Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. április Forr idehaza a futball világ. No nem azért mintha a tavaszi bajnokság valami csemegét tartogatna a szurkolók számára. Erre már rég senki nem számít. Dagad viszont egy botrány az MLSZ-en belül. Néhány hete Deutsch Tamás, a sportügyekkel megbízott miniszter felfüggesztette az egész MLSz vezérkarának működését, Kovács Attila elnökkel az élen. Folyik a magyarázkodás. A miniszter szerint az urak néhányszáz milliós kárt okoztak. Kovács szerint nincs kárról szó, egyszerűen politikai döntés született, hogy helyére fideszes emberek kerüljenek. Az egyszerű polgár csak legyint, és ingyen cirkuszt emleget Végül egy hír a médiák tájékáról. Nem sikerült megválasztani a tévé kuratóriumát, mivel a kormánypárt és az ellenzék nem tudott megállapodni a kurátorok számában. A kormánypárt és a MIÉP meg tudta nevezni képviselőit. A kuratórium elnökét az MDF adta, és szerintük mint az elnök, mint a csonka kuratórium megkezdheti működését. Az ellenzék jajveszékel és fenyegetőzik, sűrűn emlegetve a demokrácia csorbítását. Lehet, hogy így van, mégis azt kell mondanom, hogy a folyamatos hazudozás és ferdítés nincs köszönő viszonyban az általuk emlegetett nemes gondolatokkal, így a demokráciával sem. Néhány hete úgy tűnik, hogy a Pinocciók kezdenek eltűnni a közszolgálati tévé képernyőjéről, a hazugságtól hosszúra nőtt orrukkal együtt. Egy nyitott sír története REKVIEM TÓTH ILONÁÉRT Néhány hete megdöbbentő képek peregtek a Duna TV műsorában. Egy ártatlanul meghurcolt, megkínzott, majd kivégzett szigorló orvosnőről Tóth Ilonáról szólt a dokumentum műsor. Már az sem véletlen, hogy a Duna TV hozta a szívszaggató felvételeket. Ugyanis a közszolgálati tévék egyre ritkábban és torzítva mutatják be az 56-os forradalmat. Kereskedelmi csatornáknál a csatorna szó helyett pedig a kanális szó a helyénvaló. Tóth Ilona szegény családból származott. Saját erejéből küzdötte fel magát az egyetemig. Az 56-os forradalom idején már szigorló orvos volt. A kórház ahol dolgozott folyamatosan fogadta a sebesülteket. Nem kérdezte senki az illetőtől, hogy melyik oldalon harcolt, a sérültek között nem tettek különbséget. Ilona éjjel-nappal a betegek között volt, szinte pihenés nélkül dologozott. Akik abban az időben látták, egy széparcú, de végtelenül fáradt lányt ismertek meg benne, akinek csak egy dolog volt a fontosba rábízott betegek. Amikor elfogyott a kötszer és a gyógyszer, a vöröskereszten keresztül a külföldi szervezetektől kaptak segítséget. Teherautóval mentek az adományért. Az autó többször találatot kapott, mégis eljutott a létfontosságú szállítmány a kórházba. A forradalom eltiprása után a kórházban tovább folyt a gyógyítás, valamint a sebesült forradalmárok bújtatása. Ugyanakkor az alagsorban egy illegális nyomda működött, ahol röplapok készültek. Decemberben a kórház több dolgozóját elhurcolták a pufajkások. Köztük volt Tóth Ilona is. Ilona ellen az volt a vád, hogy megölte Kollár István rendőrt, aki sebesülten feküdt a kórházban. 1957-ben elárasztották a városokat és a falvakat plakátokkal, melyen meghamisították az eseményeket, mely úgymond az "ellenforradalmárok" kegyetlenkedéseit volt hivatva bemutatni. Már ekkor fényképpel és névszerint említették Tóth Ilonát. Itt érdemes egy kicsit elidőzni: Volt a forradalomnak egy különös tulajdonsága, a tisztasága. Betört kirakatokat senki nem fosztott ki. Budapest utcáin dobozokban gyűjtötték a pénzt az elesett forradalmárok családjainak megsegítésére. Ezeket az adományokat senki nem őrizte, mégsem fosztották ki. Nehéz egy forradalomra azt mondani, hogy tiszta, hogy nemes, hogy emberséges. Mégis az 1956-os forradalom ilyen volt. Ezt a külföldi tudósítók számtalanszor megállapították. Amikor a söpredék hatalomra került, első dolga a forradalom bemocskolása volt. A kommunistákra jellemző aljassággal mindent elkövettek, hogy a forradalmat és annak tisztaságát besározzák. Nem riadtak vissza az olyan kreált perektől, mint a Tóth Ilonáé volt. Előre kiagyalva, a legaljasabb és legképtelenebb vádakkal illették. Letartóztatása alatt szadista kegyetlenséggel megkínozták. A kínzáson túl agyafúrtan megígérték neki, hogyha elismeri a vádakat azzal társait menti meg a bitótól. A tárgyalási komédián, melyről természetesen film is készült, Tóth Ilona a legképtelenebb dolgokat is magára vállalta. Réveteg arcáról azt lehetett leolvasni, hogy már lélekben rég nem ezen a világon él. Halálra ítélték, és a 23 éves lányt kivégezték. Ez a tett legalább olyan aljas volt, mint annak a 16 éves fiúnak a pere, akit szintén halálra ítélt a vérbíróság, megvárták amig 18 éves lesz és a születésnapján felakasztották. A forradalom áldozatait azóta újra temették és rehabilitálták. Nem így Tóth Ilonát. Többször próbáltak különböző szervezetek perújrafelvételt kérni, de ez valahogy mindig elakadt. Ezen nem is lehet csodálkozni. Azok az elvtársak és elvbarátaik, akik ezt a gyalázatos, minden jogi alapot nélkülöző ítéletet hozták, ma még komoly befolyással vannak az igazságszolgáltatásban. Több mint negyven évvel a bestiális kivégzés után, Tóth Ilona nem kapta meg a joggal kijáró rehabilitációt. Ettől a nemsszívű önzetlen lánytól s pribékek és eszmehordozóik még mindig tartanak. Pedig az 56-os forradalomnak addig nem lehet vége, amig idehaza jelképesen nyitott sírok vannak. Tóth Ilona, nyugodjál békében. Igaz ugyan, hogy kevesen vagyunk, akik nem tudunk belenyugodni a Téged ért gyalázatos megpróbáltatásokba, amig beszélni tudunk, és amig értik a szót nem fogunk hallgatni! Soós Géza
