Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. február DR. HASZNOS MIKLÓS MIÉRT JOBB A BAL? A politika iránt érdeklődő, újságolvasó ember lépten-nyomon találkozik olyan hírekkel amelyben a jobboldal veszélyes előretörésével riogatják, mintha a jobboldal térnyerése azonos lenne a jobboldali diktatúra kötelező megjelenésével. Bezzeg a baloldal erősödése esetén ilyesmiről szó sincs, mintha Európában soha nem létezett volna baloldali diktatúra, minden volt kelet-európai kommunista utódpárt szalonképes. Történelmi tény, hogy Európában a XX. században mindkét diktatúra megvalósult. Nem akarok számokkal vitát provokálni, hogy melyik diktatúrának hány millió áldozata volt, de az kétségtelen tény, hogy mig a jobboldali nemzetiszocialista diktatúrák működési ideje világméretekben maximum 6 évre, 1939-45-ig tehetők, addig a kommunista diktatúrák ideje az Elbától keletre 1945-89-ig azaz 44 éven át tartott. A kelet-európai népek ma élő lakosságának alig 10 százaléka tapasztalhatta meg a jobboldali diktatúra embertelenségét. Ugyanakkor a ma élő lakosság több mint 80 százalékának lehetnek személyes tapasztalatai a kommunista diktatúra osztályharcos és elnyomó módszereiről saját családi köreiben. Az úgynevezett volt szabadvilágban pedig egyáltalán nincsenek tapasztalatok a kommunista baloldali diktatúrák embertelenségéről és borzalmairól. Ott legfeljebb a II. világháborús megszállást élték át és nemigen kap publicitást az a szenvedés amit mi kelet-európaiak átéltünk. Arról rengeteg könnyv és film készült, hogy milyenek voltak a Gestapo módszerei, de, hogy ezek csak kisinasok lehettek a GPU és az ÁVO mellett arról nemigen akarnak tudomást venni, nincs aki ezt finanszírozná. Holocaust múzeum van Washingtonban, de hol van emlékmúzeuma a kommunizmus áldozatainak? A világot arra hangolják a tömegkommunikáción keresztül, hogy a baloldal az mindig szalonképes, még a szélsősége is veszélytelen valami, de bezzeg a jobboldal, az az emberiségre nézve nagy veszély. Mi ennek a manipulált beállításnak az oka, magyarázata? Látszólag érzelmi, de valójában nagyonis racionális: a baloldal az mindig internacionalista, a jobboldal pedig nemzeti. Vagyis a nemzetközi pénztőkéhez, a globalizációhoz, a multinacionális cégek érdekeihez jobban illeszkedik a ploletárinternacionalizmus emlőin nevelkedett mindig idegen érdekeket szolgáló politikai hatalom, mint a nemzeti érdekeket szolgáló, pénzzel megnem vehető, erkölcsi alapon álló jobboldali politikai vezetés. Mivel ma már pártokat nehéz betiltani, a nemzeti szót és tartalmat kell lejáratni. A nemzeti elavult, nem modern, lejárt, nevetséges, kirekesztő, nacionalista, antiszemita, szélsőséges, stb. Senki ne merjen együvétartozást érezni azokkal akikkel azonos a nyelve, kultúrája, történelme. Az teljesen természetes, ha valaki magának, család-jának, rokonainak jót akar, azok érdekeit helyezi előtérbe, de ha ugyanezt népére, nemzetére vonatkoztatva csinálja az már nacionalista és kirekesztő. A rendszerváltás utáni mai magyar társadalomban az igazi választóvíz az emberek politikai magatartásában és meggyőződésében nem anyira a jobboldali, liberális, baloldali megkülönböztetés, hanem a nemzeti, a pragmatista és az egoista a jellemző A nemzeti nem akar kivétel lenni. Tudja ő is csak úgy boldogulhat, ha mindenkinek jó. Távlatokban gondolkodik, mérlegeli, jó-e a hazájának amit tesz, mert akkor neki is jó és ebben elfogadja vezetői álláspontját. Az egoista csak egy szempontot ismer: neki mi haszna származik belőle rövid és hosszútávon egyaránt. Számára az, hogy nemzeti érdek nem létezik, mindent és mindenkit igyekszik félresöpörni aki az útjában áll, ő minden alól kivétel, neki minden eszköz megengedett. A pragmatista tulajdonképen óvatos és rejtőzködő egoista. Mindig mérlegeli meddig mehet el az egoizmusával, meddig hivatkozhat az objektív körülményekre, s ha valahol erős falakba ütközik máris igyekszik meghátrálását kompromisszumnak feltüntetni és legalább ezt aprópénzre váltani. A mai politikai helyzet elszomorító jelensége, hogy szinte minden politikai párt, a baloldal, jobboldal egyaránt tele van pragmatistákkal akik nem a rossz helyzetet akarják megváltoztatni, hanem keresik a hozzávaló alkalmazkodás lehetőségeit, kompromisszumkészek, hogy a felszínen maradjanak. Lehet, hogy nem értenek sok mindennel egyet, de hát ez az objektiv helyzet és ők mindig rugalmasak, mert nincs gerincük. Ennek egyik jól felismerhető külső jele a mindenkori hatalomhoz való dörgölődzködés. Mindenki ismer olyan embereket, akik annakidején lelkesen támogatták az Antall-kormányt, majd bíztak a Horn-kormány szakértelmében és stabilizációs programjában, ma pedig ott sündörögnek a mai kormányrendezvényeken lelkesen tapsolva. Horn Gyulának volt egy őszinte mondata a választási vereséget követő napon. Azt mondta: sok olyan embert látott a választási győzelem éjszakáján a Fidesz pártszékházban a gratulálók között, akik négy évvel korábban a Köztársaság téri pártházban ünnepelték az MSZP győzelmét. Lám-lám a kommentárnélküli TV-közvetítés néha megmutathatja egyesek igazi arcát, politikai hovatartozásukat. A bal egyáltalában nem jobb! Minden zenekedvelő magyarnak ajánljuk TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET Árpád-aranyérmes mezzoszoprán énekművésznő új hanglemezét. A lemezen Neszlényi Judith zongoraművésznő kiséri az énekszámokat. Közös lemezükön kapható még a Magyar és Székely Himnusz. Az énekművésznő előadásában megrendelhetők karácsonyi kazetták és magyar nóták is. Az ár darabonként 10 dollár (+ 2 dollár portó). Megrendelhető a 415-345-8878-as telefonszámon.
