Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. április "NYOMORÜGYI MINISZTERÜNK" MINT TÖMEGG YILKO S? Népjóléti miniszterünk, vagy ahogy itthon a köznyelv nevezi a nyomorügyi minisztert, az egyik ország- gyűlési képviselő többszáz ember haláláért való felelősnek nevezte, amit úgy is lehet értelmezni, hogy tömeggyilkos. A történet a következő. Két éve forgalomba került egy orvosi készítmény, mely rendkívüli jó hatással gyógyítja a mellrákot. A gyógyszer ára igen magas. Egy-egy kúra gyógyszer ára kétmillió forint körül van. A gyógyszert lehet kapni Magyarországon, de magas ára miatta társadalombiztosítás anyagilag nem támogatja. Más hasonló hatású készítmény nincs. Azok a betegek, akik mellrákban szenvednek (idehaza lassan népbetegség lesz), jobb esetben megoperáltatják magukat s ezzel elveszítik mellüket. Európában elsőhelyen vagyunk a daganatos betegségek okozta elhalálozásban. Amikor a tévében a miniszternek ez ügyben feltették a kérdést, a néző csak a jólmegszokott hazugságokat hallgathatta végig. Az ügy kapcsán érdemes megvizsgálni az egészségügy állapotát az elmúlt négy év távlatában. Gyuláék kormánya már a harmadik egészségügy minisztert fogyasztja Dr. Kökény Mihály személyében. Az első még a Bokroscsomag bejelentésekor vette a kalapját és távozott, mivel nem volt hajlandó asszisztálni az egészségügy szétveréséhez. Rosszul azért nem járt, mert Gyuláék gondoskodtak arról, hogy megfelelő állást kapjon a képviselői fizetés mellé. Utódja egy igazi pártkomisszár lett, abból a fajtából, aki gyönyörűségét érezte annak, hogy utálják. Nevéhez fűződik az egészségügy részleges szétverése. Mivel a TB egyfajta fejőstehénnek nézte a társadalmat, olyan formán, hogy a hűtlen kezelés, a pénzek eltüntetése a mindennapok valóságává váltak, a társadalombiztosítás hiánya milliárdokra nőtt. Ebben a dicső szervezetben az egyik botrány a másikat követte. Milliók mentek el székházra, nem működő számítógéprendszerre, külső megbízásokra és belső lenyúlásokra. A TB az egészségügyi hiénák szabad rablásterületévé vált. A gátlástalanság odáig merészkedett, hogy az ismert, de azóta már elzavart vezetője a többmilliós terepjárójával, nagy sebességgel, vagy tíz parkoló autót tört össze és még ő volt fölháborodva. A Szocialista Párt, mint egy provinciát adott át elvbarátjának a szabadrablás Ígéretével. Fosztogattak is rendszeresen, melyet mindig pótköltségvetés címén a kabinet visszapumpált. A baj csak az volt, hogy a rablás mértéke mindig nagyobb volt a visszapumpált összegnél, tehát a hiányt valahogy le kellett fedezni. A hiány pótlására jöttek a megszorító intézkedések. Az ország összes kórházában fűnyírógép elve alapján az ágyak 25-30 százalékát megszüntették. Sok egészségügyi szakember, de ellenzéki képviselők is jelezték, hogy ez a fajta leépítés nem old meg semmit. Az eredményt előre borítékolni lehetett, melyet Gyuláék és korrupt bandáján kívül mindenki világosan előre látott. Ezek után a kórházak zsúfoltsága a mindennapok valósággá vált. Az egészségügyi intézményekben rövidesen új finanszírozási rendszert vezettek be. Ennek az a lényege, hogy a mindennapos műtéti beavatkozásokat költségükön fedezték le, de a bonyolultabb, nagyobb szaktudást igénylő műtétekre csak töredék pénz jutott, így azok a kórházak, melyekben speciális tudást igénylő műtéteket (pl. motoros szívműtétek, vese transzprantáció) rendszeresen végeztek, azok hamar a csőd szélére kerültek. Ennek következtében életmentő műtétek maradtak el, és ma még csak sejteni lehet, hogy ennek mennyien estek áldozatul. A szomurú az, hogy az áldozatok többsége azok köréből került ki, akik 20 -30 vagy ennél több évig pontosan fizették a rájuk kirótt társadalombiztosítási terheket. A kórházakban áldatlan állapotok uralkodnak. Nagyon sok intézmény adóssága 100 millió forint fölött van. A gyógyszert forgalmazó cégek már nem hiteleznek tovább, ezért a betegek, vagy hozzátartozóik kénytelenek a gyógyszert a gyógyszertárakban megvásárolni és bevinni a betegeknek. Az egészségügy dolgozói a bérkategóriákban az utolsó helyre szorultak. Az egészségügy leépítése és leépülése gyorsuló formában folytatódik. Van az egész drámai helyzetnek egy kiemelkedően szomorú részlete. Ez pedig a nyugdíjasok gyógyszerellátása. Mivel a készítmények ára évek óta az inflációt meghaladó mértékben növekszik, az idős emberek negyede, egyhar- mada már nem tudja kiváltani az életet jelentő gyógyszerét. Ezek az emberek egyszerűen meghalnak. Amikor a tömeggyilkosokat Hágában bíróság elé állítják, nyugodtan üresen hagyhatnak egy széket a magyar nyomorügyi miniszternek. Befejezésül még néhány mondatot az úr jelleméről. Ki ne emlékezne még azokra az időkre, amikor a szocialista országok sportolói sorba nyerték az aranyérmeket, mely mögött az államilag irányított dopping volt. Talán kiemelkedtek közülük a volt NDK-s lányok, akik a különböző szerektől úgy néztek ki, mint a felfújt tehenek. Néhány hónapja hasonló tárgyban itthon kitört a botrány. A Fidesz valahonnan hozzájutott olyan hiteles dokumentumhoz, mely azt bizonyítja, hogy idehaza a 70-es évek közepén, végén, folyt állami ellenőrzés mellett doppingolás a Sportkórházban. A dokumentációk alján több aláírás szerepel, többek között dr. Kökény Mihályé is. Természetesen a miniszter tagad, noha a bizonyítékok egyértelműek, melyeket azóta néhány volt munkatársa szóban is megerősített. Elmondásuk szerint a sportolók a felkészülésük alatt, olyan, teljesítményt növelő szereket kaptak, melyek rajta voltak a nemzetközi tiltó listán. Arról is szó volt, hogy ezek a szerek az egészségre károsak, bár romboló hatásukat csak később fejtik ki. Jellemző a Szocialista Párt országgyűlési képviselőire, hogy a botrány kirobbantását a választási harc részének tekintik, és meg sem fordul a fejükben, hogy miniszterük egy nemzetközileg is üldözendő cselekménynek volt tevőleges résztvevője. Az egész viselkedésük egy kicsit a bivalyra emlékeztet, mely nyakig süllyed a mocsárba és remekül érzi ott magát. A szomorú csak az, hogy ez a mocsok lassan elönti az egész országot és meghatározóvá válik. Soós Géza
