Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
1999. júl- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 ságnak. Mindennél ékesebben illusztrálja ezt a koszovói válság és az annak megoldására indított balkáni háború. Ha van Európában terület, amely hagyományosan orosz érdekszféra, az a Balkán és azon belül is történelmileg legjobban a szerbek kötődnek az oroszokhoz. És mindezek után a NATO anélkül kezdett háborút Jugoszlávia ellen, hogy' előzőleg konzultált volna Moszvával és beleegyezését kérte volna az akcióhoz... Elképzelhető lett volna ez mondjuk 20-25 évvel ezelőtt? Úgye nem? Akkor Moszkva nyilván a legerélyeseben tiltakozott volna a szerbek megtámadása ellen és kilátásba helyezte volna, hogy akár nukleáris rakétáinak bevetésével is megvédi szláv testvéreit. Nagyobb feszültség ejtette volna félelembe a világot, mint amilyen volt például a kubai rakétaválság idején, amikor Hruscsov és Kennedy néztek farkasszemet a Karib-tengeri vizek fölött és hajszál választott el attól, hogy kitör a harmadik világháború. Ha történetesen Szerbia miatt keletkezett volna konfrontáció a Nyugat és Moszkva között, akkor még sokkal inkább fenyegetett volna egyr új világháború lehetősége. Ha mindez 20-25 évvel ezelőtt történik. De nem ma... Moszkva jóformán csak akkor szerzett tudomást arról, hogy a NATO támadást indított Jugoszlávia ellen, amikor már potyogtak a bombák. A NATO még arra sem érdemesítette Moszkvát, hogy előre értesítse a várható akcióról. Amikor Jelcinék megtudták, mi történt, először fenyegetőztek — amit senki sem vett komolyan —, aztán pár nap múlva beletörődtek a megváltoztathatatlanba. Lenyelték a békát és a forma kedvéért egy ideig még rázták ugyan az öklüket, de aztán realizálták, hogy' csak egyetlen vonalon érvényesíthetik befolyásukat s az a békeközvetítés. Amit a NATO-hatalmak köszönettel el is fogadtak, abban a reményben, hogy' Moszkva közbenjárása hatni fog a szer- bekre. Akadnak nyugaton szakértők, akik szerint a NATO azért (is) kezdett háborút Jugoszlávia ellen, hogy tesztelje az oroszokat, akikre sokan még ma is potenciális ellenfélként tekintenek és nem bíznak meg bennük. Ki kellett próbálni, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, mert ha Moszkva még a szerbek ügy ében sem exponálja magát, akkor nem kell tartani tőle. A kísérlet fényesen sikerült és ez sokakat megnyugtatott NATO-körökben: a kezdeti kardcsörtetést nem kellett komolyan venni, mert Oroszország katonailag ma már csak harmadrendű hatalom. Ezt egyébként már régen sejtik nyugaton. Azt is tudják, hogy egyedül a még hadrendben lévő interkontinentális atomrakétáktól kell félni, de azoktól is csak azért, hogy netán revansra vágyó felelőtlen katonák is hozzáférhetnek a indítógombhoz. A Kremlben azonban tisztában vannak az erőviszonyokkal és sohasem fognak élni az első csapás lehetőségével. A balkáni háború kapcsán ugyan Igor Szergejev védelmi miniszter olyasmiket mondott, hogy a NATO agressziója Oroszországot katonai doktrínájának felülvizsgálatára kényszeríti, ami burkoltan azt jelenti, hogy Moszkva ismét föleleveníti a doktrínának az első csapásra vonatkozó tételét. Miszerint Oroszország fenntartja magának a jogot, hogy elsőként alkalmazzon nukleáris fegyvert. Sőt Moszkva akkor is kész egy' megelőző atomcsapásra, ha egy’ olyan ország támadná meg, amelynek szövetségi szerződése van valamelyik atomhatalommal. Igor Szergejev igen határozottan nyilatkozott az orosz nukleáris elrettentő erők szükséges fejlesztéséről, de akinek módja van a kulisszák mögé tekinteni, az tudja, hogy ez legnagyobbrészt blöff és arra irányuló igyekezet, hogy a hadsereg vezetői megmentsék Oroszoszág nagyhatalmi tekintélyét és megőrizzék a látszatot. Mert nem titok, hogy a valamikor félemetes orosz hadsereg súlyos anyagi gondokkal küzd, hogy nincs pénz még a tisztek és a katonák zsoldjának kifizetésére sem, nemhogy az atomerők fejlesztésére. A hadsereg személyi állományát közel felére kellett csökkenteni és problémát jelent még a katonák élelmezése is. A Fekete-tengeri, az északi és a távolkeleti flottánál a hajók egy részét üzemanyag hiányában le kellett állítani és olyan is előfordult, hogy a kikötőben horgonyzó tengeralattjárók áramellátását kikapcsolták a parti elektromos-művek, mert a parancsnokság már hónapok óta adós maradt a villanyszámlával. Hát igen, ez a demokrácia! A szovjet világban ez elképzelhetetlen lett volna, mert a fegyveres erők mindenütt elsőbbséget élveztek és mindent megkaptak az államtól. Ha Oroszország még messze is van az igazi demokráciától, a magánvállalkozás már itt is uralja a piacot és az új kapitalisták nem tisztelik az egyenruhát, csak a pénzt. Ezzel pedig az állami költségvetés is szűkmarkúan bánik. A Duma legutóbb zárt ülésen vizsgálta meg az orosz fegyveres erők helyzetét és kifogásolta, hogy az idei költségvetés alig valamivel szán többet védelmi célokra, mint a hazai össztermék (GDP) 2,6 százaléka. A képviselők megszavazták, hogy jövőre a GDP 3.5 százalékának megfelelő összeget kell fordítani katonai kiadásokra. Az alsóház védelmi bizottsága aggodalommal állapította meg. hogy a hadsereg felszerelésének technikai színvonala nem korszerű és az új fegyverrendszerek bevezetése sem felel meg az igényeknek, így Oroszország jelenleg nem képes potenciális katonai fenyegetésekre megfelelő választ adni. A jelenlegi, a GDP 2,6 százalékát képviselő védelmi költség- vetés összegszerűen 107,08 milliárd rubel (24,10 rubel felel meg 1 USA dollárnak), amiből például még szociális juttatásokat, így a katonai nyugdíjakat is ki kell szorítani. A bizottság azt is megállapította, hogy ennek az összegnek több mint 50 százalékát a fenntartási költségek emésztették fel, míg új fegyverek és haditechnikai eszközök beszerzésére, kutatásra és fejlesztésre csak 35 százalék jutott. Ennek következtében az európai orosz területeken állomásozó katonaság hagyományos fegyverzetének csak 20-25 százaléka korszerű. Moszkva számára a balkáni háborúnak van egy szomorú tanulsága: hogy Oroszországnak zokszó nélkül kell tudomásul vennie, hogy hiába rendelkezik a világon az Egyesült Államok után a legnagyobb atomfegyverkészlettel, a nyugati hatalmak bármikor úgy intézhetnek támadást egy harmadik ország ellen, hogy Moszkva érdekeit egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Nehéz ezt megemészteni a még ma is világhatalmi illúziókat kergető Kremlnek, de még nehe
