Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 SZENT LÁSZLÓ KOLDUSAI Tempfli József nagyváradi püspök a türelemről és az alázatosak kegyelméről H tven évnek kellett eltelnie, hogy az utolsó nagyváradi püspöknek, gróf Széchenyi Miklósnak a halála után ismét főpapi székhely lehessen Szent László városa. Tempfli József (mélyen vallásos emberek gyermeke, aki 1956-ban - hatévnyi orosztanárkodás után - döntött úgy, hogy a teológiai főiskolára jelentkezik és a papi hivatást választja) püspöki címerébe a sziklából vizet fakasztó szent király képét illesztette, mert a lelkileg kiszikkadt, jóra szomjazó halandók pásztora kíván lenni. Szikla maga is az erkölcsi, lelki megújulást semmi módon nem támogató állam zúgó áradatában. Húsvét előtti beszélgetésünk - telefonon és faxon - nyájának sanyarú sorsáról szólt.-Egyik nyilatkozata szerint Szent Lászlótól veszi a példát: építeni s nem rombolni akar, pogány ból is keresztényt alkotva. Hogyan valósítható meg a mindennapi gyakorlatban ez a példa, ha a külvilág szinte semmi módon nem segédkezik?- Csak végtelen türelemmel s következetességgel, sokszor legyőzve az ember természetéből fakadó igazságos indíttatásokat, és előtérbe helyezve a szeretet legfőbb parancsát, mely az ellenség szeretetét nemcsak elvárja, de kifejezetten megparancsolja. Ez rövid távon sokszor gyengeségnek tűnik, de hosszú távon mindig meghozza gyümölcsét.- Nemcsak ingatlanaikat, irattárukat sem adja vissza a román állam az erdélyi katolikusoknak. Miért? Nincs a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénynek olyan paragrafusa, amely erről rendelkezne?- Románia alkotmánya biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. Ezzel nincs is baj, szabadon gyakorolhatjuk vallásunkat. Azonban ingatlanjavainkról az úgynevezett kultusztörvénynek kellene rendelkeznie. Az 1989-es változás után, még 1990 februáijában összeültünk a romániai vallásfelekezetek vezetőivel, és többnapos egyeztetés után megszövegeztük a kultusztörvény-tervezetet, amelyet elfogadás végett a parlament elé kértük terjeszteni. Azóta négyszer voltunk Bukarestben újratárgyalni, javítani rajta, de a mai napig sem foglalkozott vele a parlament. Kilencedik éve! Közben pedig semmit sem adtak vissza javainkból, de az ortodoxoknak adtak épületeinkből és területeinkből. Ebből látszik, hogy még nincs jogállamiság Romániában. A Hivatalos Közlönyben 1998. június 8-án megjelent az a sürgősségi kormányhatározat, mely 17 épületet ad vissza a nemzeti kisebbségeknek. Ezek között két római katolikus épület szerepel: a mi püspöki palotánk és a gyulafehérvári Batthyány Könyvtár. Másutt „szent dolog”, ami megjelenik a Hivatalos Közlönyben, de itt azóta sem történt semmi. Pedig a kormányhatározatban is benne van, hogy jogtalanul tette reá kezét mindegyikre az állam. Párhuzamosan pert is indítottunk az állam ellen, azt pedig évről évre elnapolják már három éve. Csak abban reménykedhetünk, hogy ha Románia be óhajt jutni az európai szervezetekbe, külföldi nyomásra talán kénytelen lesz cselekedni e területen is. Jelenleg nincs politikai akarat a visszaadásra!- Iskoláikat, szerzetesrendjeiket azért nem tudják újraindítani, mert nincs hol helyet kapjanak ezen intézmények. Ha teljesítenék kéréseiket, lenne-e elegendő tanár, diák, a szerzetesi hivatást választó fiatal, akikkel működtethetnék iskoláikkal, rendházaikat?-A legfőbb baj, hogy felekezeti oktatásról hallani sem óhajt az állam, sem többségi ortodox testvéreink. Az alkotmányban is csak állami és magánoktatás szerepel. Állami iskolához adnak támogatást állami részről, felekezeti oktatáshoz semmit! Sőt hatalmas adót szabnak ki, ezt pedig egyházunk gazdasági nyomorúságában képtelen vállalni, hiszen nincs jövedelmi forrásunk, a külföld segélyeiből élünk. Ha az anyaország és a nyugati államok megszüntetnék támogatásukat, bezárhatnánk kapuinkat. Koldulásból élünk. Az állam minimálisan járul hozzá fizetségünkhöz, javítási segélyt is inkább csak szimbolikusan ad. Csekély összegeket. Iskoláinkat, szerzetesrendjeinket valóban nincs hol elhelyezzük. Helyhiányban nyomor- gunk, hiszen épületeink még mindig az állam kezében vannak. Tanár, diák és papi, szerzetesrendi hivatás lenne elég, ha biztosítva lenne a keret.-Milyen a hitélet a mai Erdélyben? És milyen a katolikus emberek számaránya negyven évnél is hosszabb kötelező ateizmus után?-Visszásán dicsekvő kijelentés lenne, ha azt mondanám, hogy a hitélet terén elégedettek vagyunk Erdélyben. Nincs megállás a tökéletesedésben. De a múltban is, most is, figyelmünk középontjában a fiatalok vannak. Ifjúsági központot építünk most Nagyváradon, és a velük való foglalkozást minden plébánián megszerveztük. Itt Váradon például nyelveket tanulnak, komputerképzést kapnak, nagyzenekart szerveztünk (külföldi körutat is tettek, nagy sikerrel), szórakozásukat is itt oldjuk meg. Egyházmegyénkben, de tudtommal más erdélyi egyházmegyékben is, a híveknek legalább 60-65 százaléka rendszeresen gyakorolja hitét. Számarányban fogytunk az ateizmus előtti korhoz képest, de ez főként a kivándorlásnak a következménye; s két-három éve - sajnos - nálunk is több a temetés, mint á születés. Sajnos, az ateista-kommunista hatalom egoizmusra nevelte az embereket, és arra, hogy ne merjenek összefogni. Tudatosan fejlesztette ki a bizalmatlanságot egymás iránt, mert ez volt a rendszer legfőbb erőssége. Ifjúsági és karitatív szervezeteink azért ma is nagyon sok jót tesznek: kórházakat látogatnak, utcagyermekeket étkeztetnek, öregeket keresnek fel.-A hit, a keresztény egyházakhoz való kapcsolódás a magyar nyelvhez és kultúrához való olthatatlan ragaszkodás egyik megnyilvánulási formája a határokon túl élő magyaroknál. Hogyan segítheti nyájának istenhittel párosuló magyarságtudatát a nagyváradi püspök?- Első dolgom volt a híres Kanonoksoron - miután visszapereltem az államtól - a magyar nyelvű sajtónak helyet biztosítani. A kölcsönkönyvtámak hat szobát adtam, és állandó galériának biztosítottam helyiséget. Ma már Ady sem írhatna másképpen a Kanonok- sorról, mint a magyar kultúra fellegváráról. Bazilikánk galériájában pedig egyházművészeti múzeumot és barokk képtárat hoztunk létre.- Két évszázada azért fohászkodnak a moldvai csángó magyar katolikusok, hogy anyanyelvükön' élhessék hitüket. Vajon meddig kell várniuk, hogy a Vatikán meghallgassa őket?- A moldvai csángó magyar katolikusok sorsa teljesen a jászvárosi (iasi-i) megyés püspök kezében van. A Vatikán parancsszóval nem fogja utasítani semmire sem. őt kell meggyőzni, bármely oldalról.- Egyházszervezeti- leg Bukaresthez, és nem a gyulafehérvári érsekséghez tartoznak Erdély katolikus püspökei. Egyes vélekedések szerint már csak a történelmi folytonosság visszaállítása érdekében is változtatni kellene ezen.- Mi többször kértük, hogy a gyulafehérvári v érsekséghez tartozzunk, mert visszás dolog, hogy teológusainkat Gyula- fehérváron képzik, azután pedig Bukaresthez tartoznak. Gyakorlatilag ez nem sokat jelent, inkább csak névleg. De a Vatikán kérésünkre azt a választ adta, hogy etnikai alapon nem szervezhet külön érsekséget, mert ez a román társadalomban feszültséget keltene.-A közeljövőben Romániába látogat a katolikus egyház feje,
