Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
2000. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 BÚS OTTÓ (Szabadka) LÉSZEN CSILLAGFORDULÁS MEGINT Amióta világ a világ, az édesanyák mindig könnyező szemekkel vettek búcsút bevonuló fiaiktól. Féltették őket. Ma is féltik. Ahogyan csak szülőanya féltheti felcseperedett magzatát: tiszta szívből, őszintén, sírva, imádkozva. Ez az anyák sorsa. Amióta világ a világ. Mert a méhükben foggant fiúgyermekeket egyszer elviszik katonának, és a seregben a játékpuska helyett valódi fegyvert akasztanak zsenge bajuszú csemetéik vállára. Halált hozó, istenverte, átkozott fegyvereket. Tegnap is. Ma is. Itt is. Máshol is. És az édesanyák a világon mindenhol egyformák. A földkerekség minden zegzugában ugyanolyan angyali türelemmel nevelik gyermekeiket, ugyanolyan kitartással tanítják őket járni, beszélni, és betegségük idején ugyanolyan odaadással borogatják lázas fejecskéjüket. Még a könnyeik is egyformák: fájóan igaziak. Amióta világ a világ. És nem ok nélkül sírnak a fiaikért aggódó édesanyák... Itt sem. Máshol sem. Sok helyen áll még a bál. Van ahol tíz éve, van, ahol már néhány évtizede. Hadurak jönnek, hadurak mennek, de a könnyek megmaradnak. Őrült eszmékért, saját földjeiken el nem férőkért. Meddig még? Hát megannyi vesztes háború nem volt még elég? Hány ártatlan embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy az el- borúlt elmék is kitisztuljanak? Mert egyszer, a legel- borultabb elmék is kitisztulnak. És a katona fiukért síró anyák könnyei is elapadnak. Még ennek a balkáni lőporos hordónak a legeslegtetején is. El kell apadniuk... Előbb-utóbb. Mert a világon minden múlandó. A harci kedv is. A hódítás vágya is. Csak az anyák szeretete tart örökké. Az idők végezetéig. És az anyaszomorító hadurak csillaga is lehull majd az égről. Hiába hősködnek. Hiába akarják ismét - .ki tudja, hányadszor - a más gyerekeit csatatérre vinni. Hiába uszítanak. Hiába fenyegetőznek. Az uszítások fenyegetőzések ideje lassan lejár. A világnak mind a négy sarkában. Északtól, délig, kelettől nyugatig. Itt is. Az Úr akaratából. Hiszen mi mindannyian az Ő kezében vagyunk. Hát ezért: "Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát, s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia: megmérettetik az embernek fia, s ki mint vetett, ózonképpen arat." (Wass Albert) /SZABAD HÉT NAP/ * BÁCSKA MAGYAR FÖLD, NE HAGYJUK ELVESZNI A N Y A M ! Nem véletlen, hogy megemlékezésemnek ezt a címet adtam "Anyám". Kivégzett barátom utolsó kérése volt. A Teremtő az embert társaslénynek teremtette, hogy szaporodjon és uralja a földet. A társas élet házassággal veszi kezdetét. A férj kötelessége a család fenntartása, a nőé a gyermekek világrahozatala és nevelése. Sok-sok szenvedés, betegség előzi meg az anyaságot, de amikor az anya méhe áldott gyümölcsét karjai között érzi, mindent elfelejt. Majd jön a gyermekneveléssel járó gond. Félti, óvja széltől, hidegtől. Ha beteg a gyermeke, ápolja, gondozza. Az anyai szív nem ismer fáradságot, az anyai szeretetnek nincs határa. "Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató, különös csillagok, Csak anyám tudta, hogy királyfi vagyok" (Mécs László: A királyfi három bánata.) Igen, minden anya királyfinak érzi a fiát. A fiú felnő és a nemzet szolgálatába állítják. Itt következik kivégzett barátom esete. Anyjának egyetlen fia hivatásos katonaként teljesített szolgálatot a háború alatt. Renfokozata főtörzsőrmester volt. A budai kitörésnél, 1945-ben esett orosz fogságba. Hadifogsága három évig tartott. 1948-ban, mint háborús bűnöst hozták haza Moszkva mellől. Bűne, a kommunisták szerint az volt, hogy Budán hősiesen harcolt és ezzel a szovjet előretörést akadályozta. Az elsőfokú ítéletet 1950-ben, a másodfokút 1951-ben hozták. A halálos ítéletet kihirdetése után két órával végrehajtották. A másodfokú ítélet előtt egy séta során alkalmam nyílt beszélgetésre a fogház udvarán. Barátom itt mondta el, mi a vád ellene és közölte azt is, hogy az ellene felhozott vádak hamisak. Kérése az volt, hogy ha valamikor kiszabadulok, keressem fel vidéken lakó édesanyját, aki úgy tudja, hogy a fia fogságban van és mondjam el, miért kell meghalnia. Idézem szavait: "Bűnöm az, hogy magyar katona voltam, mertem harcolni ellenük Ha ez bűn, akkor jöjjön a halál. Katonához illő módon viselem a sors csapását. Rajtad keresztül barátom, anyámtól azt kérem, nyugodjon bele a változtathatatlanba. Öleld át helyettem becsületben megőszült, gyermekéért oly sokat aggódó Anyámat. ígérem, utolsó gondolatom és szavam "Anyám" lesz" Ezzel örökre elváltunk és pár napra rá, kivégezték. Az anya morzsolgatja olvasóját, kéri a Mindenhatót, őrizze, védje és hozza vissza egyetlen gyermekét, akit özvegységében felnevelt és aki szívéről úgy szakadt le, mint virág a fáról, melyet elsodor a szél. Türelemmel várja gyermekét, tőle remél segítséget öreg napjaira. Telnek az évek, de a gyermek nem jön. Majd 1948-ban hazai földre érkezik, de a rendfenntartók gondoskodnak róla, hogy a fiát visszaváró anya semmit ne tudjon. Az idő elrohant, a naptár 1958-at jelzett és a gyermek még mindig nem jött.
