Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

1999. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

19

MILYEN TISZTOGATÁS ZAJLOTT LE A

HONVÉDELMI MINISZTÉRIUMBAN?

A nyugati demokráciákban meghonosodott gyakorlatnak megfelelően (1990) óta, hazánkban is a választásokból győztesen kikerült párt vagy pártokból alakult koalíció alakít új kormányt, és az alkotmányban vagy más - hatályos - törvényekben biztosított jogok alapján veszi át a minisztériumokat, hogy a választópolgároknak tett ígéretét az adminisztráció szerteágazó (tervező, szervező, kidolgozó, irányító és elemző) munkájával megvalósítsa.

Mindezekből logikusan következik, hogy a kormányváltással egyidejűleg (illetve bizonyos fáziskéséssel) - számos helyen - személycserékre is sor kerül, hiszen csekély a valószínűsége annak, hogy a leváltott politikai kurzus zászlóvivői egységesen felsorakoznak az új kormányprogram sikeres megvalósítására. Ugyanakkor, a politikától "semleges" szakterületek vezetőihez csak abban az esetben célszerű "hozzányúlni", ha exponálták magukat az előző politikai irányvonal mellett, és fennáll annak a veszélye, hogy akadályozni (fékezni) fogják a kormány munkáját.

Ami a Honvédelmi Minisztériumot (HM), valamint a "háttérintézményeit" illeti: vitathatatlanul és bizonyítható, hogy az ILLETÉKESEK alaposan elvetették a sulykot, a túlzásba vitt személycserékkel! Pl.: a 320 fős HM létszámát néhány hónap leforgása alatt 35 fővel csökkentették (285 főre), főosztályokat osztályokat szerveztek át, hogy a nem kívánatos személyektől megszabaduljanak. A főosztályvezetői az osztályvezetői és a kiemelt főtiszti állomány mintegy 28 százalékát kicserélték! A miniszteri tanácsadó testület 100 százalékát leváltották.

A Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) főigazgatóját és helyettesét azzal az indokkal mentették fel, hogy ez a beosztása nem csupán szakmai, hanem (egyben) politikai is! 36 százalékot megközelítő csereberét hajtottak végre a diplomáciai testületekben szolgálók körében. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy bizonyos személycserékre azért kellett sort keríteni, mert néhányan elérték a szolgálati korhatárt, viszont egyes személyeknél - kirívó és szemérmetlen módon - azonnal "polgárosították" a tiszti helyeiket, és tovább szolgáltatták a kontraszelekciós elven kiválasztott kegyenceiket!

A "tisztogatás" befejeztével a HM létszámát ismét feltornázták 320 közelébe (pontosan 319-re), és az akciót a "lovagiasság szabályai szerint" lezártnak tekintették.

De vajon mi lehetett az oka annak, hogy mindezekről semmi sem jutott a közvélemény tudomására, és sehol sem tették szóvá, a személycserékre egyébként szeizmográf érzékenységgel reagáló médiák ezeket a változásokat? A magyarázat rendkívül egyszerű: a jelzett események a Hom-kor- mányzat alatt, Keleti György hadügyérsége során zajlottak le, amikor felgyorsult a polgári életben elhelyezkedni nem tudó, egykori marxista próféták "áternyőztetése" különféle

látszat tevékenységek végrehajtására alkalmas beosztásokba. Keleti György, - hajdan politikai tiszti ideológiai kötődésének szellemében, - gátlástalanul telítette a HM-et (és háttérintézményeit) egykori elvtársaival, és saját politikai hitbizonyává tette ezeket a szervezeteket.

Józan értékítéletre vall, hogy a HM berkeiben - jelenleg - semmi jel nem utal a Keleti-féle "tisztogatási" akció megismétlődésére. Dr. Szabó János miniszter - szemmel láthatóan - túlságosan komolyan vette a Heti Világgazdaság című lap 1998. augusztus 1-i számában közzétett nyilatkozatát, miszerint: "Azt viszont sokszor elmondtam már, hogy nem rendezek tisztogatást. Biztosan értették, akik felé címeztem. Mire volna jó a végtelenségig nyaldosni a sebeinket ?"

Nyilvánvaló, hogy a "törlesztési" indítékú személy- cserék és átszervezések nem férnek bele a demokratikus jogrend kelléktárába, ugyanakkor naivság lenne azt képzelni, hogy egy kormányváltás végrehajtható a miniszterelnök, a miniszterek, az államtitkárok (helyettes államtitkárok) kinevezéseivel.

Bár az új kormány jóval túllépte a varázslatos száznapot, úgy tűnik, hogy a HM-ben megállt az idő az új miniszter, az államtitkárok és a helyettes államtitkárok kinevezésével. Ha ez az állapot így maradna, akkor gyakorlatilag azt jelentené, hogy konzerválnák Keletiék dilettáns intézkedéseit, és semmibe vennék a választópolgárok elvárásait.

Nevezhetjük bárminek, de vitathatatlan, hogy az ésszerű személycseréket vagy átszervezéseket nem lehet (illetve nagy hiba lenne) elodázni, mert a végzendő munka eredményességét és hatékonyságát veszélyeztetné! Jelenleg egy rendkívül ellentmondásos helyzet alakult ki a HM-ben, mivel az új vezetés irányításával szolgálnak tovább (nagy tömegben) azok a politikailag kompromittáltak és szakmailag képzetlenek, akik Keleti minisztersége alatt jutottak különféle beosztásokba. Jellemző rájuk, hogy egységesen magukra húzták a lojalitás álcahálóját, és eszükbe sem jutott a lemondás gondolatával foglalkozni. Helyi ismereteik birtokában igyekeznek pótolhatatlanoknak mutatni magukat, olyan tizedrangú programcsokrokkal foglalják le az új vezetők idejét, amelyekkel anno dacumál előző gazdáik morzsolgatták napjaikat.

Az elengethetetlenül szükséges személycserék és átszervezések nem a Keleti-féle tisztogatás vagy a kádári kontraszelekciós káderpolitika felelevenítését jelentenék, hanem éppenséggel azok gyökeres felszámolását, hiszen a változást igénylő (arra szavazott) állampolgárok előtt is bizonyítani kell, hogy a törvénytelenül és jogtalanul kiügyeskedett pozíciókat nem lehet az idők végtelenségéig hűbéri adományként birtokolni!

Vizsgáljuk meg, hogy milyen állapotokat örökölt az új vezetés a HM-ben (és háttérintézményeiben), milyen ellentmondásos személyi helyzet alakult ki és konzerválódott az új honvédelmi kormányzat funkcionálása alatt.-helyükön maradtak Keleti, volt honvédelmi miniszter főtanácsadói;-helyén maradt a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) főigazgatója és két helyettese;