Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. január Az északatlanti szövetség hivatalos lapja, a NATO-Re- view összefoglalja ezeket a kritikákat és azt írja, hogy a magyar reformprogramot következetesebben kell végrehajtani és nem szabad elodázni. Konkrét kifogásként fogalmazza meg a lap, hogy a magyar honvédségben nagyon magas a tisztek aránya, míg hiány van jól kiképzett altisztekben. Kritikát váltott ki az is -- úja a lap -, hogy a magyar hadsereg átalakítására irányuló intézkedések túlságosan szűk kört érintenek és céljuk csak néhány kiválasztott egység NATO-kompa- tibilissá tétele, míg a csapatok nagy része (anyagi okokból) kimarad a fejlesztésből. A NATO követelményeihez képest elmaradottnak tartja a lap a magyar honvédség információs képességét, mert nem látja eléggé biztosítottnak a titkosságot. Korszerűtlen az ország légterének védelme is, melynek gerincét még ma is a korszerűtlen szovjet berendezések alkotják. Végül a lap hiányolja a világos stratégiai koncepciót és problematikusnak tartja a védelmi tárca vezetését is. Már nem az első eset, hogy NATO-körökből kedvezőtlen vélemény hangzik el Szabó János védelmi miniszterről, aki- nek — úgymond — kinevezésekor sem elhivatottsága, sem szakértelme nem volt ahhoz, hogy akár minimális szinten is ellássa feladatait. Ez főleg a koszovói háború idején vált szembeszökővé — állapítja meg a NATO hivatalos közlönye. A kormány szükségesnek látta, hogy a NATO észrevételeit megtárgyalja és intézkedéseket hozzon arra, a lemaradásokat tíz év alatt pótolni lehessen. A kormány- határozat elsődleges feladatként szabja meg a személyi állomány élet- és munkakörülményeinek javítását (ide tartozik egy lakásprogram beinditása is) és gépjármű ellátottság NATO-szintre emelése. Ehhez kapcsolódik a híradási és az informatikai eszközök korszerűsítése, valamint annak előkészítése, hogy biztosítva legyen a szükség esetén Magyarország védelmére érkező NATO-egységek fogadása és elhelyezése. Az intézkedések második körében a kiképzés fejlesztését jelölte meg feladatként a kormány, majd ezt követnék a feltélenül szükséges haditechnikai beszerzések. E körben a legnagyobb tételt a harci repülőgépek vásárlása jelenti, mert a légierő gépparkjának több mint fele elavult és pár éven belül föltétlenül felújításra szorul. Erre azonban pillanatnyilag nincs pénz. A szovjet gyártmányú gépek alkatrészellátását is megnyugtatóan rendezni kellene, mert az orosz fél kötelezettséget vállalt ugyan arra, hogy az orosz államadósság törlesztése fejében biztosítja a szükséges alkatrészeket, de a gyártó üzem nem képes teljesíteni a szállítást. A részletek kidolgozására rövid határidőt adott a kormány. Ugyanakkor a parlament honvédelmi bizottsága meg fogja vizsgáim a haderő vezetésének átalakításával kapcsolatos tennivalókat és ellenőrzi, hogy a néhány éve létrehozott haderőnemi (szárazföldi és légierő) vezérkarok eddigi funkciói mennyire feleltek meg az elvárásoknak. A kormányülés megerősítette azt a korábbi döntést, miszerint a honvédség létszámát a jelenlegi 61,5 ezerről rövidesen 45 ezerre csökkentik, valamint azt, hogy takarékossági okokból a katonai feladatokat közvetlenül nem ellátó szervezetektől — így pld. a Honvéd Művészegyüttestől -- megválik a tárca. Végül döntöttek arról is, hogy a jelenlegi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem helyett egy egységes, civileket képző nemzetvédelmi egyetemet hoznak létre. A tisztképzés biztosítására a HM-nél csak egy, a régi Ludovika Akadémia hagymányain alapuló katonai főiskola marad, a jelenlegi Bolyai. A sorkatonai szolgálat átalakítása egyelőre nem időszerű és a hadkötelezettség belátható ideig fennmarad. Mindebből megállapítható, hogy a NATO-csatlakozás- ból adódó problémák még csak most kezdődnek és megoldásuk nagy erőfeszítéseket kíván az országtól. Voltak, akik ezt már akkor megjósolták, hivatkozván elsősorban az ország anyagi helyzetére, de arra is, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzetben Magyarországnak nem kell tartania ellenséges támadástól, tehát nagyon meggondolandó, hogy arányban lesz-e a NATO-tagsággal járó áldozatok vállalása a várható előnyökkel? Azonban most már nincs visszaút, mert -- mint a kormány fogalmazott — a kötelezettségek negligálása komolyan veszélyeztetné az ország szavahihetőségét és európai integrációs törekvéseinek valóra válását. A magyar haderőreform végrehajtása nagy áldozatot kíván az országtól, de erre még akkor is szükség lenne — bár nem ilyen mértékben —, ha Magyarország nem lenne NATO-tag. Azonban a honvédség felszerelésének technikai színvonala és a személyi állomány kiképzési foka olyan alacsony (de bajok vannak a fegyelemmel és a szellemiséggel is), hogy egy feltételezett külső támadással szemben az ország nem lenne képes megvédeni a határait. S ezért végső fokon örülnünk kell, hogy van egy NATO, amelyre baj esetén számíthat az ország... Másrészről éppen a NATO miatt fenyegeti veszély Magyarországot. Erre épp legutóbb adódott példa. Amikor Orbán Viktor október végén Kanadában járt, a Globe and Mail című lap tudósítója nekiszegezte a kérdést: hozzájárulna-e ahhoz Magyaroszág, hogy a NATO válsághelyzetben nukleáris fegyvereket állomásoztasson területén? A magyar miniszter- elnök erre azt válaszolta: "A magyar kormány válsághelyzet esetén megfontolná amerikai nukleáris fegyverek magyar- oszági telepítésének engedélyezését." Moszkvában felszisz- szentek. Mert erre ott kényesek. Tudjuk, hogy a NATO keleti bővítésekor Washington megígérte: az új tagok területén sohasem fog atomfegyvereket elhelyezni. Az Orbán-nyilatkozat nemzetközi botrányt kavart és a magyar kormány nem győzött magyarázkodni. Az oroszok viszont kijelentették: ha ez bekövetkeznék, nem fognak habozni, hogy atomrakétáik egy részét magyar- országi célpontokra irányítsák. Ez a kis incidens nem tett jót a magyar-orosz kapcsolatoknak és a két ország közti viszony ismét megfagyott... Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron -1956
