Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
1999. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Makray Győző "három halála" Makray Győző 23 éves volt, amikor a roskadó világ a nyakába szakadt. Fiatal volt, tapasztalatlan, tehát meghökkent, mert, ami bekövetkezett, arról egyetlen tankönyv, de még a szolgálati utasítás sem tett említést. Zuglói otthonát kiigényelte a lakáselosztó, szüleit elnyelte a megingott országhatár, körúti hivatalát egy közönbös légiakna vetette szét betöltött állásával együtt. Ez volt az "első halála". Makray Győző, hivatalnok úr nem volt többé. Nem bánkódhatott sokáig, a szánalom semmire sem vitte; annyi volt a világban a gyászolnivaló, és olyan kevés a kenyér, hogy senki sem ért rá fájdalommal, veszteséggel törődni. Korgó gyomra kényszerítette, hogy az első lapátot megragadja. Tetszett, nem tetszett, élnie kellett. Hónapokon át romot takarított, később a mezőgazdasági gépgyárban szerzett munkát. Nyugtalankodva nézett nyugat felé. A jobbulást onnan remélte. Mivel a Délibáb nem közeledett, felkerekedett és megindult felé. Borongós, koraőszi estén lépte át a határt Ágfalva mellett. Egyedül járta végig az utat a határig. Szótlanul, hangtalanul, szinte észrevétlenül. Túl a drótsövényeken az első járőrnél jelentkezett. Szűrőtáborba vitték és az őrparancsnok átvizsgálta minden iratát.-Herr Makray... - szólította nevén és Makray Győző fellélegzett. Ez volt az első szó, amit Pest óta hallott. Ott, a fenyőfák alján meglapult barakk-táborban "hunyt el másodszor". Makray Győző, elvtárs, gépipari segédmunkás elköltözött az élők sorából Magányos ember volt, a kivándorlók útja csakhamar megnyílt előtte. Néhány hónapba telt és már Seymour környékén javítgatta az ausztráliai úthálózatot. Fiatal kora megállás nélkül űzte, szinte nyargalt, hogy valamire vigye. Az angol nyelv játszva hozzátapadt, egy év alig telt el, és már Melbourne-ben dolgozott. Eleinte még találkozott egy-egy földivel, megálltak néhány siető szóra, azután mindenki rohant a dolga után. Esti nyelvórákra járt, akcentusának nyoma veszett, főnöke biztatására üzletvezetői tanfolyamot végzett. Szorgalmát, megbízhatóságát megbecsülték. Családtalan volt, nem kötötte semmi, minden feladatra készségesen vállalkozott... Érezte, hogy a cégnél meglelte jövőjét. A levelezési osztályt vezette, mikor egy reggel zavaros címzésekkel telerótt borítékot talált az asztalán. Hajópostával érkezett, hosszú utat bejárt, mielőtt Magyar- országról célba érkezett. A feladót valahogy kibetűzte: "Takács vagy Bakács?", de a név már nem jelentett semmit. Ideges újjakkal feltépte és beleolvasott. Nem értette. A szavak idegenül, értelmetlenül tolongtak, ágáltak, táncoltak, összefutottak. Rövid ideig nyugtalanul a levegőbe bámult, de nem tudta megmondani az okát. Csörgött a telefon. Majd utána néz, keres valakit, aki lefordítja. Felvette a kagylót és a levelet türelmetlen mozdulattal fiókjába hajította. Ott is maradt. Az első héten még eszébe jutott, a másodikra már tökéletesen elfelejtette. Fontosabb ügyek foglalkoztatták; előlépett. Irodáját átrendezték, új tapétát, szőnyeget, bútort kapott. Az iratok selejtezésekor az idegen levél is papírkosárba került. Ajtajára új címtáblát erősítettek: "VICTOR MACRAY A.I.B.M.A. - Advertising Executive - Board member". így "halt meg harmadszor". így halt meg Makray Győző a hontalan magyar. A pedáns, fekete plasztikba vésett, aranybetüs névtábla volt a sírfelirata. Elmúlását nem méltatta gyászbeszéd, csak telefonberregés jelezte ... s talán valahol távol a zuglói templom lélegharangját meglebbentette egy kóbor szellő. Vic Macray szorgosan járja földi útját. Külsőleg alig változott, halántéka kissé fehérebb, valamivel pocakosabb, sűrűbbek arcán a redők, de minden vonása könnyen felismerhető; megtévesztésig hasonlít az egykori Makray Győzőre. Hasonlíthat és mégsem az, bár külső burka, földi porhüvelye valóban megtévesztő. Régi bensejét kiette az idő, és új tartalma már egy másik világhoz tartozik. Mészáros László * * * Gusztit a papája elviszi a Szentföldre. Amikor a Genezáreti tóhoz érnek, kiderül, hogy csak fejenként tíz dollárért lehet átkelni rajta.-Látod, apa! - háborodik fel a gyerek.-Ezért járt Jézus gyalog a vizen. * A tárgyaláson a bíró így szól a vádlotthoz:-Elmondaná kérem, hogyan tudta felnyitni azt a rendkívül bonyolult rendszerű kasszát?-Ugyan, bíró úr, hiába mondanám el, úgysem tudná első hallásra utánam csinálni... *-Szerinted mi jellemző a korunkra?-Hogy mind többen gyónnak, de áldozni senki sem akar. * Henry Ford megkérdezte a plébánosát, hogy nem csinálna-e a Ford-autóknak egy kis reklámot a vasárnapi misén.-Lehetetlent kívánsz, fiam! - mosolyodon el a pap.-Miért volna lehetetlen, a Fiat-kocsikat is reklámozza. -Én?-Ön hát! Vagy nem ön mondta legutóbb is, hogy: Fiai voluntas tua?
