Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 2000. április A mosoly országa EGY MESÉNEK KÉT VÉGE Elmentem én Marko elvtárs úrhoz, mert azt mondták, majd ő elintézi nekem. Ez elvtárs urat ebben az esetben Markónak hívják, különben lehet, hogy egészen más a neve.-Te csak dugd szépen a zsebébe! - kaptam a jó tanácsot. - Majd ő mindent elintéz. Fogtam hát öt darab ropogós százast, és beletettem egy borítékba. Marko elvtárs úr figyelmesen végighallgatott, és megígérte mindent megtesz az ügyemben. Kikísért az ajtóig, és kezét nyújtotta. Kihasználtam ezt a pillanatot és a zakója felső zsebébe dugtam a borítékot. A felső zsebébe, hogy közel legyen a szívéhez. Ő gyorsan kikapta onnan a borítékot, és visszacsúsztatta az én zsebembe.-Nem, ezt semmi esetre sem! - mondta szigorúan.-Csak egy kis kávéra. - magyaráztam csendesen, és visszagyömöszöltem a borítékot a zsebébe. Ezúttal a belső zsebébe. Ő onnan is kivette, és visszaadta. Én megint vissza neki. Ő vissza nekem, én megint vissza neki. Mindig másikmásik zsbbe dugdostuk a borítékot. Végül ő visszanyomta az én zsebembe, és becsapta az orrom előtt az ajtót. Mit tehettem? Marko elvtárs úr nem hagyta magát megveszetegetni. Hazamentem, kivettem a borítékot a zsebemből, felnyitottam, és volt mit látnom. Benne egy százas, de márkában! Megörültem. Jól becsapódott Marko elvtárs úr. Tévedésből egy másik borítékot adott vissza nekem, egy másikat, melyet valószínűleg előzőleg másvalakitől kapott. Ez kérem a mese egyik vége. Most jön a másik! Elmentem én másnap újra Marko elvtárs úrhoz. Szerettem volna látni még egyszer közelebbről, hogy még jobban megismerjem a példás volt elvtársat, ma urat. Volt mit látnom. Úgy dugdosták a borítékot a zsebébe, akár egy postaszekrénybe. Néhány hónap múlva ismét felkerestem, hogy segítsen rajtam. Ekkor egy üres borítékot csúsztattam a sebébe. Miért ne. Ekkor már nem adta vissza. Remélem, azóta sem tudta meg, hogy épp az én borítékom volt üres. M. O. A politika kilencven százalékban annak eldöntéséből áll, hogy ki legyen a bűnbak.-Uram, levenné a kalapját? Nem látom jól az elnök urat - mondja a tömeggyűlésen az egyik ember a másiknak. Kis idő múlva ismét megszólal:-Uram arrébb húzódna egy kicsit, még mindig nem látom tökéletesen az elnök urat.-Távcsövet ne adjak az úrnak?! - kérdi a másik.-Köszönöm, nem kell, az már van a puskámon. *-Ha tudom, hogy ilyen szörnyű életem lesz...-Miért?-Dohányoznom, innom nem szabad, a nőkre rá se nézhetek...-Megtiltotta az orvos?-Dehogy! Megnősültem. * Pistike utazik a villamoson az apjával. Papa mellett egy csinos nő áll. A papa állandóan belebámul a csinibaba dekoltázsába. Egyszer csak a nő elengedi a fogantyút és lekever egy pofont a papának. A következő állomáson a papa leszáll a gyerekkel.-Papa, tetszett neked az a nő, aki melletted állt?-Dehogy tetszett, tapogatja az arcát a papa.-Nekem sem, - mondja Pistike - azért csíptem meg a fenekét. * Vigyázat, ez nem vicc! Ha vicceink megnyerték tetszését, mesélje el barátainak, hátha azoknak is tetszeni fog, és ők is megrendelik a lapot. FBI-iroda lesz Budapesten Épp ideje, nehogy már az oroszok visszajöjjenek a spájzba! IK.Zs.1
