Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. október kizsákmányolás mentes társadalom jegyében akarják berendezni A világ színe előtt visszautasítom a rágalmakat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat náci vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be. A harcban osztály és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult. A néhány napig előfordult utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, illetőleg visszahívni, komolytalan és cinikus. Éppen ellenkezőleg e hadsereg jelentette a nyugtalanság és zavargások legfőbb forrását. A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás minden fegyverével éljen, kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintik Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban. Egy napja kapcsolódtam a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság vérével rendelkezni Magyarország népe elég vérrel áldozott, hogy megmutassa a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Kérem a nagyhatalmakat, s az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését, leigázott nemzetünk érdekében. Isten óvja Magyarországot!." Ezekben a napokban kezdődött el hazánkban a keresztény ökumenizmus nagyszerű testvérisége, mikor hazánk első zászlósura, Mindszenty József bíboros herceg- prímás, Ravasz László református és Ordas Lajos evangélikus püspökök egyházaik, ezer éves kereszténységünk élére álltak, hogy az áruló "békepapok" rombolását helyrehozzák. Szomorú, hogy tervük a szabadságharc vérbefojtása következtében nem sikerült. Mindszenty bíboros az amerikai követségen talált menedéket, ahol nyilatkozatot kértek tőle, mely alkalommal a következőket mondta: "Komoly tárgyalás ürügye alatt titkon, csoportosulva, szovjet katonaság szállta meg a fővárost és az országot. Tiltakozom az erőszak ellen és hazám erőteljes, gyors megvédését kérem az Egyesült Államoktól és a nyugati országoktól" Vasárnap lévén a tragikus napon, Ravasz László a Kálvin téri templomba készült prédikálni és megvilágítani hívei előtt a szabadságért vívott küzdelem hátterét. Igehirdetését sajnos a bombázás miatt nem lehetett megtartani, de annak szövege megmaradt és az 1946-1968 között írt elmélkedései kötetében olvasható az Európai Szabad- egyetem kiadásában. Ilyen ragyogó megfogalmazásban azt hiszem senki nem írta le egy isteni igazságokra alapozott nemzeti felkelés lényegét. "Az elmúlt hét eseményeiről a világsajtó egész szokatlan elragadtatással számolt be. Káprázatos gazdagságban ragyogtak a magasztaló jelzők melyekkel hőseinket elhalmozták Ezek között az tetszett nekem legjobban, amely a magyar szociális forradalom dicsőséges csúcspontját "magyar csodának" nevezte. A csoda mindig váratlan, meglepő. Senki nincs elkészülve rá. Igen, mert olyan erők jelennek meg benne, melyek tökéletesen eltérnek a dolgok megszokott rendjétől és csak ismeretlen felső hatások teremtő ihletésével magyarázhatók Ki gondolta, hogy az ifjúság melyet tíz év óta a maga képére nevelt a hatalmi rendszer, ellene fordul A magyar szabadság példaadó engedelmessége vulkanikus lázadásban tör ki. Egy politika, mely minden eszközt és alkalmat felhasznált, hogy biztosítsa a hatalmat, elveszíti a magyar nép lelkét Mindössze néhány emberé volt a föld, a gép, az ember testi és lelki ereje. Övék tíz hosszú esztendő millió alkalma. Senki nem szólhatott, senki nem kritizálhatott Övék volt az ifjúság s a nemzet lelke. Mikor azt hitték bogy mindent megnyertek, íme mindent elvesztettek Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába őrzik azt az őrzők Istenre építsd, Krisztusra formáld a magad és nemzeted életét. Egyébként hiába építesz" A fenti idézetek megírása óta több, mint négy évtized telt el és 1994 júliusában a kommunizmus karjaiba visszahullott "parlamentáris demokrácia", élén Göncz Árpád köztársasági elnökkel és a designált miniszterelnökkel, Horn Gyulával, állami megemlékezés keretében rótta le állítólagos kegyeletét a rákoskeresztúri temető 301. számú parcellájában Nagy Imre, Maiéter Pál és a többi elvtársak dísztemetésének ötödik évfordulóján. Még aznap nagy öröm érte az elnököt, mert Horn Gyula az adminisztráció új vezetője biztosította úgy a maga, mint pártja teljes támogatásáról a közeledő elnökválasztáskor. A tiszteletreméltó kozmopolita partizán e jó hír hallatára a következő nyilatkozatot tette: "A magyar társadalomnak a nemzeti függetlenség és polgári szabadság 56-os lobogója alatt kell önmagával megbékélni Ha életek és kettétört sorsok árán is, de a forradalom célja megvalósult, Magyarország önmaga gazdája. Az a néhány lázas nap, aminek cselekvő részese volt, nemhogy lefékezte, de meghódította a világszabadság ügyét és beleépült nemcsak a maga életébe, hanem a történelem épületébe is. Akik 56-ban szemben álltak egymással ha élnek sem ugyanazok már. Nem ellenfelek Ma egyként a visszanyert, a közös szabadságot kell megtöltenünk értelemmel Békévé csak a valóság torzítatlan ismerete oldhatja az emberi szembenállást. S mert békévé kell oldanunk érdekünk és kötelességünk mindannyiunknak és a mindenkori magyar kormánynak hogy ha fiatalságukat visszaadni nem is tudjuk legalább tisztességgel gondoskodjunk mindazok megbecsüléséről lelki békéjéről és tisztes öregkoráról akik készek voltak az életüket odavetni a nemzet jövőjéért, s akiknek jutalmul a jövőjüket törték ketté." Ezzel az álszent színészkedéssel, amivel volt képe szabadságharcosokra hivatkozni, magyar milliók arcába köpött. Megalázta a küzdelem hősi halottainak emlékét, s a kivégzettek százait, a bebörtönzöttek és kényszermunkára elhurcoltak ezreit. A kegyes lélek nem is akar mást, mint "megbocsátást”, vagyis az éhező nyugdíjasokat és az éhbérért dolgozókat rábeszélni, hogy felejtsék el a múltat és
