Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
1999. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 tonai Bizottságot, korábban 6-i jelenlétükről a lakosságot nem tájé- koztaták. (Gorton tábornok kénytelen volt röpcédulákon tudatni a tényt Budapest népével.) A minisztertanács ülésén Schnet- zer honvédelmi miniszter mint megoldást vetette fel a megegyezést a románokkal, olyképpen, hogy vagy fegyverszünetet kötnek velük, vagy a két ország perszonáluniós szövetségi viszonyt hoz létre. Az augusztus 8-án Budapestre érkező Constantin Diamandy, a megszálló román hadsereg polgári kormánybiztosa erről azonnal megkezdte tárgyalásait különböző magyar politikusokkal, így Teleki Pállal - Diamandy titkos missziója a perszonálunió előkészítése volt. A belügyminiszter arról számolt be, hogy a románok még a HM és a rendőrség autóit is elvitték, valamint hogy több személyt letartóztatnak, s utána jó pénzért szabadon engedik az illetőket. AUGUSZTUS 18_________________ A magyar ügy volt a Legfelsőbb Tanács napi ülésének napirendjén. Megismételték: nem ismerik el a Friedrich-kormányt, bár a szegedi kormány 13-án lemondott Friedrich javára. Ezzel csak fokozták a magyar kormány nehéz helyzetét. Budapesten a külügyminiszter, Lovászy Márton folyamatos román előrenyomulásáról számolhatott be. Álláspontja szerint meg kell egyezni a románokkal, vagy legalább el kell érni a fegyvernyugvást. Hivatkozott a román ígéretre, hogy tárgyalás esetén kivonulnak a Dunántúlról, és a Tiszántúlra vonatkozóan a megállapodáshoz tartják magukat. Azzal érvelt, hogy a románok a perszonálunió esetén a magyar vármegyéket visszaadják, Erdélyt is, csak ott román autonómiát vezetnek be. Másik érve, hogy megegyezés hiányában mindent elvisznek, a múzeumoktól kezdve az ágyúig. A hozzászólók pedig sorolták: a románok leszerelték a MÁV gépgyárat, a Weisz Manfred Műveket. A Dunántúlon lefegyverezik a magyar haderőt, a tiszteket pedig elviszik. A külügyminiszter végezetül leszögezte: a kibontakozás útja csak áz lehet, ha a románok kivonulása esetén az antanthoz fordulnak, hogy garantálják a rendet, mivel nekik is érdekük a bolsevik restauráció megakadályozása. A minisztertanács ülésén elhangzottakkal megeggyezett az, amit Bandholtz naplójában a román hadsereg „áldásos” tevékenységéről feljegyzett: „A románok a maguk részéről belekezdtek Magyarország fosztogatásába, elvittek minden gépkocsit, mozdonyt, vasúti kocsit és más gördülőeszközt, eltulajdonították és Romániába szállították az összes megtalálható fegyvert, töltényt, és hadianyagot, ezt követően pedig elkezdték megtisztítani az országot a magángépkocsiktól, boltfelszerelésektől, jószágoktól, ruháktól, cukortól, széntől, sótól és tulajdonképpen mindentől, ami értékkel bír. Fosz- togtásaikat azt követően is folytatták és folytatják, most is, hogy a Béke- konferencia Legfelsőbb Tanácsa felszólította őket, hogy hagyjanak fel az effajta rekvirálásokkal. Megszállták az adminisztráció valamennyi ágazatát, az összes vasúti táviró-, telefon- és postai rendszert, s jelenleg Magyarországot teljes rémuralomban és térdre kényszerített állapotban tartják.” AUGUSZTUS 20_________________ A minisztertanácsban a nap három legfontosabb kérdése: a román kérdés, a dunántúli sorozás és a sajtó volt. A miniszterelnök beszámolt arról, hogy Troubridge admirális felkereste József főherceget, és kérte, hogy a kormány ne egyezkedjen a románokkal, mert Foch már elrendelte a kivonulásukat. Mindenképp azon igyekezett, hogy megakadályozza a román és a magyar kormány közvetlen tárgyalását. A külügyminiszter felszólalásában bejelentette: a minisztertanács előző napi határozata értelmében a demars megtörtént, a kormány által átnyújtott jegyzék a következőket tartalmazza: • a románok haladéktalanul ürítsék ki a Dunántúlt, • itt és Budapesten engedélyezzék a magyar karhatalom szervezését, • a román kivonulás idejére kapjanak fegyvert a magyar alakulatok. A hadügyminiszter, aki délelőtt tárgyalt az antant misszióval a következőket terjesztette be: 1. Dunántúlon állítsák meg a cseh és a jugoszláv megszállást és a románokat parancsolják ki, 2. a románok bocsássák szabadon az elfogott tiszteket, a fegyvereket adják vissza, a karhatalmi alakulatokat ne fegyverezzék le, 3. Budapesten a munkások lefegy- verezését a rendőrség vezetésével a románok végezzék el, 4. engedjék meg a magyar kormány számára a karhatalom szabad szervezését, 5. bocsássanak a rendelkezésükre 3000 fegyvert és 150 géppuskát, 6. vonják vissza azt a román rendeletet, amely megtitotta a magyar egyenruha viselését, s amely a vörös tisztek internálásáról szól, 7. engedjék meg az elfogott tisztek átvilágítását, 8. adjanak szerelvényt, hogy szükség esetén a nemzeti hadsereg feljöhessen Szegedről. Szintén a hadügyminiszter jelentette be: ultimátum hangvételű átirat érkezett a románoktól. E szerint, ha azonnal alá nem írják a fegyverszüneti szerződést, akkor az összes fegyvereket beszedik; a rendőrséget feloszlatják és a tisztektől még az oldalfegyvereket is elveszik. A minisztertanács, Troubridge tengernagy, a dunai hajózást ellenőrző Szövetségi Bizottság vezetője közlésére támaszkodva elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja az ultimátumot. AUGUSZTUS 21_________________ Hóiban magához kérette a miniszter- elnököt. A román katonai parancsnokságon megjelenő Friedrichet szemrehányások áradata fogadta: „Ön és kormánya mindent elkövetnek, hogy a pesti nép ne jusson élelmiszerhez, mert az egész magyar kormány szabotázsa ezt eredményezi. Önök továbbá fel merik tenni, hogy az antant és a románok között ellentétek vannak. Mi ez ellen tiltakozunk, mert a legnagyobb egyetértésben vagyunk. Önök, a főherceg, ön és a többiek folytonos hamis panaszokkal zaklatják az ententet, amelyekben bennünket visszaélésekkel és túlkapásokkal vádolnak.” (Folytatjuk) Lipcsey Ildikó ERDÉLYI MAGYARSÁG
