Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. június A világcsalók kártyáiba pillantva Cúth János A rendszerváltásnak nevezett legújabb kori népcsalás hősei lassan megdi- csőülnek. Az akkori pártalapítókból vállalkozók lettek, a rendszerváltás hamvas hímporát magukon viselő pártokat szépen és tudatosan visszacsúsztatták a baloldalra. A kommunistaellenes, embert és nemzetet éltető jelszavakat és programokat időközben meghurcolták a rágalmak és hazugságok pocsolyájában, aztán pedig száműzték a politika színtereiről. Az igazságot remélő, a maga és a nemzete boldogulására szavazó állampolgár pedig kifosztottan és megalázottan bámul maga elé, aztán lassacskán elemezni kezd.’’Lássuk csak, hogyan is állnak a dolgok: A kommunisták ugyebár a balodalon helyezkednek el. Ezért én mindenkor a demokráciát és liberalizmust hirdető pártokra szavaztam, mivel ezek mutatták a leg- vénnesebb kommunistáéi lenességet. Aztán kiderült, hogy a demokrácia hangadói és a liberálisok ugyancsak a baloldalon állnak, méghozzá szorosan a kerítés mellett. Ma már nem is titkolják. (Lásd a korábbi MSzP-SzDSz koalíciót — többek között). Én és a nemzet tehát képviselet nélkül maradt, így Isten és ember előtt be kell vallanom, hogy keményen át lettünk verve.” Mert miközben beidegződön indulatossággal kárhoztattuk a kommunistákat — joggal, de még mennyire! — közben viszont elfogadtuk és támogattuk a demokratákként feszítő ki- tudja-kiket. Csak azt tudnám, miként lehetnek ők még mindig szalonképesek bárhol a világon?... Mintha nem is a „demokrácia” zászlaja alatt, a „demokratizálódási” folyamatban történt volna az ország kirablása, nemzeti értékeink kiárusítása és szétlopkodása, s mintha nem is a liberális maszlagozás közepette szegényítették volna el az országot, miközben foggal- körömmel ragaszkodtak (és ragaszkodnak) az ország mérhetetlen adósságállományához, s uzsorakamatainak fizetéséhez... Kinek az érdekében?... Kinek a javára?... Mert a magyar nép javára nem, az biztos! Ezek a „demokraták” voltak azok, akik a nemzetközi vezérkar utasításainak megfelelően leépítették a magyar egészségügyet, elsorvasztották a hazai áruk termelőegységeit, a nyugati termékek piacávé degradálva Magyarországot, majdpe- dig hatmillióban jelölték meg a magyar lakosság „kívánatos” létszámát!!! (A Világbank tanulmánya.) Ezt követően pedig idegenek betelepítését szorgalmazzák annak „orvoslására”, amit mesterségesen idéztek elő. Világos, hogy a „liberális elitnek” az egész magyarság az útjában áll... Nekik csak az ország kell, némi kevert és jellegtelen, rabszol- gásítható népességgel. És valóban: milliók legyilkolása, elüldözése vagy megszületésének lehetetlenné tétele, akár gazdasági, akár jogi, akár politikai, akár orvosi eszközökkel történjenek is, az vajon minek minősül? Netán liberális ésszerűségnek?... S ezek után el kell gondolkozni azon, hogy vajon kit kell szeretnem abban a volt kommunistában, aki mondjuk a szabaddemokraták vezérkarában, liberális jelszavakkal az ajkán, ellenállhatatlanul agitál a magyar föld eladhatósága, az idegenek betelepítése érdekében, s természetesen kiáll az egyes kábítószerek legalizálása mellett, s mindent ellenez ami a nemzeti érdekeket szolgálná, ellenben mindent pártfogol, ami a nemzet, a család, s az emberi értékek rombolását szolgálja. És ismét felteszem a kérdést: Kit kell az ilyen szatírban tisztelnie az embernek?: a kommunistát, avagy a fenn- költ liberálist? Most ugye ott tartunk, hogy miután Magyarország és a környező országok jól vizsgáztak demokráciából, számíthatnak az EU-ba való felvételre. Azt azonban még senki sem magyarázta meg a tömegeknek, hogy kinek a „demokráciája” például a szlovák „demokrácia” és kinek a „demokráciája” a magyar demokrácia? Mert ha az aminek hazudják, akkor miért irányul mindkettő a legteljesebb egyetértésben és a legvadabb formában a magyarság ellen?! 1. Hazai „demokratáink” nem is olyan régen még pornóval, szodomizmussal, munkanélküliséggel, családi pótlék-elvonással, áremelésekkel, forint leértékelésekkel, a nemzeti tanterv elpos- ványosításával és abortusszal nyomorgatták és pusztították a magyarságot, miközben átengedték a Dunát a szlovákoknak (a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése ellenére!), a szlovákok pedig hálából kampányt folytattak a felvidéki magyar iskolák és a magyar intézmények ellen, sorozatban bocsátották el a magyar iskolaigazgatókat, amit a „magyar” vezetés szóra sem érdemesített, más szóval, hallgatólagosan jóváhagyta a szlovákok magyarüldözését! 2. A Szerbia elleni alibiháborúhoz is segédkezet nyújtott az ún. magyar kormány, aminek előrelátható következményeként, a Koszovóból elüldözött szerbek a délvidéki magyarokat üldözik világgá, ha kell erőszakos, nem ritkán pedig gyilkos módszerekkel! Nézzük csak meg a meggyilkoltak és földönfutókká tett magyarok statisztikáját— tanulságos! Ez lenne hát a magyarság érdekvédelme? Erre szavaztunk volna igen tisztelt magyar honfitársaim?! /MAGYARSÁG/ ERDÉLY MAGYAR FÖLD HARCOLJUNK ÉRTE!
