Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május A ZARÁNDOK PAPA A legfontosabb információ a március 20-tól 26-ig tartó közel-keleti útról, II. János Pál pápa 91. külföldi látogatásáról, hogy zarándoklat volt. Zarándokolni szent helyekre hívő emberek szoktak, imádságos szándékkal. A szentatya zarándoklata nem valamiféle diadalát volt. A közel nyolcvan esztendős, hajlott és erősen reszkető, esendő emberben könnyű volt meglátni "Isten szolgáinak szolgáját", a kereszt nyomába szegődött embert, aki úgy akar Jézus szülőföldjén a harmadik keresztény évezred küszöbén irányt mutattni, hogy ne lehessen ezt semmi mással összetéveszteni. Politikai érdeklődésünknek mégis majdnem sikerült elterelni a figyelmet erről a zarándoklatról. Hiszen természetesen politikai feltételei voltak annak, hogy a pápa a háborús feszültségektől most szabadulni próbáló vidékre utazhasson. Az izraeli-palesztin békefolyamat eredményei nélkül ez nem történhetett volna meg. Az is igaz, hogy a pápa szavai és gesztusai remélhetően jó hatással lesznek e békefolyamatra. Természetesen mind izraeli, mind palesztin, arab részről gondosan figyelték II. János Pál magatartását: milyen politikai tőkét lehetne kovácsolni belőle. Elvégre igen nagy erkölcsi tekintélyről van szó. Ilyekor minden érdekes a megfigyelőknek: megcsókolja-e a palesztinok lakta földet? S ha igen, ezzel önálló országként kezeli a Palesztin Hatóság területét? És Izraelben hogyan fog nyilatkozni a holokausztról? Mond-e többet, még konkrétabbat a keresztények felelősségéről? És Jeruzsálem helyzetéről, jövőjéről hogyan fog szólni? Persze nem történt semmi szenzáció, mert a pápa lényegében úgy foglalt állást, mint eddig is. Legfeljebb az ünnepélyes alkalom nagyobb hangsúlyt adott szavainak. Mindenesetre elgondolkodhatunk: mégis volna politikai tekintélye a római pápának? Pedig - mint tudjuk - nincsenek hadosztályai. Ezek szerint van más hatalom is az ezredforduló küszöbén? Mindenesetre vajmi keveset értett meg ebből a pápai útból az, aki csak politikai felhangjait kereste. Mert zarándoklat volt. Első állomásán, az ammani repülőtéren így fogalmazott a pápa: jubileumi zarándoklat, megemlékezés Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulójáról. Mint Róma püspöke, szolgálata kezdetétől nagy vágyat érzett, hogy ezt az évfordulót megünnepelje úgy, hogy ellátogat az üdvösségtörténethez kepcsolódó helyekre. Ezt útja során többféle megfogalmazásban többször ismételte, nyilván a félreértések helyesbítésére. Tekintsük át röviden e zarándoklat mozzanatait! Ammantól 42 kilométerre a Nébó-hegyről ő is láthatta, mint egykor Mózes, az ígéret földjét. Az ammani stadionban a szenmise olvasmányainak középpontjában Keresztelő Szent János állt, aki rámutatott Jézusra, az ószövetségi ígéretek beteljesítőjére, aki elvezet az üdvösség "ígéret földjére". A Jordán partján imádkozott, ahol Jézus János keresztségében részesült. Másnap, 22-én már Izrael földjén Betlehembe vitt útja, ahol a főtéren karácsonyt idéző beszédet mondott. Következő nap a jeruzsálemi "emeleti teremben", az "utolsó vacsora" helyén Krisztus teste és vére szentségéről elmélkedett. Galileában, a "nyolc boldogságot" meghirdető "hegyi beszéd" színhelyén a világ minden részéből jött fiatalokhoz szólt a nyolc boldogság igazságáról a világban tapasztaltakkal szemben. Jézus nem a kevélyek, gazdagságban biztonságot keresők, sikeresek és erőszakosak győzelméről beszélt. Gyümölcsoltó Boldog- asszony ünnepén Názáretben járt a pápa, mert - mint mondta - még egyszer akarta érezni e hellyel való kapcsolat révén Jézus anyjának jelenlétét. A zarándoklat csúcspontja a jeruzsálemi Szent Sírbazilikában bemutatott szentmise volt. "Az új millennium hajnalán a keresztényeknek azzal a biztos reménységgel kell a jövőbe tekinteniük, hogy a feltámadt Krisztus hatalma újjáteremt mindeneket, ő fölszabadítja a teremtést a múlandóság szolgaságából” - mondta. Az egész egyház nevében zarándokolt a pápa Jézus nyomában. Ezzel akarta elmélyíteni a keresztényekben a hívő élet lényegét: Jézusban, az Emberfiában magunkra találni. De más tanítás, "üzenet" is kapcsolódott ehhez. A párbeszéd mint életstílus, egyáltalán nem maradt formális, protokolláris. Nem csak a Szentföld kicsiny és többféle hagyomány, szertartás folytán erősen megosztott katolikus és keresztény közösségeihez szóló buzdítást adott a pápa. Vallásközi találkozókat rendeztek, amelyekre már 1986 óta egyre nagyobb figyelmet fordít II. János Pál. Izrael két főrabbijának elmondta: mindig azok közé akart tartozni, akik leküzdik a régi előítéleteket, és biztosítják a zsidók és a keresztények közös lelki öröksége egyre szélesebb körű megismerését. A jeruzsálemi keresztény, zsidó, muzulmán vallási találkozón csendben hallgatta a pápa a vallási vezetők kemény szavait is. A főrabbi és a sejk saját népe "örök fővárosának" nevezte Jeruzsálemet. Tamimi sejk felsorolta a zsidók igazságtalanságait. II. János Pál arra kérte őket: a vallást sohase használják az erőszak igazolására. "Ha Isten iránti imádatunk őszinte, akkor megnyílunk az emberek, testvéreink felé, a tisztelet megtartásával, a szolidaritás tetteivel, a közjó szolgálata által." Megtartották a keresztény egyházak találkozóját is. Itt azt hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház tiszteletben tartja az egyházi közösségek jogos különbözőségét. A liturgiák, hagyományok, lelkiségi irányok, teológiák, egyházjogi rendelkezések változatos szépsége mind az egyetemes egyház gazdagságáról tanúskodik. Ez a változatosság nem ellenkezik Krisztus Teste (az egyház) egységével. Csak ha kiengesztelődünk egymással, a keresztények akkor teljesíthetik küldetésüket. Hangsúlyozta, hogy folytatni kell a teológiai párbeszédet, mely lehetővé teszi a keresztények növekedését az igazság ismeretében. Ugyancsak Isten előtti felelősséggel és elvi megalapozottsággal, tehát nem politikai taktikával nyilatkozott Péter utóda a keresztény-zsidó párbeszédről és múlt bűneiről. Ez sem jelentett szenzációt, de a helyhez méltó ünnepélyességgel és nyomatékosan fejezte ki azt, amit több korábbi megnyilatkozásában érintett. A jeruzsálemi Sirató