Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 1999. április emigráció kötelessége a tiltakozás. Mi pedig megtesszük ezt teljes meggyőződéssel. Álljon tehát itt nagy költőnk 175 évvel ezelőtt írt remekéről néhány sorom: „ Kölcsey valamennyi elődjén túltesz a „Himnusz a magyar nép zivaratos századaiból" című költeményével, mely nemzeti imádságunk lett és végigvezet történelmünkön. Műve a magyar líra egyik remeke. For- ' májában, lélektani felépítésében, igazságkeresésében egyaránt tökéletes. Először Isten áldását kéri fajtánkra, ugyanakkor bűneinket is meggyónja, mely után víg esztendőt kíván, melyre jogalapja, hogy „meg- bűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt". Majd bemutatja a tejjel-mé'zzel folyó Kánaánt, melyet őseink szereztek, ezért felsorolja múltunk nagy tetteit. Ezután vezeklővé válik a hangja: „Haj de bűneink miatt Gyűlt harag kebledben...” Aztán kimondja a tatárjárás óta érvényes keserű igazságot: „Bújt az üldözött, $ felé Kard nyűit barlangjában...” Mennyi tragédiát, megalázást, igazságtalanságot foglalt össze e két sorban! Végül a költemény kulminációjaként elsírja évszázadok küzdelmeinek, vérál- dozatának hiábavalóságát: „Ah szabadság nem virul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvák hő szeméből...” Áttekintve történelmünket, minden bizonnyal önmagának tette fel a kérdést: ennyi csapás után van e reménye fajtánknak a fennmaradáshoz, a túléléshez? így kétségtelenné válik, hogy egyedül Isten kegyelmében reménykedhetünk, hozzá fohászkodik tehát: „Szánd meg Isten a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén klójának...” Hiszen: Megbűnhődte már e nép A múltat, s jövendőt...” Himnuszunk páratlan a világon. Nem nemzeti dicsekvés, vagy öntömjénezés, nem valamely uralkodóhoz írt óda, esetleg jókívánság, mint például az osztrákoké: „ Gott erhalte unser Kaiser,- /Unser guter Kaiser Franz ”, Buzgó ima ez, Isten előtt való lebomlás, melyből sugárzik a Gondviselésben való hit. Ha valaki a költemény általam idézett részleteit elolvassa és úgy találja, hogy nem időszerű, akkor valóban jöjjenek a Török András által javasolt poéták, hogy olyan himnuszt írjanak, mely megfelel fiatalságunk ízlésének, akiknek sejtelmük sincs történelmünkről és irodalmunkról, mert évtizedeken át hazudtak nekik a tankönyvek és tanáraik egyaránt. Majd ha ezt az új költeményt megírják, akkor legalább méltók leszünk Amerika, s szomszédaink kultúrájához”. Azonban ne feledkezzünk el Kaliforniában élő nagy költőnk, Kannás Alajos megrendítő sorairól és húzzuk meg a riasztó vészharangot a hazaárulók lehetetlenné tételéhez, mielőtt nem késő. /MAGYARSÁG/ CSAK A KERESZT... Könny-áztatott bús fakereszt: Édes Hazám, Isten veled! Akik mondják: "Édes Hazám!" Hullanak már egymás után... Eltemeti az út pora, Zúgja a szél: "Nem, nem soha!" Az idó csak pereg, pereg, Míg a végső elszendereg... De te hazám, veled mi lesz? Ha a magyar lassan kivesz! Ugye pajtás, tudod te ezt, Nem marad más — csak a kereszt! Addig is hát amig élünk, Ellentétről ne beszéljünk, Fogadkozás nyakra-főre, Turán-átok kísérője. Nyújtsd hát jobbod szorításra, Ne haragudjunk egymásra. Egy a bajunk, egy a mi fáj: Messze van egy "országhatár..." Szívszaggató éjszakákon, Lelkem ott jár, haza vágyom... Ugye bajtárs, tudod te ezt: Nem marad más - csak a kereszt! +SzabÓ Ervin (Ausztrália) (Névnapomra kaptuk Buffalóból az alábbi kis versecskét.) Márcus 19. — József-napi köszöntő! Kedves Józsi bátyánk Kedves jó barátunk Isten éltessen Téged Számos éveken át. Kedves, hű pároddal Kedves családoddal Isten tartson meg Téged Számos éveken át! (Énekelni is lehet a "Happy birthday!" dallamára) Köszönjük Kálmán Atya! Soós család. Hallgatni, mikor beszélni kelj szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna. /Széchenyi/