Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
1999. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 a károsultaknak, Koszovó autonómiájának előkészítése, a jugoszláv erők "lehetséges" csökkentése Koszovóban, Jugoszlávia gazdaságának helyreállítása nemzetközi segédlettel s végül "nemzetközi jelenlét" az ENSZ égisze alatt, Oroszország részvételével.) Még alig röpítették világgá a hírt az újságok, Bel- grádból máris "pontosítás" érkezett: a "nemzetközi jelenlét" csakis civil ellenőrökre vonatkozhat, egyenruhásokra nem. Jamie Shea, a NATO szóvivője azonnal reagált: az orosz tervezet messze nem felel meg a nyugati követelményeknek és elfogadhatatlan a NATO számára. Jelcin időközben a "forró dróton" 50 perces telefonbeszélgetést folytatott Clinton elnökkel, melynek során egyrészt az orosz béketervet próbálta "eladni", másrészt óvta Clintont a háború továbbfolytatásáról, mert -- úgymond — "Milosevics sohasem fog kapitulálni." A beszélgetés végül is eredménytelenül ért véget, de egy, még aznap tartott sajtóértekezleten Jelcin ezt a kijelentést tette: Moszkva sohasem fogja megengedni, hogy Jugoszláviát Amerika protektorátusává változtassák... Cúth János A NAGY TÉVEDÉS Valami nincs rendben a világunkban. Nemcsak a táj változott meg, hanem a közhangulat is. A bizonytalanság általánossá válása az érthetetlen és értelmetlen társadalmi változások legjellemzőbb tünetei közé emelkedett. Ma a bizonytalansági tényező a politikában, a közéletben, a gazdaságban és életünk minden területén tetten érhető. Oly módon lett életünk része, ahogy az alvás vagy a táplálkozás. Azt is írhatnám, hogy az emberi létezés valójában mindig is bizonytalan volt: a fogantatás pillanatától az elmúlás bizonyosságáig... Mert hisz az emberi létezés - az egész életünk - halálközeli tereken zajlott és zajlik. Járványok, háborúk, természeti csapások útvesztői mentén változik múlttá — történelemmé — az emberiség ideje. így a mi időnk is, természetesen. A régmúlt emberének is a gyógyíthatatlan betegségek, a jégverés, a folyók áradása vagy egy pusztító háború lehetősége adta a bizonytalanságérzetet. A ma embere viszont azt hiszi, hogy ezekkel a tényezőkkel, főleg az elemi-természeti tényezőkkel szemben védekezni tudunk. Ebből az következne, hogy az a természeti bizonytalanság, amely mondjuk még századunk elején is jelen volt az emberek tudatában, mostanra elapadt. Ám ez nem így van, aminek kettős oka van: az egykori természet által reánk mért bizonytalansági tényezőt nem hogy kiküszöböltük volna, hanem egyre súlyosabb teherként nehezedik reánk. Úgy tűnik, mintha az ember védekező eszköztárának (gátrendszerek, időjáráselőrejelzés stb.) tökéletesítésével egyidőben az elemek még ellenállhatatlanabb erővel támadnának, hiszen újra és újra ki vagyunk téve árvizeknek, pusztító erejű tornádóknak, földrengéseknek... Emelett pedig kitapinhatóvá vált a társadalmi bizonytalanság árnyvalósága. És ez - úgy tűnik - sokkal súlyosabban telepszik rá az ember tudatára, mint a természettől származó bizonytalanságérzet. A társadalom ugyanis egy teljesen elvont, kiüresedett valami, és semmi kapaszkodót nem nyújt az ember számára. S ez ellen a valami ellen az antibiotikumok, a biztosító társaságok és a légvédelmi rakéták sem nyújtanak védelmet. Ebből következik, hogy korunk társadalmi bizonytalansága sokkal összetettebb és fenyegetőbb, mint a hajdan volt időké. Ezért és ettől vált — válik - súlyossá, kezelhetetlenné; igazából ezért nem tudunk védekezni ellene. Benne vibrál ebben az egészben, hogy holnap esetleg már nem lesz munkánk, hogy egyik pillanatról a másikra elúszik a házunk, a pénzünk, hogy kitartottakká, netán földönfutókká válunk... De vigyázni kell a vádaskodással, mert a bajok gócai a legtöbbször nem ott találhatók, ahol a csőd jelentkezik. A sajnálatosan időszerű háborús konfliktusok esetén sem valószínű, hogy mondjuk egy több százszoros túlerővel szemben élet-halál harcát vivő nemzetecske hódító háborújáról beszélhetnénk... De az sem biztos, hogy az agresszív katonai nagyhatalom igazságos háborút vív... Gondoljunk inkább Machiavellire, aki azt mondaná: Keresd az uszítót. Mit kezdjünk továbbá az olyan megállapítással, miszerint egyik-másik járványért nem a higiénia hiánya felelős, hanem inkább bizonyos laboratóriumok... Avagy egyes gazdaságok csődje esetén vajon kimerészelné kárhoztatni azokat a "széplelkeket", akik a túllihegett "korszerűsíti.s" és "szükségszerű reformintézkedések" jelszavaival olyan terhek vállalására késztették az államgazdaságot, amelynek következtében az mára összeroppant. Hol van hát a bajok forrása? Csalárdságával, önzésével és igazságtalanságával szakadatlanul Istent provokálja az emberiség. Mikor vesszük már észre, hogy a mind tökéletesebb és mind nagyobb számban fölhalmozott fegyverek árnyékában sem szűnik a fenyegetettség érzése. Ellenkezőleg: egyre növekszik. És az emberiség boldogulásának esélye napról-napra zsugorodik. A pénz hatalmával és a fegyverek erejével pedig nem teremthető sem biztonság, sem üdvözülés, még a legkiváltságosabbak számára sem! Idézem. "Amikor már azt hiszi az elvakult és mérhetetlenül öntelt hatalom, hogy immár győzött — akkor veszít el mindent!m /MAGYARSÁG/ II. János Pál pápa betöltötte 79. életévét. Az évforduló ellenére ez a nap ugyanúgy telik a Vatikánban, mint bármely más munkanap. A lengyel hagyományok a névnapnak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, s a pápát is inkább november 4-én, Károly napján ünnepük, amely munkaszüneti nap a Vatikánban. Más pápák is uralkodtak már hasonló életkorban, de egyik mögött sem húszévnyi pápaság, a világ szinte összes országának felkeresése, egy merénylet és több műtét, s mindezek mellett lankadatlan ritmusú, folyamatos munka.
