Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony A AM ERIKÁI MAGYAR ÚJSÁG 23 EGYRE KEVESEBBEN (Csendőr karácsony a börtönben) (Az alábbi cikket lapunk egyik hűséges kanadai olvasója írta. Megjelent a Képes Magyar Világhiradóban 1964 karácsonyán.) Vörösmarty szavait idézem: "Elhunytanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”. Július 20-án Franciaországban, Strassbourg -- Neudorfban hosszú szenvedés után, 73 éves korában, vitéz Temesváry Endre m. kir. csendőr-vezérőrnagy visszadta lelkét teremtőjének. Ki volt Temesváry vezérőrnagy? A M. Kir. Csendőrség Felügyelője. Mint csendőrtisztet, majd később legfelsőbb vezetőt tisztelte és szerette mindenki. Az ő egyénisége, magas képzettsége, bölcs vezetése mindig irányt mutatott a csendőrségnél szolgálatot teljesítőknek. A háború végén (1945-ben) a kommunisták kollektív bűnösnek mondták ki a csendőrséget. Legfelsőbb vezetőjét, vitéz Temesváry vezérőrnagyot háborús bűnösként súlyos fegyházra ítélték, melyből 10 évet kitöltött. Az 56-os forradalom szabadította ki. Mint csendőr, mindig a törvényesen megválasztott kormányt szolgálta. Nem egy átkos kornak és egy züllött társadalomnak volt végrehajtója, hanem egy ezeresztendős, rendszeresen fejlődő magyar múltnak megfelelően kialakult kultúr nemzetet szolgált, csak úgy, mint azt szolgálta minden becsületes magyar ember, legyen az tanító vagy miniszter, katona vagy pap, földműves vagy munkás, aki hivatását átérezve, a becsületet többre értékelte a kezébe nyomott csengő pengőnél. E sorok írója, aki a csendőrség szürke tagja volt és tíz évet töltött az elhunyttal börtönben, azok nevében vesz búcsút vezérőrnagy úrtól, kedves Bandi bácsitól, akiket otthagytunk. Ők, a névtelen hősök emlékeznek elhunyt rabtársunk jelszavára: "Szeressük egymást”. Tíz esztendős rabsága alatt katonához illő módon viselkedett. Minden vádat, melyet a csendőrség ellen emeltek, bátran visszautasított, még akkor is, ha azért ütés, verés vagy élelem elvonás járt. - - Számtalan esetben még elítélése után is vitték kihallgatásra. Mindig magabiztos volt. A csendőrség minden tagját védte az ellenük felhozott hamis vádak ellen. Rabtársai becsülték és szerették férfias kiállása miatt. Ő mindig talált vigaszt a csüggedők számára. Mindnyájan úgy tekintettük, mint apánkat,, volt parancsnokunkat és minden időben segítőkész rabtársunkat. Szabad legyen elmondani egy esetet a sok közül, hogy hogyan találtak egymásra a börtönben. Az elnyomás, az éhség, ütés-verés vezeti a bajba jutott embert Istenéhez és embertársaihoz. Amikor rendeletileg, büntetés terhe mellett, a börtönökben megszülettek minden tiszteletadást a volt vezetőinkkel szemben, kialakult a rabtársak között a bá- tyám-öcsém megszólítás. így lett vitéz Temesváry vezérőrnagyból Bandi bácsi, dr. Hóman Bálintból (kultuszminiszter) Bálint bácsi, Rácz Jenőből (honvédelmi miniszter) Jenő bácsi, Zakár Andrásból (hercegprimási titkárból) Bandi bácsi. Mi, akik fiatalabbak voltunk, öcsém vagy fiam megszólítást kaptuk. Belőlünk büntetés terhe mellett sem lehetett kiölni tiszteletet azokkal szemben, akik arra méltóak voltak. Az idő haladt és újabb szigorítások következtek. Egyik napon a budapesti Gyűjtő Fogházban az őrparancsnok egy névjegyzékkel érkezett. Ez a névjegyzék tartalmazta azok nevét, akik vezető beosztásban, vagy tiszti állományban voltak a Horthy rendszerben. Szigorú őrizetet és elkülönítést rendeltek el számukra. Szomorú idők voltak, de a mi ragaszkodásunk vezetőinkhez, nem ismert elkülönítést. így került sor arra, hogy mi, akiknek volt kevés mozgási lehetőségünk, tekintettel a közelgő karácsonyra, fenyőágakat"szereztünk”. majd a jóemberek jóvoltából került pár cigaretta és házilag készült szaloncukor. Ebből a csodálatos karácsonyfából nagyon sok rabtársunknak jutott, akik közül többen voltak olyanok, akik semmit sem tudtak hűséges hitvesükről, szerető gyermekükről, szenvedő édesanyjukról. Célunk az volt, hogy bizonyítsuk bajban lévő rabtársainknak, sorsunk jóban- rosszban közös és biztassuk őket, hogy a betlehemi Kisded őrködik felettünk. Hogy micsoda erő rejlett ebben a lopott fenyő ágban, milyen kellemes szaga volt a büdös cigarettának és milyen fenséges íze a házilag készített szaloncukornak, azt szavakkal elmondani nem lehet. Az ajándékozottak ugyan-úgy, mint az ajándék- osztogatók meglett férfiak voltak és nagyrészben katonák. - - Egymásra borulva, sírva kívántak az ajándék átvétele után áldott karácsonyt abban a tudatban, hogy leszünk mi még szabadok. Az ajándékozottak között volt az elhunyt vitéz Temesváry vezérőrnagy, kedves Bandi bácsi is. Amikor átvette az ártatlan fenyőágat, a rajta díszlő cigarettával és szaloncukorral, kemény katona létére könnybeborult szemekkel ölelt át: "Édes fiam, mindig tudtam és éreztem, hogy egy élet munkássága nem lehet hiábavaló. Az a fenyőág bizonyítja, hogy érdemes volt dolgoznom és hiszem, hogy még találkozunk a szabad életben is.” Vezérőrnagy úr, kedves Bandi bácsi! Sasjnos, bizonyos erők megakadályoztak bennünket abban, hogy az életben találkozzunk. Most, amikor távozásod mély, áthidalhatatlan űrt hagyott életünkben és Testületünkben, nincs más hátra, mint magam és rabtársaim nevében utolsó Isten Hozzádot mondani. ígérjük, hogy a tanultak szellemében életed munkájának eredményeit féltve őrizzük és azt gyarapítani igyekszünk. Továbbra is osztogatunk fenyőágat. Adjon a Teremtő örök nyugodalmat vezérőrnagy úrnak, kedves Bandi bácsinak. — Béke poraidra. Híven, becsülettel mindhalálig, rabtársaid nevében. v. G.M. A Nógrád megyei Horpácson felavatták Mikszáth Kálmán egész alakos szobrát, ifj. Szabó István alkotását, a Mikszáth-kúriát övező parkban, a nagy író emlékéhez méltó, otthonos környezetben.
