Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május Rencsényi Elvir (Szabadka) EGY SZÉGYENLETES ESET MARGÓJÁRA Az alábbi történet szülővárosomban, Szabadkán esett meg velem. Most, amikor kis idő elmúltával már csillapodott a kedélyállapotom és kitisztultak a gondolataim - szeretném ezt a történetet azok elé tárni, akiknek még számít a nemzeti hovatartozásuk. Fáradtan, betegen fekszik a Délvidék. Illetéktelen és álszent idegenek marcangolják immár tíz éve, mint veszett ebek az eléjük vetett koncot. Hiányzik belőle minden, ami emberségesnek és melegnek nevezhető. Üveglelkű, kisemberek siratják keserű sorsukat itt, a világ legsötétebb zugához, a Balkánhoz oly veszedelmesen közel, hol az ámítás és hazugság szelétől borzong minden igaz lélek... Rólunk, délvidéki magyarokról már a Mindenható is megfeledkezni látszik: az anyaország meg különösképp. Mintha a délvidéki magyarságot - ki tudja, mi okból - érdemtelennek tartaná a sajátjának nevezni. Elszakadtunk a szülőhazától, el a világtól, mely ígérhetett volna még megannyi csodaszép álmot. Rabjai vagyunk egy őrült, vak hatalomnak, mely fölé ugyan már alkonyfelhő tornyosul, bűzös, nyáltól ragadó, undorító csápjai mégis lelkünk húsába vágnak megannyi halálos sebet. Pedig lelkűnkben, szoruló öntudatunkban erősebbek vagyunk nála itt, a Délvidéken, a szülőföldünkön. Itt, ahol "máshonnan jött", más népek próbálják a mi életünket élni. Munkát kapnak, házakat vásárolnak, míg mi, akik mindig hittünk, hogy a szülőföld szent és sérthetetlen, a nyomortól és nélkülözéstől megfáradt lélekkel hisszük, hogy kigúnyolhatjuk még a megkésett időt... Tarka lett Délvidék. Embertelenségében tarka. S e sokszínűségben a sötét dominál. Itt a megvilágosodás helyett a sötétség az úr. De a nagyvilágnak meg kell tudnia: ez a maroknyi elkeseredett, elfelejtett magyar minden erejével igyekszik vérző szívét pihegő mellkasából kitépni, s ha kell, szív nélkül őrizni meg nemzeti identitását. És büszkén valljuk: magyarnak lenni itt igazi dicsőség! Ahol, ha szól himnuszunk, testünk s lelkünk remeg belé, ahol kibomlik a nemzeti zászló, s ahol keletje van még a népviseletben pompázó lenhajas porcelánbabának... Itt, ahol a magyar szónak selyemzúgása nyomja el a gyilkos erőszaktól elvakult világ rémítő üvöltését - itt voltam kénytelen elviselni, hogy egy nő, aki a szülővárosomat szégyentelenül a saját otthonának nevezte, eltorzult arccal a magyarságomat becsmérelje. S akkor tőlem csupán egy egyszavas válaszra tellett - mely nem vált ugyan a műveltségem javára -, most nyilvánosan üzenem minden lelkiismeretétől megfosztott, műveltséget és megbánást nem ismerő "betolakodódnak, hogy magyar vagyok! Itthon magyar vagyok, a Délvidéken. Itt, ahol születtem, s ahol majd egykor meghalni is vágyom. Büszkén állok a nemzetiszín zászló alá, mert nekem hitem van és szívem. Ellentétben azokkal, kik az alacsonyról is egyre lejjebb zuhannak az emberiesség létráján, s akik a tudatlanságtól eltorzult arccal üvöltik "kisistenük" nevét, miközben egyre másra az újjáépült híd korlátjáról kihajolva buzdítja gerinctelen imádóit a becsületesség utolsó morzsájának a szétzúzására... /Szabad Hét Nap/-Forrongó Világszövetség. A Magyarok Világszövetségét a májusi tisztújítás előtt egyre mélyebb belső ellentétek osztják meg. A fő kérdés, hogy ki lesz az MVSZ új elnöke. Az igazi vetélytársak a felvidéki Duray Miklós és az erdélyi Patrubány Miklós, de Tőkés Lászlót sem lehet leírni. Tőkés eddig még nem konfrontálódott a másik két elnökjelölttel, egyelőre kivár, de elképzelhető, hogy még valóban nem döntötte el, vállalja-e az elnökséget. Ugyanis még eddig elvi szövetségeseinek egy része is úgy látja és azt sugallja, hogy a püspökség mellett a Református Világszövetség elnöki tiszte, s az új erdélyi egyetem szervezése éppen elegendő feladatot jelent Tőkés Lászlónak. A tisztújítás előtti utolsó elnökségi ülésen Dobos László, a Kárpát-medencei Régió elnöke tíz másik elnökségi taggal együtt megvádolta az MVSZ költségvetéséért felelős Patrubányt, hogy az erdélyiek javára részrehajlóan beavatkozott a régió pénzügyeibe. Az ellenőrző testületként működő felügyelőbizottság viszont megállapította, hogy Patrubány nem utalványozott illetéktelenül és jogtalanul. Durayt viszont a szövetség etikai bizottsága marasztalta el, amiért egy közelmúltbéli tanácskozáson majdnem összeverekedett a horvátországi Csörgits Józseffel. Az egyhangú elmarasztaló határozatot azonban az MVSZ elnöksége felülbírálta, amiért viszont Tempfli József, nagyváradi katolikus püspök, az etikai bizottság elnöke lemondott. Ezt követően Duray nyilvánosan bocsánatot kért Csörgitstől, míg az elnökség egyhangúlag megkövette Tempflit, aki erre visszamondta lemondását. Az elnökségi ülésen az is felmerült, hogy a szövetség amerikai tagozatának szabálytalan küldöttállítása miatt halasszák el az elnökválasztást. Papp László, a nyugati régió lemondott elnökének óvása nyomán a szabályzatfelügyelő bizottság megállapította, hogy - a voksok megvásárlása miatt - az amerikai küldöttek megválasztása szabálytalanul történt. Amennyiben az ottani magyaroknak május 15-ig három pártatlan jelenlétében nem sikerül szabályosan küldötteket állítaniuk, akkor nélkülük választják meg a Világszövetség elnökét. A szövetség szabályzata szerint egy elnökjelöltnek a sikerhez mindhárom régiótól legalább 35 szavazatot kell kapnia. Patrubány az anyaországi küldöttektől, mig Duray a nyugati régiótól nem számíthat ennyi voksra. Úgy tűnik, patthelyzet alakult ki, s az anyaországiak számára Tőkés László sem igazán elfogadható jelölt. A kérdés még nyitott. Boross Péter volt miniszterelnök is indul az elnöki pozícióért, a Politikai Foglyok Szövetsége pedig Székelyhídi Ágostont az MDF Országos Választmányának elnökét jelölte a Világszövetség elnöki posztjára.
