Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. április GALAMBOK SZÁRNYÁN Amióta kitavaszodott, korábban ébredek és gyakran azt álmodom, hogy otthon vagyok: a szülői házban alszom, miközben tisztán hallom azt is, hogy a mama galambokat eteti az udvaron. Röpködnek, tapsolnak fölötte a szárnyukkal könnyű fehér felhőként. Kíváncsian sietek ilyenkor az ablakhoz, hogy kitekintsek, de a mamának és a galambcsapatnak nyoma sincs. Sokáig tűnődök: miért álmodok mindig galambokkal? Aztán megfejtem a titkot: a fürdőszobám ablaka fölötti párkányon galambok raktak fészket a lichthofban, most ülnek a tojásokon és beszélgetnek egymással. Kruga- tásukat hallom hajnaltájt. Hogy miért éppen oda raktak fészket? Ezen is eltűnődöm, és már arra is gondoltam, talán a mama lelke küldte őket hozzám, így beszélgat velem álmomban és ébreszt reggelente. Álmomban rendszerint képzeletbeli galambok visznek fehér szárnyukon. (így vitték Hrabalt is a kórházi erkélyről a messzeségbe, az égbe!) Lám - tűnődök ébredéskor -, elegendő csupán egy rezdülete a valóságnak, hogy bugyogni kezdjen emlékeink kiapadhatatlan forrása. Elegendő egy halk galambhang, máris szárnyára kaphatja az embert a képzelet, hogy elszánjon az álmok világába. így járok újabban haza, a szülőházba, a gangon nézelődök, ahonnan ellátok egész a kert végéig. Látom az almafákat, a barackost, a szőlősort és a nagy eperfa védő koronáját. Elegendő, ha felcsendül benne egy régi hang, vagy harangszó kondul a múltból, csak behunyom a szemem, és máris galambraj emel a magasba és visszavisz abba a régi szobába, a régi ágyba. Onnan figyelem: csahol az udvaron a nagy komondor, gyermekkorom kutyája. Tehenek bőgnek reszelősen, ajtók csappódnak, apám hozza a kamrából a darát, aztán vizet húz a dézsába. Odacummognak majd később a tehenek, hogy teleszívják magukat friss vízzel. Elcsurranó szájjal bámulnak rám, amikor kidugom a fejem, és összenéznek: Nicsak, újra itthon van a gyerek. A cicák már sorban állnak bajuszukat tisztogatva, várják a mamát, hogy hozza a frissen fejt tejet a sajtárban és öntögessen nekik kis edénykéjükbe. Később, hallom, kitárul a nagykapu két szárnya, kigördül a szekér rajta, csattog a lovak patkója. Alighanem apám indul a közeli tanyára egy kis friss takarmányért az állatoknak. Délfelé ér majd vissza, s amikor végiggördül a szekere az udvaron, az egész ház megtelik a frissen kaszált here fanyarkásan álmosító illatával. Ilyenkor a szüle régen hazajött a boltból, ahová gyerekkoromban mindig engem szalasztott, hogy hozzak friss élesztőt. Bedagasztotta a kenyeret, s mire apám visszaért a szekéren, már kisült a friss lángos a kemencében, tejföllel öntöttük le, s úgy ettük. Most behunyom a szemem, és érzem annak a régi-régi lángosnak az ízét: csodálatos volt. Visszafekszem, érzem, a csoda velem van újra, csak azt várom, hogy krűgassanak ismét a galambok, máris szárnyra kelek. Húsvétkor is így mentem haza az idén, galambszárnyon, útlevél nélkül, anélkül, hogy ki kellett volna nyitni a határon a csomagtartót, s nem érdeklődött senki, van-e elvámolni valóm, magyar könyv vagy ilyesmi, ha már őseim földjére megyek vissza. Merthogy magyar tankönyvet nem vihetek szülőföldemre. Hogy könnyebb legyen a galambok röpte s az álmom is, már csak a szívemet küldöm velük haza. És ha majd az is úgy teleivódik szomorúsággal, hogy a galambok nem bírják visszahozni, akkor végképp otthon maradok. De a galambokat visszaküldöm... Illés Sándor DÁVID IBOLYA A MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM ÚJ ELNÖKE Történelmiség vagy szakszerűség A Magyar Demokrata Fórum nevű egykor hatalmas párt (mára Fidesz-csoport) elnököt váltott. Három- százalékos pártról lévén szó, ez nem lenne akkora országos esemény, ha nem olyasvalakit váltott volna le, aki maga volt az MDF. Lezsákkal kapcsolatban mostanában gyakran leírták, személyében a lakiteleki alapítók utóvédje csatázik a modern kormányzatisággal. Nem, kérem, ez nem így van, itt csúsztatás a többesszám. Lezsák Sándor nem a lakiteleki alapítók egyike, hanem maga a lakiteleki alapító. A Magyar Demokrata Fórumot ő hozta létre, s ez akkor is kitörölhetetlen tény az újkori magyar történelemből, ha Lezsák személye sokaknak nem tetszik. Dávid Ibolya csakugyan értelmes, felkészült, jó megjelenésű kora középkorú asz- szony, aki alkalmas arra a szerepre, amire kiválasztották. Lezsák mégis más nagyságrend, olyan ez, mintha egy egyház kitűnő, tudós hitszónokát Péter apostollal vetnék össze, és szavaztatnák meg a híveket, hogy melyik az alkalmasabb a katolikus egyház vezetésére, súlyosbítva mindezt azzal, hogy a főpapok többsége Péter apostol korában még nem is hallott az éledő katilicizmusról. A történelem ilyen, mondhatnánk, s ezúttal valóban nem is mondhatunk róla sokkal többet. Lezsák Sándor néptanító, vállalva mindazt, ami a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki létével járt, létrehozott egy mozgalmat, mely kovásza volt a rendszerváltásnak, majd pártként, az akkor már javarészt futó vonatra felugrott hatalommániákusokkal, választást is nyert. Lezsák Sándor valószínűleg nem alkalmas egy párt vezetésére, hiszen mozgalmár. Mégis valaki, aki régről ismeri mindkettőjüket, hisz Lezsákban egykori drámaíró társamat, Dávid Ibolyában egykori iskolatársamat tisztelem, hadd írjam le, hisz nem írta le senki, hogy bármennyire is várható volt a miniszterasszony győzelme, mélységesen igazságtalan, hogy egy ember veszíthet ott, ahol nélküle semmi nem állna. /KAPU/ Siposhegyi Péter
