Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
18 AAMERJKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. Karácsony "Fogtad?" "Puskával, tetszik tudni, aztán amikor mászok át a dróton, csak durr" Úgy meglütt a nyavalyás, hogy csak lefordultam. A sógorom egész szent karácsony napján bics- kázta ki a sok sörétet, de még most is van bennem egy csomó. Valami vendég gyerek volt a főerdészéknél. Hát az volt. De ne adja az Isten, hogy kezembe kerüljön, mert kitekerem a nyakát, mint a cigány az ürgéét..." Pacolai csúnyán felindúlt elbeszélés közben. Vékony ádámcsutkája sűrűn szaladgált fel és alá. A végén megállt előttem, és úgy kiabált, hogy odébb húzódtam.-Ne ordíts, Pacolai! Végeredményben nem téged lőttek meg...-Te is azt mondod? - ámult el.-Hát még ki mondta?-Miska. Amikor megfogtam a gégéjét, hogy én voltam, aki meglőttem, és én tekerem ki a nyakát, mint az ürgéét, mert az ilyen alávaló, gazember vadorzó mást nem érdemel - csak hápogott, és amikor otthagytam, azt morogta, hogy úgy kiabálok, mintha ő lőtt volna meg engem. Pláne hátulról... Hát a törvény az kutya?!-És most?-Becsukatom! Ott zöldül meg a büdös! —Igazad van, de légyszíves a nadrágomról leszállni, nem azért vasaltattam. - Pacolai ugyanis annyira belelovalta magát az elbeszélésbe, hogy utána fáradtan végigdőlt ágyamon, hol a nadrágom volt kikészítve. Aztán kimentünk a városba, mert hivatalosak voltunk valahova, ahol karácsonyfa volt, otthon volt, két kékszemű kislány volt, akik feledtették velünk, hogy ami otthonunk messze van, s hogy mikor látjuk, azt csak a jó Isten tudja. És mikor ellobbantak a gyertyák, éjféli misére mentünk. Öregesen padba ültünk, lehajtottuk fejünket a Gyermek előtt, aki messze-messze valamikor ezen a napon született. Az orgonaszó halk simogatása a szívünkbe kúszott, és távoli álmokat bontogatott, amikor nekünk is lesz karácsonyfánk, otthonunk, talán - kékszemü feleségünk... Odakünt meg szép csendesen hullani kezdett a hó. Csendes volt a város. A villanylámpák árván dideregtek, az ablakok álmosan hunyorogtak, és régen elmentek már az utolsó vonatok is, halk dohogással nagy, fehér mezők felé. Hallgató homály borult a kaszárnyára is, csak Pacolai szobájában volt valami enyhe világosság. És amikor benyitottunk, nagyon szíven ütött bennünket valami, mert Miska akkor gyújtotta meg a csillagszórót egy árva kis karácsonyfán. Aztán csak állt, nézett bennünket, s nem szólt egy szót se. De mi se!... Pacolai hangosan krákogott, kardját felesleges zörgéssal csatolta le, és végül csak ennyit mondott:-Te... te... Miska... És a csend, a köd s a karácsony éjszakájának bársonyos békéje benéztek az ablakon. * "Békesség, földön a jó embereknek." JÉZUS SZÜLETÉSE Sok száz éve múlt már, mégis élve él még, az ember szívében ez a csodás emlék. Karácsony szent este, mikor csillag támad, tekints fel az égre, s mond el az imádat. Kívánhatsz most bármit, teljesül az néked, amikor meglátod a csillagot az égen. Misztikus sugarát szerte-széjjel szórja, és a kívánságod így válik valóra. Karácsony szent napján történnek a csodák, harag a szívekből azonnal tovaszáll. Jézus születése a szeretetet hozta, jósághoz az utat a szíved mutatja. Ha keletre nézel, látod a csillagot, ami azóta is, oly fényesen ragyog. Iker Katalin KARÁCSONY Karácsony van lenn a földön Jézus jőve fehér felhőn Csillámlik a bő köntöse Ezüst szikrát szór a földre Minden csillog-ragyog alant Harang konga giling-galang Szánkó siklik hótakarón Fény szikrázik csillag szórón Karácsonyi békességben Nem dörög az ágyú térben Minden oly szép, mint mesében Ezerfényű, esti-éjben Ferencz Amália
