Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
1999. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 STIRLING GYÖRGY ELÉRHETI-E A HÁBORÚ MAGYARORSZÁGOT? Hogy Magyarországnak milyen kényes a helyzete a Jugoszlávia ellen folyó balkáni háborúban, azt éppen úgy tudják a Fehér Házban és a State Departmentben, mint a brüsszeli NATO-főhadiszálláson. A nyugati sajtó ezzel kapcsolatban szinte naponta közöl helyzetelemzéseket, kiemelve, hogy Magyarország nemcsak az egyetlen NATO- ország, amelynek közös határa van Jugoszláviával s ugyanakkor nincs közvetlen összeköttetése más NATO- partnerekkel, de a magyar kormánynak tekintettel kell lennie arra a 300 ezer vajdasági magyarra is, akik szerb fennhatóság alatt élnek s akik joggal tartanak attól, hogy a két szomszéd közti viszony elmérgesedése esetén Belgrád túszként fogja őket kezelni. Különösen sokat foglalkoznak a magyar-szerb viszonnyal, illetve a Jugoszláviában élő magyar kisebbség sorsával a nagy nyugati lapok, mióta a NATO légicsapásai elérték a Vajdaságot és Újvidék után Szabadkát is több bombatalálat érte. A Neue Zürcher Zeitung például hosszasan elemzi, hogy mennyire nehéz helyzetben van Budapest, amikor egyrészt mint új NATO-tagnak, teljesítenie kell a katonai szövetség elvárásait és eleget kell tennie vállalt kötelezettségeinek s ugyanakkor nem szabad szem elől tévesztenie a magyar nemzetiségű jugoszláv állampolgárok sorsát és érdekeit sem. Jól írja a tekintélyes svájci lap, hogy ebben a helyzetben a magyar kormány számára csak nagyon keskeny járható út adódik és szinte borotvaélen kell egyensúlyoznia. Annál is inkább, mert már számos jele van annak, hogy a vajdasági magyarok szolidárisak Belgráddal és nem nézik jó szemmel azt, hogy ebben a háborúban Magyarország a NATO oldalán áll. Akik kisebbségi sorban élnek, másként gondolkoznak és ezt azoknak, akik ezt még nem próbálták, meg kell érteniük. Kasza József Szabadka polgármestere, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a város bombázása után levelet intézett több magyar vezetőhöz, így Göncz Árpádhoz, Orbán Viktorhoz, az Országgyűlés elnökéhez, Mártonyi János külügyminiszterhez és Javier Solana NATO-főtitkárhoz. Kasza József kifejti: "Szabadka nem ezt a sorsot érdemelte, mert az a többnemzetiségű, többfelekezetű és többkultúrájú város olyan közösség, amely az évszázados együttélés során kiépített türelem igen magas szintjével dicsekedhet. Szabadka a demokratikus átalakulás támpontja az országban, s mindig a béke mellett szállt síkra. Éppen ezért semmiképpen sem szolgált rá arra és nem érdemelte meg a sorsot, amely 1999. április 15-ről 16-ra virradó éjjel, a NATO légierejének támadása során érte, amit senki semmivel sem igazolhat." A magyar sajtó két nap múlva hozta nyilvánosságra azt a levelet, amelyben Mártonyi János válaszolt Kaszának. "Engedje meg - írja a magyar külügyminiszter -, hogy a magyar kormány nevében ismételten sajnálatomat és együttérzésemet fejezzem ki amiatt, hogy egy célt tévesztett lövedék szabadkai lakóházakat rongált meg, s ennek következtében több személy könnyebb sérüléseket szenvedett." Majd így folytatódik a levél: "Önnek tudnia kell, hogy Magyarország még közvetve sem vesz részt a Jugoszlávia elleni légitámadásokban. Az észak-atlanti szövetség vajdasági és koszovói célpontokat bombázó harci gépei nem Magyarországról szállnak fel, sőt a magyar légteret biztosító NATO-gépek is olaszországi támaszpontról indulnak és odatérnek vissza. Mi a magunk részéről a NATO katonai és politikai vezetésének figyelmét minden alkalommal felhívtuk Magyarország és a vajdasági magyarság különleges helyzetére és kértük, hogy mindezt vegyék figyelembe, amikor elkerülhetetlen döntéseket hoznak." Martony János a továbbiakban kifejtette levelében, hogy a vajdasági s ezen belül a szabadkai objektumok elleni támadás nem a városok és polgári célpontok ellen irányulnak. A NATO szerint pedig nem engedhető meg egy, a magyar határ közeli "védett zóna" kialakítása. A szerb hadvezetés ezt a védettséget kihasználva oda vonhatná össze erőit és harceszközeit, ami leginkább az ott élő lakosságot veszélyeztetné. Mártonyi hangsúlyozta: Budapest már többször felhívta a NATO figyelmét, hogy lehetőség szerint kímélje meg a támadások során a vajdasági magyar településeket, de tisztában van azzal, hogy nem lehet olyan biztonságos övezeteket létrehozni, amelyek alkalmat adhatnának a szerbeknek erőik átmentésére. Magyarország ennek ellenére mélyen együttérez a nehéz helyzetben lévő vajdasági magyarsággal. "A NATO jugoszláviai akciójának célja — folytatódik a magyar diplomácia vezetőjének levele -, hogy megállítsa a koszovói albánok elüldözését, kikényszerítse a békés rendezést és megteremtse a demokratikus változások alapfeltételeit. Ezenfelül cél még egy félelem nélküli polgári lét biztosítása, ami egész Jugoszlávia és a többnemzetiségű Vajdaság érdeke is. Tudatában vagyunk annak - fejeződik be a levél -, hogy a vajdasági magyarság történelme egyik legnehezebb időszakát éli át. Veszélyeztetett helyzetére a magyar kormány a jövőben is minden lehetséges fórumon ráirányítja az illetékesek figyelmét." Nagyon ideillik annak a beszélgetésnek néhány mondata, amely a szabadkai televízió magyar adásában hangzott el a minap Józsa László vajdasági magyar képviselő szájából. Józsa a jugoszláv parlament tagja, ellenzéki párti frakcióvezető s egyben a VMSZ alelnöke. Arra a kérdésre, hogy a vajdasági magyarok hogyan vélekednek Budapest megnyilatkozásairól a NATO-tá- madás kapcsán (és Orbán Viktor miniszterelnök kijelentéséről, miszerint nemcsak a katonai túlerő, de az erkölcsi fölény is a NATO oldalán áll), a magyar politikus így válaszolt: "Kasza József, a VMSZ elnöke kifogásolta Orbán Viktor nem túl szerencsés szavait, mire ő egy tévéinterjúban úgy válaszolt, hogy Ibrahim Rugóvá koszovói albán
