Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
1999. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 félsziget északnyugati sarkában rombadöntött több várost és átterjedt az európai Törökországra is, ahol Isztambul külvárosaiban okozott súlyos károkat. A földmozgás epicentruma a közel egymillió lakosú Izmit városánál volt, ahol a 7,8 fokozatú rengés gyakorlatilag romhalmazzá változtatta a lakónegyedeket. A rengések éjszaka kezdődlek és 45 másodpercig tartottak: az álmukból fölriadt emberek között kitört a pánik és menekülésre sem maradt idejük. Az első becslések szerint a halottak száma megközelíti a nyolcezret. Valószínűleg még húszezernél is többen vannak a romok alatt, akiket egyelőre eltűnteknek nyilvánítottak, de életbenmaradásukra semmi remény. Sok tízezer sebesült vár orvosi segítséget. Ecevit miniszterelnök szózattal fordult a világ népeihez, hogy - úgymond — Törökország legnagyobb természeti katasztrófájánál segítsenek a mentésben és a helyreállításban. A romok eltakarítása nagy erővel folyik és a világ minden tájáról érkező mentő- és orvoscsoportok igyekeznek ellátni a bajbajutottakat. Néhány tucat túlélőt sikerült kiásni a romok alól, de minden nappal fogy a remény, hogy még sikerül valakit is megmenteni. A kórházak megteltek és a sebesülteket a szabad ég alatt látják el az orvosok. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Törökországnak ezen a vidékén jelenleg rekkenő hőség uralkodik, ami nehezíti a mentést és növeli a járványveszélyt. A hajléktalanok tízezreit sátor-táborokban helyezik el és védőoltásokkal próbálják őket megóvni a betegségektől. Hogy végül a magyarországi élet eseményei se maradjanak ki a hírösszefoglalóból, meg kell emlékeznünk az augusztus 20.-i nemzeti ünnepről is. Ezen a napon az országalapító Szent István királyra emlékezett az ország. Reggel a Kossuth Lajos téri zászlófelvonással kezdődött az ünnepi program. Itt 338 frissen felavatott fiatal tiszt eskütételén vettek részt az ország vezetői, akik közül Göncz Árpád köztársasági elnök mondott beszédet. Ezután a Parlamentben került sor az állami kitüntetések átadására, amit ünnepi fogadás követett. Délután 5 órakor a Szent István bazilikából Paskai László bíboros-érsek vezetésével elindult a Szent Jobb körmenet, amelyen az esős idő ellenére tízezrek vettek részt. Egyebek között az államelnök, a miniszterelnök és több miniszter is követte a menetben az első szent király ereklyéjét és precesszió utáni mise végén mindenki együtt énekelte a Himnuszt, a Szózatot és a Székely Himnuszt... A nap fénypontja a hagyományos esti tűzijáték volt, amelyben tízezrek gyönyörködtek (esernyők alatt) a pesti Dunapartról. Az élményt még az szünet nélkül hulló eső sem tudta elrontani és bízvást mondhatjuk, hogy az idei tűzijáték valóban túlszárnyalt minden eddigi hasonló látványosságot. Az elmúlt hetek eseményeihez tartozik az a mind szélesebb hullámokat vető pénzügyi botrány, amelynek központjában "Borisz cár", azaz Jelcin és a Kremlben őt körülvevő orosz politikai elit áll. KÉRJÜK, HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA! A TISZTÁBB POLITIKAI LÉGKÖR FELTÉTELEI A választások előtti időszakban a Fidesz tanácsadó testületé (a "Vének Tanácsa") a Gundel étterem pincéjében, egy különszobában tartotta megbeszéléseit. A terem rendkívül atraktív volt: a falakat borospalackokkal tele polcos szekrény dekorálta, az ember úgy érezte, mintha valami neves bortermelő pincéjében üldögélne. A tanácskozások tárgya a mindenkori politikai helyzet, és - a választások közeledtével - természetszerűen a győzelem megszerzésének lehetősége volt. mivel ebben az időszakban olvasgattam Kenedi János "Kis állambiztonsági olvasókönyv" című dokumentum-gyűjteményét, óhatatlanul felötlött bennem, hogy a megbeszélést nem rögzíti-e valamelyik feladatát félreértő hivatal: a fali polcokban elhelyezett száz és száz borospalack között ugyanis Kelet-Eu- rópa legkezdetlegesebb lehallgatókészülékeinek tömkel- legét is ellehetett rejteni. Amikor egy alkalommal az ülés végeztével az egyik fiatal politikusnak - félig tréfásan - megjegyeztem, hogy vajon az itt elhangzottakról írott jelentés holnap ott lesz-e az "illetékesek" asztalán, meglehetősen csodálkozva, hitetlenkedve nézett rám. Csak akkor gondolkozott el, amikor egyik korosabb barátunk ehhez hasonlatos friss élményét osztotta meg velünk. Mi idősebbek, akik a "világmegváltó mozgalom" nemzetközi és hazai ténykedésével kapcsolatban alapos oktatásban részesültünk, és a negyven év alatt a proletárdiktatúra módszereit illetően némi(?) tapasztalatra is szert tettünk, egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor feltárultak a szocialista országok titkosszolgálatainak bel- és külföldi ténykedései. így a Kenedi könyvében ismertetett események - nevezetesen, hogy a "hivatal" milyen nagy számban épített be ügynököket a rendszerváltozás időszakában megalakult pártokba - sem érhettek bennünket váratlanul, legfeljebb az ügynökök fantázia dús nevei kápráztattak el bennünket. Ennek a programnak késői utózöngéje, hogy a Fidesz politikusait a legutóbbi választások előtt titkos módon és eszközökkel megfigyelték. Az, hogy most egy vagy több politikus életének követéséről vannak konkrét bizonyítékok, és az, hogy az akció milyen fedőcégek révén történt, teljesen lényegtelen. Elszomorító viszont, hogy a régi, jól bevált (?) módszereken egyesek évekkel a rendszerváltozás után sem tudnak változtatni. Az ma már nyilvánvaló, hogy a Fidesz politikusainak "szemmel tartása" semmi érdemleges eredményt nem hozott. Ha a megfigyelt személyekről bármiféle elmarasztalót, dehonesztálót találtak volna, azt - személyiségi jogtól függetlenül - már régen nyilvánosságra hozták volna. Az a tény gondolom, csak nem tartozik a megbízók számára hasznosítható adatnak, hogy egy politikus szerdán este hat és hét között kuglizik, vagy reggelente három kilométert fut. A régi rendszer szemetének eltakarításához tartozik - s ez a megfigyelési botrány részleteinek feltárásánál is
