Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 | A mosoly országa Mikszáth Kálmán: A CSEKK (Egy ügyvédsegéd elbeszélése) Egy öreg kanonok halt meg nemrég, aki legutolsó volt azok között a jó magyar papok között, akik nem tudják, mi a csekk, sem azt, hogy mire költsék a pénzüket. Jóízű alak volt az öreg, tetőtől talpig magyaros. A kamatokat és a törlesztési rátákat szoktam volt elvinni neki negyedévenként.-Mit hoztál, édes fiam? - kérdé a kanonok, mert csak tenek szólított mindenkit.-A kamatokat hoztam el, nagyságos uram!-Miféle kamatokat?-Hát amivel az uradalom tartozik nagyságodnak.-No, hát tedd oda az asztalra, édes fiam. Mindig ez volt a beszélgetésünk, se több, se kevesebb. Mert a kanonok kikötötte, hogy ő soha semmi írást sem fog adni. Kurtán beszélt velem mindig, de nyájasan. Csak egyszer, mikor már négy-öt esztendeje jártam hozzá a pénzzel, bocsátkozott velem bővebb diskurzusba.-Mit hoztál, édes fiam?-A kamatokat hoztam el, nagyságos uram.-Miféle kamatokat?-Hát amivel az uradalom tartozik.-Az uradalom? Hát tartozik nekem az uradalom? Nagy kövér ujjaival végig simogatta homlokát, aztán felém fordult, rám nézett a szelíd kék szemeivel s így szólt:-Látod, fiam, nagyon öregszem... rettenetesen öregszem, gyengül a memóriám, nem birom már eszembe tartani az adósaimat. Én mosolyogtam. Ő pedig fürgén emelkedett fel ócska zöld-bőr karosszékéből, s oda lépett egy fiókos szekrényhez, tömérdek elsárgult papirosokat huzva ki. Odapillantottam s láttam ott feljegyezve mindenkinek ilyenformán: "Ezennel bizonyítom, hogy Nagy Jánosnak vagy Kis Péternek a mai napon ezer forintot adtam kölcsön."-Nagyságos uram, - kiáltám önkénytelenül - hiszen ezek az írások semmit sem érnek! Az öreg nyugalommal fordult felém, rám nézett, s volt a hangjában valami méltatlankodó fölháborodás.-Már hogyne érnének? Hiszen mind a tulajdon magam írása! Valahol alul megtalálta az uradalom kontraktusát, az rendesen volt kiállítva, mert ügyvédek csinálták.-Az ám - mondá - csakugyan van itt valami. Hát hol az a pénz? Tedd le oda, fiam, az asztalra. Letettem az összeget, de egy csekk is volt közte, ezer forintról szóló, az öreg megnézte a cédulát, forgatta a kezei között, közelebb vitte az ablakhoz.-Hát ez mi légyen? - kérdé tűnődve.-Az, ezer forint! - mondám.-Ezer forint! - kiáltott fel csodálkozva - Hát ez pénz?-Igenis, teljesen jó pénz, nagyságos uram!-És micsoda országnak a pénze ez?-Az általános bank utalványa. Az öreg a fejét csóválta és megint csak megnézegette.-Aztán adnak ezért valamit?-Hogyne adnának!-És bizonyos vagy abban, édes fiam, hogy meg nem csalnak?-Bizonyos vagyok benne, nagyságos uram, le merném tenni a hitet.-No-no, fiam... ne hirtelenkedj a dologgal. Megálj csak egy kicsit, behívom inkább a szekretáriusomat. Az oszt' az okos ember. Tud az mindent. Éppen jött is Konopka Mihály uram.-Domine Konopka, - szólt a kanonok - igaz-e, hogy ez jó pénz? Konopka megnézte a csekket s aztán a boglyas fejét rázta.-Meglehet, főtisztelendő atyám - de én még sohse láttam ilyet!-No látod, fiam - szólt a kanonok felém fordulva. - Azért hát én be nem teszem a világért sem a pénzem közé, én nem akarom, hogy engem megcsaljanak...-De kérem...-Semmi de, engem nem tesztek bolondá. Ha már megakarnak valakit csalni, hát csaljanak meg inkább téged, édes fiam, neked adom ezt a papirost.-Nem fogadhatom el, nagyságos uram...-Már pedig én neked adom, mert én azt el nem teszem... Canis mater... velem ne bolondozzatok!-Esedezem, hiszen azonnal fölváltom. Pénzt adnak ezért akárhol... Átvettem a csekket, de nem, hogy megtartsam, nagy összeg volt az arra, és leszaladtam vele egy közelben lévő nagykereskedésbe, a Wurda-céghez, ahol két forint híján lefizették érte az ezer forintot. Szaladtam a pénzzel fel a kanonoki rezidenciába.-No, mit akarsz megint? - förmedt rám a kanonok föl sem nézve Ovidiusból, melyet olvasott.-Elhoztam a pénzt, nagyságos uram.-Miféle pénzt?-Hát fölváltották a csekket, két forint híján. Itt a kilencszázkilencvennyolc forint érte.-Fölváltották? Azután ki váltotta fel? - szólt közönyösen, a pénzt a fiókjába seperve.-Wurda, a kereskedő.-Wurda? - vágott bele indulatosan. - És két pengő forintot húzott le a felváltásért? Óh, a pogány, lelketlen farizeus! No megállj, vérszopó! Két pengő forintot mert elvenni? Pedig minden vagyona innen van, mert két nagybátyja volt kanonok. Ezt még megfogja keserülni.
