Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
2000. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 aminek elindítása Kazinczy elévülhetetlen érdeme. Hivatala elvesztése után (1791) Alsóregmecre, édesanyjához költözik és a szomszédban, Bányácskán épített házat, melyet Széphalomnak nevez el. Ettől kezdve csak az irodalomnak él, szervez, hirdeti a minőség és a szépség fölényét, bátorítja valamennyi költőtársát. Olyan levelezést folytat, mely hozzávetőlegesen 25-30 kötetre tehető és a kultúrtörténet felbecsülhetetlen értéke. Sokoldalú munkásságát letartóztatása szakítja meg 1794-ben. A vád: részt vett a Martinovics által vezetett összeesküvésben azzal, hogy ismerte a „forradalmi kátét ”, de nem jelentette a hatóságoknak. A többi vádlottal együtt Budára szállítják. Ezek közt van Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László, Hajnóczy József és a többiek. Az öt fővádlottat kivégezték. Kazinczy ellen a vád: felségárulás, lázadás a trón és az alkotmány ledöntésére, s a közbéke felborítására való törekvés. Tipikus kirakatper, melyhez hasonlókat (csak éppen más színekben) a legújabb kori magyarüldözés történetében nagyon sokat találunk. Halálra ítélik, de a királyi kegyelem büntetését várfogságra változtatja. Ezután következik kálváriája. Kegyetlen börtönök: Brünn, Kufstein, Munkács, míg végül hét évi rabság után 1801-ben amnesztiát kap. Költőtársai kitörő örömmel üdvözlik. Siet haza Széphalomra, hogy folytassa munkáját, de kiderül, hogy testvérének a rossz gazdálkodása csaknem koldús- botra juttatta. 1804-ben, negyvenöt éves korában veszi feleségül a művelt, finomlelkű gróf Török Zsófiát. Súlyosak az anyagi gondjai, de mindezért kárpótolja felesége, gyerekei és költőtársai szeretete és ragaszkodása. így munkáját töretlen energiával folytatja. Anyagi helyzete csak 1812-ben javul, mikor édesanyja halála után a családi vagyont elosztják a testvérek. Közben állandó érintkezésben van Kiss Jánossal, Virág Benedekkel, Kisfaludy Sándorral és több más számottevő szellemi emberrel. A világirodalom egyik legszorgalmasabb levelezője. Ezekben vitatja meg többek között a mértéktartó és ízléses nyelvújítást. Udvarias, de mindig őszinte kritikája, jóindulata és ő- szintesége adnak költőtársainak biztonságérzetet, a fiataloknak pedig támaszt. Levelezése köti össze az ország különböző részeiben élő írókat. Elve, hogy az isteni szikrán kívül a tudás, a szépség, az igazság és az erkölcs vezesse költőinket az alkotásban. Ádázul támadja a műveletlen és ízléstelen nyelvújítókat, akik nevetségessé teszik irodalmunkat. Ezt a munkával teli, önzetlen, konstruktív életet két esemény zavarja meg. Első az úgynevezett „Árkádiái per” (1806-1807). Debrecen tanácsa ugyanis rájött, hogy egy lángelmét hagyott tüdővészével halálra éhezni, tehát elhatározták, hogy városuk nagy szülötte, Csokonai Vitéz Mihály sírjára emlékművet állítanak. A derék cívisek ezért Kazinczyhoz fordultak, mint legilletékesebbhez, hogy adjon tanácsot, mi legyen a sírfelirat. Ő azt ajánlotta: „Árkádiában éltem én is”. Ez persze azt jelentette, hogy a nagy görög költők és drámaírók is annak szülöttei. Erre a tekintetes városi tanács elővette a jó öreg Barthelemy művét, mely azt mondja, hogy Árkádiában nagyon jó legelők vannak, főleg szamaraknak. így aztán kitört a vihar. Kazinczy hiába állította, hogy Csokonai emlékét szentnek tartja. A viszony közte és Debrecen között egész életére megszakadt. Közben változatlanul folyt a nyelvújítási harc. A fiatal tehetségek Kazinczy hívei voltak. Vitkovics Mihály, Szemere Pál, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc és sokan mások. Kazinczy vitriolos epigrammákat ír a túlzásba menő újítók ellen „Tövisek és virágok” címmel. Majd megírja „ Poétái epistola Vitkovics Mihály úrhoz" címmel szatirikus levelét, melyben nekirohan .a műveletlen és tehetségtelen túlzóknak. A második nagy kiábrándulás az lett számára, hogy irodalmunk két részre szakadt. A nyelvünket ízléssel és mértéktartással újítókat „/teológusoknak”, a „bajuszos magyarokat”, irodalmunk Pató Páljait „ortho- lógusoknak" nevezték. Ezek bírálatára Kazinczy lelkes híve és levelező partnere, Szentgyörgyi József debreceni orvos írt egy humoros pamfletét, melyben Barcza- falvi Szabó Dávidot, mint a legerőltetettebb szavakat gyártó „nyelvészt" aposztrofálta. Erre Somogyi Gedeon, a neológusok ádáz ellensége, tehetetlen dühében összegyűjtötte a fellelhető Kazinczy-ellenes írásokat és azokat Szentgyörgyi írásához csatolva „Mondolat” címmel kiadta 1813-ban. Abban az időben ilyen késhegyig menő vitákkal igyekeztek a magyar nyelv tökéletesítésére. A neológusok körében rendkívüli felháborodást keltett ez az ellenséges lépés. Szemere Pál és Kölcsey Ferenc írták meg rá a választ. Ez a nevezetes „ Felelet a Mondolatra ”, melyben Somogyi Gedeont nevetség tárgyává tették az egész ország előtt. Gúnyolták ízléstelen népieskedését és az „orthológusok” szellemi szegénylegény csoportját. A visszaütés olyan kemény volt, hogy nem kaptak rá választ. Kazinczy ízlésére és etikai felfogására jellemző, hogy nem vett részt ebben az őt érintő vitában. Az volt a véleménye, hogy a nyelvújításra vonatkozó véleményét részletesen kifejtette Báróczi Sándor és Dayka Gábor életrajzában. A kérdést utoljára az „Onkológus és neológus nálunk és más nemzeteknél” című tanulmányában érintette. Öreg korában utazgatott.
