Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május TRIANON, CSEREP, ÁRVÍZ Amikor az ember kilép a házból és a fejére esik egy cserép, azt véletlen balesetnek nevezik. Ha az eset megismétlődik, az olyan fatális véletlen, ami ezer évben egyszer fordul elő. Amikor azonban a baleset harmadszor történik meg, nem árt föl menni a padlásra és jól elverni a házmester gyerekét. Amikor a Tisza először áradt, azt gondoltuk, szörnyű véletlen volt. Amikor másodszor áradt, azt mondtuk, ilyen baleset ezer évben egyszer fordul elő. De mit mondjunk most, amikor az évszakok változásával menetrendszerűen jön az ár? Trianon újra meg újra visszaüt, és vissza fog ütni, amig a magyar társadalom nem néz szembe azzal a kíméletlenül sürgető kényszerrel, hogy ezek az áradások, semmi mással nem hozható összefüggésbe, mint azzal, hogy a Kárpátokból eredő folyók forrásvidékét birtokló országok körülbelül olyan felelőtlenséggel viszonyulnak hozzánk, mint az előbbi példa gyerekszereplője. Semmit sem változott az időjárás az elmúlt évtizedekhez képest, nincsenek hatalmas esők, hó sem hullott több a Kárpátokra, mint korábban. Az árvíz azonban ősszel és tavasszal menetrendszerűen megérkezik. És évről évre fenyegetőbb. Azt mondják a szakemberek, ez azért van, mert a hegyekben kivágták a fákat, s a víz akadálytalanul lerohan. S mivel a fakivágási hullám akkortájt kezdődött, amikor a szovjet birodalom széthullását követően tőlünk keletre ösz- szeomlott az állami kontroll, a természetpusztítás mostanra érte el azt a szintet, amely számunkra katasztrófális. Ha ez igaz, akkor függetlenül attól, milyen hősiesen védekeznek a bajba jutott térségek lakói, milyen áldozatkész a kormány, mennyit költenek a védelemre, az árvíz ősszel ismét megérkezik, s aztán megjön a következő tavasszal is. És előbb utóbb - mert látható, hogy az áradás mértéke a feltehetően folytatódó fakivágások előrehaladtával egyre nagyobb - az árvíz átcsap a gátakon. És akkot nagyon nagy baj éri Magyarországot. Mindez azért, Mert Trianonban néhány politikai gazember úgy gondolta, hogy szabad körbecsonkolni egy országot. Szabad egy természetes határral - hegységekkel - védett országot erővel kisebb területre szorítani, s szabad a védelmező hegységeket más, azóta is ellenséges országok kezére adni. Mindez azért van tovább, mert az elmúlt hetven évben Horthy Miklóst leszámítva egy felelős politikus sem akadt, aki fel mert volna lépni Trianon kártékonysága ellen. így hát mi maradt nekünk? Meregetjük a vizet és tömjük a homokzsákokat. Aztán, nyáron pihenhetünk kicsit, mert ősszel kezdődik minden elölről. És biztosak lehetünk abban, hogy mindegyik árvíz rosszabb lesz, mint az előző volt. Hiszen szomszédaink a Kárpátokban továbbra is vágják a fát. Ők végtére is tudják - hazudjanak bármit -, hogy az a föld nem az övék. Mert ha az övék lenne, nem mérgeznék, nem pusztítanák ilyen eszelősen. Sokféle formában és sokféle fórumon föl lehetne vetni a trianoni döntés elviselhetetlen következményeit. Nem feltétlenül szükséges erőszakos megoldásra gondolni. De valamire most már, árvizek és mérgek után, tényleg gondolhatnának politikusaink. Mielőtt megfulladunk. Bencsik András /demokrata/-Csurka István, a MIÉP elnöke, a Parlamentben azt a kijelentést tette, hogy a romániai szennyeződések nem történtek volna meg, ha Erdély föggetlen lenne. A Transilvania Jurnal és a Curentul összeállítást közöl, mely szerint a magyar parlamnetben heves viták után, először az ellenzék, majd a kormány is elhatárolta magát Csurka kijelentéseitől. A román lap szerint a magyar kormány csak azért határolta el magát a MIÉP elnökének kijelentéseitől, mert az EU lehetetlenné teszi, hogy a csatlakozásra vágyó államok szélsőséges megnyilatkozásokat toleráljanak.-A kolozsvári polgármesteri hivatal szokásos sajtóértekezletén Gheorghe Funar bejelentette: levelet kapott egy Horváth József nevű személytől (a levélben Iosif Horvath), a Független Erdély Légionárius Csoport parancsnokától, amelyben többekközött ez áll: "(...) mivel Ön az ultranacionalista, irredenta és sovén, magyarellenes és nacionalista tevékenységet kifejtő Nagy-Románia Párt vezetőségében a főtitkári tisztséget tölti be, a következőket hozom tudomására: az erdélyi parancsnokság február 22-i operatív ülésén úgy döntöttünk, hogy Kolozsvár polgármestereként Ön nem tartotta tiszteletben a Kolozs megye többségi magyar lakosságának identitását, ami Erdély függetlenségét és a második hivatalos nyelv, a magyar bevezetését illeti. Ezért Önt és családját golyó általi halálra ítéltük". Az állítólagos levélíró arról tájékoztatja a polgármestert, hogy hajlandó enyhíteni az ítéleten, amennyiben fia, Sabin Éunar, "a város legnagyobb csalója" 50 ezer amerikai dollárt adományoz cégének. "A pénzt személyesen kell elhozni lakhelyemre, címem: Mócs község, Mezőkeszü falu 209. szám, Kolozs megye" - áll a levélben. Horvath Iosif ugyanakkor a következőket állítja: tudomása van arról, hogy a városházi árverések megnyeréséért Sabin Funar 12.600 amerikai dollár, 82 millió lej, 60 ezer német márka, illetve 73 ezer francia frank értékben csúszópénzt fogadott el több kolozsvári cégvezetőtől. * Figyelem, fontos közlemény! Bármilyen cím változás esetén, költözés, télen délre, tavasszal vissza, vagy a nyári szabadság alkalmával bejelentik, hogy ideiglenesen távol lesznek, kérjük szíveskedjenek minket is azonnal értesíteni. A posta NEM továbbítja és NEM tartja vissza a lapot. Minden esetben vissza küldik és nekünk fizetni kell sokszor egy dollár postaköltséget. Az előfizető reklamál, hogy nem kapta meg a lapot, ekkor újra egy postaköltség. Tehát háromszor fizetjük a tarifát. Kérjük előfizetőink együttműködését.