Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. júl.- aug. Nem árt és azt hiszem, hogy nem is ünneprontás, ha Szent István napja alkalmából közlök ebből néhány idézetet elrettentő például. Olvassák el figyelemmel az alábbiakat: "Mashrudi arab geográfus szerint a magyar asszonyok hímzett selyemruhát viselnek, a férfiak nadrágot, elöl- gombolós zekét, inget, gatyát, csizmát hordanak. Ők ismertették meg a barbár Európával az alsónemű fogalmát. Míg az európai ház tetves, bolhás, bogaras - innen a svábbogár -, beleértve a királyi palotát is, a szemét a házban és a ház előtt éveken át rétegekben halmozódik, a magyar ház tiszta, csinos, az ablakban muskátli Ember-asszony állandóan tisztálkodik, fürdik. Míg a magyarok a kazár birodalom vendégei voltak, nyáron a birtokaikat járva lakókocsiban laktak, külön kocsiban volt a fürdőszobájuk". Ezek után igen ajánlatos elolvasni Móricz Zsigmond 250-300 novelláját az alföldi állapotokról századunk első felében, szóval nem másfél ezer évvel ezelőttről. Ezek után olvassuk el a nemes gróf megállapításait, amelyeket, mint történelmi tényeket közöl országalapító királyunkkal kapcsolatban. "Stephanos soha nem volt István. A két név nem is azonos, magyar neve a történészek hazugsága, éppen úgy, mint az Imre név, mely valójában Heinrich... Bármilyen szempontból vizsgáljuk, Vajk-Stephanos, csupán trónbitorló, nem jogos trónörökös. Ezzel természetesen Géza és környezete teljes mértékben számolt. Tudta, hogy idegen segítség nélkül fiából soha nem lesz magyar király. Ezért kérte meg IV. Henriktől annak húga, Gizella kezét, aki csak akkor volt hajlandó beleegyezését adni a házassághoz, ha előbb Géza megesketi a főnemeseket, hogy halála után fiát támogatják. Vajk-Stephanos 20 év körül lehetett mikor megházasodott. Vézna, alacsony termetű, - talán 150 centiméternél is kisebb. Magas, szőke, kövér felesége teljes mértékben befolyásolja a trónbitorlót. így néz ki az az ember, aki az ezredforduló idején a magyar nép kormányzására hivatott. Ő az udvarban a leggyengébb testileg. Tudta, hogy bitorolja trónját, tehát kénytelen idegenekkel körülvenni magát. A kereszténység felvétele nem önálló magyar egyház szervezése, hanem a német egyház fiókintézménye lesz... A magyar történelem úgy mutatja be a korona kérését és megkapását, mint a legnagyobb dicsőséget. Pedig ez nem megbecsülést jelentő ékszer, hanem a hűbériség bilincse, amely egy ország függetlenségének végét jelenti A trónbitorló Vajk-Stephanosnak nincs semmi joga, hogy az országot és népét eladja, de ezt teszi, hogy rozoga uralmát idegen segítséggel szilárddá tegye. Az amerikai történészek a világ legjobb üzletének tartják azt az ingatlanvételt, amikor egy hollandi prémvadász 24 dollárért megvette Manhattan szigetét, de ez összehasonlíthatatlanúl drágább volt, mint Magyarország megvétele a néhány dinárt érő félkoronával. Ahogy Vajk-Stephanos jogbitorlóként lett király, ugyanúgy jogbitorlón lett szent is, mert nem Rómában, hanem Székesfehérvárott avatták szentté, tehát álmagyar, álkirály és álszent, kinek bűneiért ezer évvel később fizetett a magyar nemzet és a számlát Trianonban mutatták be. Koronázása által a magyar nemzet olyan mélyre zuhant, ahonnan csak több, mint 1000 év után kaphatta visz- sza saját rettenetesen megcsonkított örökségét". Nyilván Károlyi Mihály, Kun Béla, Tildy Zoltán, Kádár János és Göncz Árpád bölcsességgel vezetett köztársaságai adták vissza függetlenségünket. Mint említetten), a fentieket elrettentő példaként közöltem, mert sajnos az ilyen felelőtlen irományok igaz magyarok tömegét vezetik félre. Ez az ember vagy őrült, vagy felkötni való hazaáruló. Egyebet nem tudok elképzelni róla. így tehát a magyar történetírás Kézaitól Hóman Bálintig hazudott. Most pedig vessünk egy pillantást arra, hogy ezek szerint milyen "hazugságokkal" táplálta 800 éves történetírásunk a jobb sorsra érdemes magyar népet. Ezért olvassuk el néhány mondatban összefoglalva, amit ők tartanak igazságnak Szent István országalapításával kapcsolatban. Akik múltunk elpusztításáért tesznek szemrehányást neki, igazat mondanak, mert ez tény. Egyedül abban tévednek, hogy a X. század végén és a XI. elején kialakuló keresztény országoknak a német Nagy Ottó, Szent Henrik, a francia Capet Hugó és az angol Hitvalló Edwárd éppen ebben az időben rakták le az alapját, a pápa szellemi vezetésével, melyben a pogány Magyarországot semmiképpen sem fogadták volna be. így számunkra a fennmaradás egyetlen megoldása a kereszténység minél sürgősebb felvétele lehetett csak, hogyha gyanakodással is, de befogadjon Európa. Sajnos ezért igen nagy árat kellett fizetni múltunk megsemmisítésével, de ennek köszönhető, hogy ma 16 millió magyar él a világon. Géza fejedelem, korának legnagyobb reálpolitikusa világosan meglátta,hogy a bolgárok, a kievi fejedelemség, a besenyők és Bizánc sokkal jobban fenyegetik állami létünket, mint a nyugati keresztény országok. Ezért házasította össze fiát, Vajkot (István) IV. Henrik húgával, Gizellával, többi gyerekeit és közeli rokonait pedig a nyugati uralkodó családok tagjaival, hogy erről az oldalról semmi veszély ne fenyegesse és teljes erejével védhesse országát keleten, ha arra sor kerül. Ez volt az oka, hogy végrendeletében fiának a lelkére kötötte a központi hatalom megerősítését és a kereszténység terjesztését, melyet csak a Cluny reformot valló bencések és az olasz-német lovagok segítségével valósíthatott meg. István apja elképzelését teljes meggyőződéssel hajtotta végre, mert nevelése hívő keresztény- nyé tette. A bölcs ifjú király nem ringatta magát illúziókban és tudta, hogy az új hit felvétele korántsem jelenti azt, hogy népe lélekben is kereszténnyé vált. Tisztában volt azzal, hogy a régmúltba nyúló hagyományok és hit nem felejthető el néhány évtized alatt tehát igen nagy áldozatot kell hozni, hogy az átállás, mely nemzeti érdek, minél gyorsabban megtörténjen. Jó magyar ember lévén igyekezett a régi, nemes hagyományokat átmenteni, amennyiben nem kerültek ellentétbe a keresztény doktrínákkal. Vérrokonai: Koppány, Ajtony és Vazul lázadását, amit az idegenek iránti gyűlölet szült, kénytelen volt leverni. Érzelmei felett
