Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. június ÚJ MENEKÜLTEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Mint már annyiszor az elmúlt években, évtizedekben, most ismét menekülteket szállító repülőgépek tucatjai landolnak Amerika földjén, hogy békére és biztonságra vágyó embereket hozzanak a szabadság honába, ahol új életet kezdhetnek. A washingtoni törvényhozás úgy döntött, hogy az Egyesült Államok húszezer koszovói albán menekültet fogad be, azzal, hogy akik akarnak, a harcok végeztével visszatérhetnek hazájukba, de ha jól érzik magukat, végleg itt maradhatnak. Hogy mit jelent egy politikailag zűrzavaros, háború dúlta országból érkező menekültnek Amerika, azt mi magyar emigránsok nagyon jól tudjuk, különösen azok érzik át a koszovói menekültek helyzetét, akik az 56-os forradalom bukása után kerültek az Egyesült államokba. Ezek legtöbbje a New Jersey államban lévő Camp Kilmeren keresztül jutott el végleges lakhelyére és valamennyien a saját bőrünkön éreztük, milyen emberpróbáló élményt jelent az emigráns-sors és mennyire nehéz beleilleszkedni az új világ életkörülményei közé, még akkor is, ha a befogadók mindent megtesznek, hogy könnyebbé tegyék a menekültek helyzetét. Egy New Jerseyből érkezett levél tájékoztat az új menekültáradatról és a beszámoló érdekessége, hogy annak magyar vonatkozásai is vannak. A koszovóiakat szállító repülőgépek ugyanis ezúttal Fort Dúc katonai bázisán szállnak le és itt helyezik el ideiglenesen a menekülteket, amíg sponzort és végleges letelepedési helyet, illetve munkát találnak. Addig az állam gondoskodik róluk, kapnak szállást és élelmet, megérkezésükkor pedig a felnőttek fejenként 50, a gyerekek 20 dollár gyorssegélyben részesülnek. Mint a levélből kiderül — és itt bukkan fel a magyar vonal —, Fort Dixhez legközelebb egy négyezer lelkes kisváros, Wrightstown fekszik, melynek a polgármestere 56-os magyar: Joseph Faragó. A Kisvárdáról 1956, november 24-én nyugatra menekült Faragó József élete kész regény. Pár napig volt Ausztriában s onnét egy olaszországi lágerbe vitték, ahol tizenhárom hónapot töltött. így tudja mit jelent menekültnek lenni s azóta is igyekszik segíteni mindenkin, akinek hasonló sors jutott. S erre, mint a közeli városka polgármesterének, van is lehetősége. A tábor megnyitásakor gyűjtést rendezett, amire annyi ruhanemű, élelmiszer és használati tárgy jött össze a derék wrightstowniaktól, hogy külön épületet kellett bérelni az adományok tárolására. Ezenkívül arra is van gondja a polgármesternek, hogy az újonnan érkezettekből néhány családot időnként meghívjon városnézésre, melynek során az új menekültek megismerkedhetnek a helybéliekkel és képet kapnak az amerikai életkörülményekről. Faragó Józsefet kilenc évvel ezelőtt választották polgármesterré a wrightstowniak, de kemény iskolát járt, amig ide jutott. Hogy kikerüljön az olaszországi menekülttáborból, 1957-ben katonának jelentkezett az amerikai hadseregbe. Kiképzés után elvitték Koreába, majd Németországban szolgált s végül végig harcolta a vietnámi háborút is. Húsz évi szolgálat után főtörzsőrmesterként szerelt le Fort Dixben és mivel nem volt kedve messzebb menni, a szomszédos Wrighstownban telepedett le. Itt is nősült és vált a városka megbecsült polgárává s ennek köszönhette a közösség bizalmát. Amit azzal hálál meg, hogy mindenkin segít, akin tud. Most például a koszovói menekülteken... TÉRKÉP A SZENT CSALÁD ÚTVONALÁRÓL Az egyiptomi idegenforgalmi minisztérium a kopt ortodox egyház segítségével térképet készített a szent család menekülésének 2000. évfordulójára. A készülő térkép pontosan feltünteti az útvonalat - rajta a turisztikai infrastruktúrát is -, amelyen jövőre turisták tömegei vonulnak majd végig az Újszövetségben leírt útvonalon, Izraelen, a palesztin területeken, Jordánián, Libanonon, Szírián és Egyiptomon át. Az evangélium szerint a szent család mintegy négy évet tölthetett Egyiptomban, mielőtt elmenekült volna Heródes király elől Bethlehemből. Szamárháton 1240 kilométert tettek meg, és átkeltek a Níluson. Mária, József és a kis Jézus 24 szakaszban tették meg az utat Egyiptomon át, és nyomokat hagytak több helyiségben is, ahol - a hagyomány szerint - csodák történtek. Pihenőt tartottak például a mai Famában (római kori nevén Pelsium), onnan a Nílus deltája, majd Felső-Egyiptom felé folytatták útjukat. Útvonalukon állt az Al-Abednek elnevezett, nagyon öreg babérfa (laureus), amely a legenda szerint meghajolt, amint a szent család arra elhaladt, s azóta is haj- lottan áll. "A szentcsalád Egyiptomban" című, 60 oldalas, képekkel illusztrált és részletes térképet tartalmazó könyv még csak angol nyelven kapható, de rövidesen lefordítják számtalan nyelvre, talán magyarra is. A könyv előszavában Mandul el-Beltagi idegenforgalmi miniszter rámutat: "Egyiptom a szent család menekülési útvonalának dokumentálásával be akarja mutatni mindazokat a vallási helyszíneket, amelyek részét képezik az egyiptomi civilizáció szellemi örökségének". (MK) Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. (1948. nov. 18.) Mindszenty
