Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
1999. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 STIRLING GYÖRGY A KOSZOVÓI HÁBORÚ MÉRLEGE Bár a Balkánon már jó néhány hete hallgatnak a fegy verek (ha nem számítjuk azokat a szórványos lövöldözéseket, amelyeket hol albán, hol szerb partizánok robbantanak ká, néha egymás ellene, de gyakran a békefenntartó NATO- katonák ellen is), még ma sem érdektelen levonni a történtek tanulságait és megvizsgálni a háború elhúzódásának okait. Annál is inkább, mert július 29.-én kezdte meg tanácskozását Szarajevóban az a Balkán-csúcskonferencia, amelyen 37 ország politikusai próbálnak megoldást találni a térség problémáira és akarják lerakni a békés rendezés alapjait Úgy', hogy az ne csak stabilitást biztosítson, de azzal valamennyi itt élő nép egyetérthessen. Ez természetesen szinte megoldhatatlanul nehéz feladat, nemcsak azért, mert a népek és népcsoportok érdekei nagyban eltérnek egymástól, hanem azért is, mert a háború alatt mindenki meggyőződhetett arról, mennyire nem ismerik a nyugatiak (beleértve a NATO tábornokokat) a szerbeket, akik a bombázások idején egységesen Miloscvicset támogatták A NATO vezetői legalább annyira tájékozatlanok voltak az itt élő emberek érzelmei felől, mint ahogy a balkáni terepviszonyokról is meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkeztek. Ez akkor derült ki. amikor a félelmetes hírű Apache helikopterekből vezényeltek két századot Koszovóba Ezekből pár napon belül két gép is szerencsétlenül járt. úgyhogy nem is kerültek bevetésre. (Az egyik NATO parancsnok meglepetésének adott hangot, amikor azt mondta: különös, hogy itt nem váltak be az Apache-ok. holott az Öböl-háborúban elsőrangúan vizsgáztak Hát igen, a sivatag is más és a balkáni hegyek is mások ..) Mint legutóbb megállapítottuk, a NATO abban is tévedett, hogy azt képzelte: a nap mint nap ismétlődő légtámadások néhány héten belül meg fogják tömi a szerb katonák harci szellemét és demoralizálják a hadsereget. Brüsszelben még sohasem hallottak arról, hogy a szerbek fanatikus harcosok és amikor a hazájukat védik, nagyon kemény ellenfelek. (Keserű leckét kaptak ebből az első világháború elején a Monarchiának Szerbia ellen támadó seregei, de 1941-ben a hitleri Wehrmacht sem boldogult a szerbekkel). A NATO 78 napon át tartó légicsapásai éppen az ellenkező hatást érték el: a szerb katonákban a dac és a bosszú elnyomott minden más érzést (mindkettő szerb tulajdonság) és ha szárazföldi hadműveletekre került volna sor. az a NATO részről nagyon súlyos veszteségekkel járt volna. A jugoszláv hadsereg vezetői ügyeltek arra. hogy a légitámadások időszakában egyetlen katonájuk életét se kockáztassák fölöslegesen, hanem tartalékolták őket egy védelmi háborúra, ami végülis (szerencsére) elmaradt De leginkább akkor számította el magát a NATO. amikor biztosra vette, hogy a légicsapások fokozásával szembe fordíthatja a népet Miloscviccscl. Ennek éppen ellenkezője történt: még azok is felsorakoztak Milosevics mögé. akik addig az ellenzékhez tartoztak és a nép soha nem látott egységbe kovácsolódott össze. A bombázások miatti népharag nem Milosevics ellen, hanem a NATO és az amerikaiak ellen fordult. A lakosság összeszorított foggal, dacosan tűrte a háború okozta kellemetlenségeket és senkinek sem jutott eszébe Milosevicset okolni, mert mindenki tudta: aki ezt teszi, arra könyen rásüthetik a hazaáruló bélyeget. Ez a közhangulat csak most. hetekkel a légicsapások felfüggesztése után kezd megváltozni és Milosevics ellenzéke már tömegtüntetéseken hallatja hangját, sőt aláírásokat gyűjt, hogy követelje a diktátor lemondását. A helyzet talán előbb-utóbb megérik Milosevics eltávolítására s akkor kezdetét veheti a politikai rendezés. Ez persze nem lesz könnyű munka a győztes hatalmak számára, de nehéz feladat elé állítja a több- nemzetiségű Jugoszláviát is. Amelynek népei — ha megállják a próbatételt — számíthatnak egy jobb jövőre, de ha nem lesznek képesek megbirkózni a feladattal, a Balkán továbbra is európai tűzfészek, a kontinens neuralgikus pontja marad. A fizikai újjáépítést, a háborús károk helyreállítását követnie kell a közgondolkozás átformálásának és a demokrácia meghonosításának. Milosevics helyére már számos utódjelölt van. akik vállalkoznának arra. hogy az átalakulás élére állnak: Panics. Djukanovics. Draskovics. Djindjics és Obradovics. de külön-külön egyiküknek sincs esélye, ígyhát jobban tennék, ha koalícióban gondolkoznának Hogy kinek lesz a legtöbb esélye, az azon is múlik, hogy melyikük kap nyugati támogatást. Erkölcsit vagy anyagit. Egyről azonban nem szabad megfeledkezni: a háttérben ott figyel Moszkva is, amelynek bizonyára megvan a maga jelöltje, akit adott esetben támogatni fog a hatalmi harcban Egyébként Oroszország az egész koszovói krízisben a nevető harmadik, amely a legtöbbet nyerte a háborúban. Egyetlen rubel kiadás és egyetlen ember életének kockáztatása nélkül el tudta juttatni a katonáit a Balkán kellős közepébe, valóra váltván ezzel régi vágyát, hogy' megvesse a lábát ezen a szlávok lakta területen. És mindez a nyugatiak jóváhagyásával, sőt segédletével sikerült Moszkvának Igaz, közben a pristinai repülőtér műsoron kívüli elfoglalása miatt majdnem felborult a barátság, no de végülis a NATO lenyelte a békát és az oroszok birtokon belül maradtak A bombázások elhúzódása miatt a Nyugat kénytelen volt igénybe venni az oroszok segítségét, holott azok kezdettől fogva Milosevicsnek drukkoltak és bátorították, támogatták is rendszerét. (Ha geopolitikai okok miatt hathatós segítséget nem is tudtak küldeni Jugoszláviának, az biztos, hogy orosz önkéntesek eljutottak a Balkánra és beálltak a szerbek közé.) Moszkva — ahelyett, hogy leckét kapott volna — nem szorult ki a világpolitikai folyamatokból, sőt valóságos katonai és gazdasági súlyánál jóval komolyabb szerepet játszhatott a konfliktus kezelésében és a fegyvernyugvás megteremtésében, de a nyugatiak még a békefenntartásban is figyelembe vették szempontjait és érdekeit. A legrosszabbul mindenki közül a koszovói albánok jártak. Hiszen ők élték át a humanitárius katasztrófát, őket tizedelte meg az etnikai tisztogatás és nekik kellett elmenekülniük hazájukból. Most ugyan - aki akar - visz-
