Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. március Kanadában a Kanadai Magyarság, a Hadak Útján és a Magyar Élet, a távoli Ausztráliában az Ausztráliai Magyar Élet, míg az Egyesült Államokban a Californiai Magyarság, az Új Világ és az Amerikai Magyar Újság képviselik még azt a szellemet, amelynek szolgálatában évtizedek óta végzik magyarságmentő munkájukat. A világ négy kontinensén szétszórtan élő nyugati magyarság képes kell legyen arra, hogy biztosítsa ennek a néhány újságnak a megjelenését, mert a magyar betűre szükség van a határokon túl. A nyugaton még megjelenő kevés magyar újság egyike, az amerikai magyar újság, amely idén olyan jubileumhoz érkezett, amiről szólni kell: 35 évvel ezelőtt, 1964-ben jelent meg a lap első száma Baltimore-ban, akkor még Étesítő, majd később Baltimore-i Magyar Értesítő címmel és az évek folyamán az emigráció egyik legolvasottabb, legelterjedtebb havi folyóiratává fejlődött. Ma már négy világrészbe jut el a lap és egyre több előfizető jelentkezik otthonról is. Hogy a hajdan volt kis egyesületi közlönyből harmincöt év alatt 32 oldalas folyóirat lett, az elsősorban a szerkesztő, Soós József érdeme, de hozzájárultak azok a munkatársak is, akik évtizedeken át kitartottak a lap mellett és írásaikkal gazdagították annak tartalmát. A Magyar Sajtó Napján, a magyar sajtószabadság ünnepén az egész emigráció és az összmagyarság jókívánságait tolmácsoljuk az amerikai magyar újság szerkesztőségének és írógárdájának, jó munkát kívánva a további évekre! 1999. Március Idusán Stirling György A szmusz tb. elnöke KÖZLEMÉNY A clevelandi Magyar Társaság nevében Nádas Gyula elnök janur l.-i dátummal körlevelet adott ki, melyben minden magyarnak szerte a világon Istentől áldott békességes Újévet kíván, majd köszönetét mond mindenkinek, aki az 50 éve alakult Magyar Társaság munkáját támogatja. Köszönetét mond azoknak, akik anyagilag segítették a Társaság működését, valamint azoknak az előadóknak és művészeknek, akik önzetlenül szerepeltek a legutóbbi Magyar Kongresszuson. A körlevél jelenti, hogy idén is megrendezésre kerül a Kongresszus, a szokott időben és helyen s ezzel kapcsolatban Nádas Gyula kéri, hogy az előadók, művészek és kiállítók, akik hajlandók közreműködni, mielőbb jelentkezzenek! Megtudjuk a körlevélből, hogy az 1997. évi Kongresszus anyagát tartalmazó Krónika már nyomdában van és rövidesen postázni fogják. Ára 20 dollár. A Magyar Társaság évi tagdíja 5 dollár. Címe: 1450 Grace Ave- Cleveland, OH 44107. Tel: 216-226-4089 Lámpa fény Március idusa nálunk sokáig családi ünnep volt; a nagymama, a kedves Szüle születésnapja. Gyermekkoromban rajzoltam neki erre a napra házakat, kertet és fölöttük nagy hármasokként libegő madarakat kunkori felhőkkel. "Isten éltessen Szüliker Ő csak nézett rám ilyenkor, kezét a szája elé kapva, s lopva rápillantott a nagyapára. Emlékszem, sose a falusi házban, hanem a tanyán ünnepelték e nevezetes születésnapot. Gyakran elgondolkoztam később azon is, milyen sokan szerethették a Szülét, mert olyankor számosán összeverődtek. Volt, aki lóháton érkezett, volt, aki kerékpáron. Jöttek távoli határrészből is fekete arcú parasztemberek. És azt kiálltották, már a szérüskert alól, mintha titkos jelszót mondanának: "Isten éltesse a Szülét!" A nagyapa az ablakba rakta a petróleum lámpát, amelynek sárga fénye messzire világított. Odataláltak olykor a szerb csendőrök is, bezörgettek és megkérdezték: "Mi folyik itt?" A nagypapa barátságosan invitálta őket, jöjjenek csak kerüljenek beljebb, születésnapot ünnepelnek, s nekik is kijár egy-két pohár bor vagy pálinka. A csendőrök szimatolva körüljárták a tanyát, aztán távoztak. Érdekes, hogy az ünnepeltet, a Szülét, sosem keresték. Mert, ha keresik, rájönnek, hogy ő sosem vett részt az ünnepségen. Hogy miért nem? Én is csak ötven évvel a halála után tudtam meg, hogy tulajdonképpen decemberben született. Nagyapa csak kitalálta a március 15-ét, hogy megünnepelhesse a jeles napot, kirakta a lámpát az ablakba, hogy jelezze: tiszta a levegő! A hatalom akkoriban nem engedélyezte a Vajdaságban a magyar történelem jeles napjaira való megemlékezést, sőt szigorúan megbüntette azokat, akik ünnepelni merészkedtek. Csak ilyen furfanggal lehetett kijátszani a csendőrök éberségét. Gyakran eszembe villan egy-egy ilyen furcsa, néma ünnepség a tanyán, volt, amikor a fészer alatt gyülekeztek az emberek. Ünnepi szónoklat, felköszöntő sosem hangzott el, a Szüle nevét sem említették, csak ültek az emberek felborított szakajtón, zsámolyon, pokrócon: fénylett a szemük és sugárzó a tekintetük. Arra a régi márciusra gondoltak. A hazára. Összehajolva, halkan elénekelték a "Kossuth Lajos azt üzente" kezdetű dalt. Még ma is fel- rémlenek előttem az arcok, mert titokban meglestem őket. A Bújdosók, Kovácsok mellett könnyes szemmel énekeltek a Kmetovicsok és a Dujmovicsok is. Rég kihunyt már a fény abban a távoli ablakban. A tanya is romokban hever, kútágasa félrebillent, tetejét széthordták. A pusztulás, a sötétség és a reménytelenség dajkálja a határt. Nem tudom, akad-e még, aki újra lámpát gyújt egyszer az éjszakában, hogy megtalálják egymást a sötétben a magyarok? Illés Sándor KÖSZÖNET MINDAZOKNAK, AKIK SZÍNVONALAS MUNKÁJUKKAL, ANYAGI TÁMOGATÁSUKKAL SEGÍTIK A LAP FOLYAMATOS MEGJELENÉSÉT!
