Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
2000. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 SZAKÁLY JÁNOS A CSENDLAKI CSENDŐRŐRS ORVUL VALÓ LEGYILKOLÁSA 1944-BEN A szovjet csapatok előnyomulása Magyarországon 1944-ben a jugoszláv partizánok tevékenységét Muraközben megélénkitette. Az 1941-es délvidéki és muraközi területek visszacsatolása után béke és rend uralkodott ezeken a területeken mindaddig, amig a magyar és német csapatok mélyen a Szovjetunióban harcoltak. Őrsöm, ahol szolgáltam, közel volt a trianoni határhoz a visszacsatolt területen. Részben magyar, részben vend lakossággal. A vend lakosság szeretett bennünket, nagy részük kenyerüket a csonkaország területén keresték meg. Az idősebbek még mindig jól beszéltek magyarul. Voltak köztük akik vitézek lettek az első világháborúban való hősies tetteikért, Soós bácsi, Kisfalvi Stamfer Géza és mások. Őrsünk telefonértesítést kapott M. község tanítójától, hogy a falu határában lévő vincellérházban jugoszláv partizánok lehetnek, mert a vincellér fia iskolából haza menve nem tudott bemenni házukba, mivel ott egy egyenruhás őr áll géppisztollyal. Őrsparancsnokom a tényt azonnal jelentette a szárnyparancsnokságnak. A parancsnokunk riadóztatta a hozzátartozó őrsöket, majd a muraszombati honvéd határvadász parancsnokságot is értesítette. Rövid időn belül a helyszínen megjelenő csendőrök és határvadászok felszólították a házban lévőket, hogy adják meg magukat. A felszólítás előtt nagy ívben körülvették a házat, felkészülve a fegyveres támadásra. Ekkor még nem lehetett tudni a házban megbújó partizánok számát. A felszólításra a házból erős géppisztolytűzzel válaszoltak az ablakokon keresztül. A gyűrű lassan szűkült és az ostromló erők közelebb kerültek a házhoz. Mindkét részről nagy tűzharc keletkezett. A partizánok erősen tartották magukat mindaddig, amig kézigránátok nem lettek a házba bedobva. A robbanások után a partizánok a padlásról a cserepek alól kezdtek tüzelni. Parancsnokunk kiadta a parancsot, hogy golyószórókkal a cserepet le kell veretni a tetőről, ami hamarosan meg is történt. A partizánok ezután már csak a kémény fala mögül tudtak tüzelni. A harcot még akkor sem adták föl, csak miután a töltényük elfogyott. Az egyik határvadász raj parancsnoka, egy szakaszvezető, megunta a várakozást és létrán igyekezett föl a padlásra, hogy elfogja a partizánokat. Az egyik partizán géppisztolyával akarta a szakaszvezetőt fejbe vágni, akinek a szuronya a partizán hasában kötött ki. Ezzel a harc véget is ért. A végén öt partizán lett ártalmatlanná téve. A csendőröknek, határvadászoknak sem halottja, sem sebesültje nem volt. Itt derült ki, hogy ez az öt partizán gyilkolta le orvul, éjnek idején a csendlaki csendőrőrs tagjait. Csendőr egyenruhába öltözve lepték meg az őrsöt. Közben még az is kiderült, hogy csendőr egyenruhába öltözve fosztogatták a Muravidék lakosságát is. Tito partizánjai civil ruhában, főleg éjjel, orvul támadták meg a német és magyar egyenruhás járőröket, magyar jegyzőket, tanítókat, postásokat, úgy szintén a magyarsághoz hű vendeket. * Jill Dando angol televízió bemondó orvul való meggyilkolása késztetett arra, hogy leírjam a fenti megtörtént esetet. A nagyvilág békés polgárai nem hitték el, amit mi a tapasztalatainkból mondtunk el a szerb vérengzésekről. Az újvidéki magyar megtorlások pontosan a szerb vérengzések következményei voltak. A szerbek magukra vállalták Jill Dando meggyilkolását, mondván, ez volt a válaszuk a belgrádi televízió épület szétlövésére. Akárki gyilkolta meg az ártatlan Jill Dandot, ettől függetlenül a nagyvilág láthatja, hogy a szer- bek mire voltak képesek Boszniában és Koszovóban. AZ ARANYVONAT KALANDOS TÖRTÉNETE Az eredetileg 52 tehervagonból álló úgynevezett Magyar Werfen Szerelvény, amelyben magyar állampolgároktól származó értékek (arany és ezüsttárgyak, festmények, szőnyegek, bútorok és egyéb műkincsek, stb.) voltak, 1944 novemberében indult el Budapestről nyugat felé és a háborús kavarodásban csak januárban hagyta el a magyar-osztrák határt, hogy aztán újabb hónapokig tartó döcögős után érjen Salzburg mellé. Itt egy mellékvágányon vesztegelt egészen május 9-ig, az európai háború végéig. A vonatról évtizedekig nem esett szó és talán végleg feledésbe merült volna, ha a zsidókat ért károkat kutató bizottság véletlenül nyomára nem bukkan és lépésről- lépésre haladva fel nem deríti a vonat s az abban szállított értékek sorsát. Mivel Salzburg környéke a második világháború után amerikai megszállás alá került, a bizottság fölvette a kapcsolatot Washingtonnal és az amerikai adminisztráció segítségét kérte annak megállapításához, hogy mitörtént a vagonokban felhalmozott értékekkel? Az amerikai kormány megkezdte az akkori katonai közigazgatás iratainak tanulmányozását s ebben a munkában résztvett Kenneth D. Alford amerikai gazdasági szakember is, aki már hosszú ideje foglalkozik a második világ- háborús levéltári anyagok feltárásával. A Magyarok Világ- szövetsége meghívta Budapestre Mr. Alfordot, aki a Sem- melweis-utcai székházban tartott sajtókonferencián számolt be kutatásainak eredményéről. Kenneth D. Alford elmondta, hogy a vagonok tartalmát a háború befejezése után az amerikai megszálló erők parancsnoksága a salzburgi állomás raktáraiba helyeztette el és gondoskodott őrzéséről. Párizsban konferenciát tartottak a szövetségesek, amelyen a Menekültek Kor
