Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
2000. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 KERESZT A HATÁROKON TÚL ELHALTAK EMLÉKÉRE Szétszóródtattunk a világban, ezért kell e tenyérnyi hazában emlékezni mindazokra, akik elindultak a csillagúton - mondta Bor Imre, Paks polgármestere március 25-én, szombaton délelőtt a Kálvária temetőben, a határokon túl elhalt magyarok emlékére állított kereszt ünnepi avatásán. A gondolat finnországi példa alapján fogalmazódott, L. Németh Erzsébet paksi óvónő, a Magyarok Világ- szövetségének Tolna megyei elnöke felhívásához csatlakozott városunk önkormányzata. Továbbá 73 magyarországi település követi még az idén, a millennium évében a paksi példát, emlékkereszt felállításával. Az első ilyen kereszt a Kálvária temetőben áll, március 25. óta, Feil József fafaragó szépséges alkotása harmonizálja a nemes gondolatot. Az ünnepség a templomokban kezdődött, szentmisén, istentiszteleteken emlékeztek a történelmi egyházak és híveik az elhunyt magyarokra, majd többszázan vonultak a Kálváriára, ahol magasztos hangulatú ünnepségen szentelték fel a keresztet. A Himnusz után Nicki János, a Vak Bottyán Gimnázium diákja szavalta el a Szózatot, majd Bor Imre költői hangvételű beszéde nyitotta a szónoklatok sorát. Szeretetben, lélekben együtt vagyunk újra honfitársainkkal, akik elindúltak a csillagúton - mondotta - akik idegen hordák elől szaladtak válággá, akik alól elment a határ, akik kitántorogtak egy nagyobb darab kenyérért, akiket vagonba tereltek és füstté enyésztek egy szörnyű ideológia áldozataként, akik a Gulag málenkij robotába pusztultak bele, akik beilleszkedtek ugyan, de idegen országok földjében nyugszanak. Csoóri Sándor, a magyarok Világszövetségének elnöke arról szólt, hogy a történelem XX. századbeli viharaiban megannyi magyar férfi vesztette életét, valamennyien egy-egy család létrehozói lehettek volna, ha nincs ez az iszonytató veszteség, ma nem kellene a nemzet fogyásáról beszélnünk. Legyen ez a kereszt felkiáltó jel a magyar családokért is! Kozma Albert marosszentgyörgyi unitárius lelkész áldásában hálát adott istennek, hogy a nemzet együvé tartozásának jegyében itt lehet az anyaországban, Pakson, áldását adta a keresztre a paksi evangélikus gyülekezet lelkészen Szabó Vilmos Béla, a református egyház nevében Bereczki Zoltán lelkész Marosvásárhelyről. Tempfli József Nagyvárad katolikus püspöke megindultan lépett az ünneplők elé, személyes élményeit felidézve. Apai nagyapám idegen földben nyugszik - mondta elcsukló hangon - édesapám, a szikár, termetes parasztember meghalni jött haza a háborúból, majd az erdélyi mártír Bogdánfy püspökre emlékezett, aki hitéért a Securitate börtönében halt meg, csontjait sem engedték eltemetni, mondván holtában is le kell töltenie kiszabott büntetését. A nemzet és a keresztény hit egy kell legyen lelkűnkben, csak így őrizhetjük meg önmagunkat, magyarságunkat - szólott a püspök, majd felszentelte a keresztet. Rákosi Gusztáv (Paks) DRAGA JO ANYAIM A szobámban ülök, társam a magány, Terád gondolok, drága jó anyám. Te, aki engem oly nagyon szerettél, Elhagytál, de vigaszomra a mennybe mentél. Mikor még kicsi voltam, fogtad a kezemet, Szépre, jóra tanítottál, vigyáztad léptemet. Első útjaimon végig elkísértél, A lélek gyöngyeiből nekem bő kézzel mértél. Betegségemben aggódón s híven ápoltál, Ágyam mellett féltőn virrasztottál. Naponta többször is megkérdezted tőlem "Éhes vagy kis fiam?, ízlett amit főztem?" Karácsonykor Te voltál a bőkezű Jézuska, Reám várt az új ruha, cipő s játékpuska. A szeretet felém a szemedből ragyogott, Abból költekeztem, míg élted el nem fogyott. A tíz körmömmel ásnálak ki Téged, Csakhogy az új életed immár nem földi lét lesz. Megköszönve végtelen jóságod, kérem és kívánom: Krisztus Urunk Téged ezerszer megáldjon! Fábián Tibor
