Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
1999. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 vallási munkákat is megjelentet. Ezenkívül helyi, egyházközségi lapok is napvilágot látnak, így például Zentán az Élő kövek. Az újvidéki állami rádió vasárnaponként külön katolikus műsort súgároz a ferences rendi Harmath atya szerkesztésében, sőt a helyi magyar rádióadásoknak - a szabadkai, az adai, a temerini és a bácstopolyai - is vannak vallási programjaik. Az egyházi lapok rgyik fő célja értékeink felmutatása, a napjainkra atomizálódott vajdasági magyar értelmiség összefogásának elősegítése, és azok cselekvésre ösztönzése, akik várakozó álláspontra helyezkedtek. A horvátországi diakovári püspökség területén élő mintegy tízezer magyar katolikus lelki gondozására kinevezett helynök, Varga Géza atya kísérte el a médiatalálkozóra érkezett drávaszögi fiatalok csoportját. Az összesen mintegy 40 ezer főre becsült horvátországi magyarság felefele arányban a katolikus, illetve a református vallás követője.-Nyolc évvel ezelőtt, 1991-ben, a délszláv háború kezdetekor három részre szakadt a püspökség - sorolja a helynök atya. - A Szerémség - Vukovártól délkeletre egészen Zimonyig -, amely a Vajdasághoz tartozik, Szerbiánál maradt, Kelet-Szlavóniát és a Drávaszöget 1997-ig megszállva tartották a szerb szabadcsapatok, 36 templomot leromboltak, két lelkészt megöltek, a többit elűzték. A püspökségnek csak a harmada, a nyugat-szlavóniai rész - Slavonski Brod, Nasice és Alsó-Mihojlác vidéke - maradt érintetlen a háborútól. A volt megszált területeken a hitélet is most éled újjá. Sajnos Horvátországban nincs magyar anyanyelvű pap, a helyzetet enyhíti, hogy néhány horvát lelkész ismeri a magyar nyelvet. A liturgiát vezeti csak e nyelven, a mise horvátul folyik. A hitélet újrateremtéséhez napjaink egyik legfontosabb feladata a templomok helyreállítása. Az említett 36 közül öt katolikus templom a magyarok által (is) lakott településeken volt. Újbezdánban, Dályhegyen (ezt Szent István tiszteletére emelték), Kórógyon, Csákovácon és Antunovácon. A hitéletet igyekszik erősíteni vallású tárgyú írásaival a hosszabb szünet után Eszéken ismét megjelenő Új Magyar Képes Újság című hetilap, a Horvátországi Magyarság nevű folyóirat, valamint az eszéki rádió magyar adásának ilyen jellegű műsorai. Ez azért is igen fontos, mert Horvátországban nem jelenik meg önálló magyar nyelvű katolikus lap vagy folyóirat. /M. N./ GyergyóiLevente A KÖKÖSI TEMPLOM FELÚJÍTÁSA —A hívők adományaiból végzik el a református templom külső felújítását az erdélyi Feketeügy folyócska partján, a Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Kökös községben. Az 1992. évi népszámlálás szerint az 1727 lakosú falu - melynek több mint fele magyar - sem marad ki az 1848-49- es forradalom és szabadságharc, illetve a háromszéki önvédelmi harc 150. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekből, amelyet a Szent István-i magyar államalapítás millenniumával kötnek össze. HOZZÁNEMÉRTÉS VAGY SZÁNDÉKOS ROSSZAKARAT Ez év július 16.-án néhány budapesti újságban megjelent egy 16 soros hírecske, amely arról értesítette az érdekelteket, hogy mindazok, akiket 1945 és 1956 között a politikai ellenállásban való részvételért kommunista bíróság 3 évnél hosszabb ítélettel sújtott, jelentkezzenek legkésőbb július 26.-ig a PÉK (Politikai Elítéltek Közössége) irodájában, mert jogosultak a Szabad Magyarországért emlék-lapra és az azzal járó nyugdíjkiegészítésre. Eddig a közlemény, amely - mint fentebb jeleztem — éppen tíz nappal a kitűzött határidő előtt látott napvilágot a magyarországi sajtóban. Azonnal megszereztem a hivatalos lap, a Magyar Közlöny 1999/62. számát, amelyben a vonatkozó 110/1999. (VIL7.) számú kormányrendelet megjelent és gondosan elolvastam a tudnivalókat. A július 7.-én kelt rendelet szövegéből kiderült, hogy az Emléklapok fölött diszponáló Miniszterelnöki Hivatal augusztus 31.-i határidővel fogadja el az igényjogosultak kérelmeit. Ezeket azonban közvetlenül nem lehet beküldeni, csak a "Szabadságharcosokért Alapítvány tagszervezetein" keresztül és azok javaslatával. Jelen esetben a hírt a sajtóban közzétevő Politikai Elítéltek Közössége javaslatával. Megírtam hát a kérelmet és még a tíznapos határidő lejárta előtt sikerült azt bevinnem a PÉK Nádor-utcai irodájába. Azonban hiába szereltem fel a kérelmet a hatéves ítéletemet és annak letöltését igazoló okmányokkal, azt visszauta/ sították, azzal az indokolással, hogy hiányzik a bíróság ítéletemet semmissé nyilvánító határozata. Nem mellékelhettem, ugyanis ilyen papírt én sohasem kaptam. Nem kaptam, mert "az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVL törvény" értelmében a rendszerváltáskor automatikusan tiszta lapot kaptam. Én éppúgy, mint mindenki, aki a törvény hatálya alá esik. Az 1990. évi XXVI. sz. törvény 3. paragrafusának végén ott áll ugyan ez a mondat, hogy "az elítélt kérelmére a bíróság igazolja, hogy az elítélést semmisnek kell tekinteni", no de ki akar a bíróságnak egy közel félévszázados ügy felkutatásával külön munkát adni, amikor a törvény világosan kimondja, hogy "a törvénysértő ítéleteket semmissé nyilvánították" Minek ugyanazt a tényt még külön is igazoltatni? A bíróság semmissé nyilvánítási határozatának beszerzéséhez hónapok kellenek. A szoros határidőből tehát nemcsak jómagam, hanem valamennyien kifutottunk, akik annakidején nem kértük meg ezt a papírt. Miért szabott akkor ilyen rövid határidőt a Miniszterelnöki Hivatal és még rövidebbet a PÉK, amelynek irodájában a határozat nélkül el sem fogadták a kérelmet? Mondván, hogy a MH enélkül nem is foglalkozik az illető kérelmével. Ha pedig a MH csak a PÉK javaslatával hajlandó elbírálni a kérelmeket, a volt börtönviseltek bajtársi közössége vajon nem arra hivatott, hogy - ha már közbeik
