Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. március PARLAMENTI HONVÉDELMI BIZOTTSÁG ÉS A HŐSÖK NAPJA A Honvédelmi Bizottság (továbbiakban: HB) "kórképeként" is felfogható az alábbi kis jegyzet, mivel jellemző képet ad az egyes pártokhoz tartozó HB tagok "munkastílusáról" és állásfoglalásáról, valamint eldeformált és alattomos szemléletéről egy olyan kérdésben, amelyről az egyszerű adófizető állampolgárok még legrosz- szabb álmaikban sem tételeznék fel, hogy a szavazataikkal a Parlamentbe juttatott képviselők nem egységes konszenzus alapján (minden vitát és időhúzást mellőzve) döntenek. FELVEZETÉS A Hősök Napját a világ számos államában nemzeti ünnepként tartják számon. A hősöknek emelt emlékműveket minden kultúrember messzemenő tiszteletben tartja. A legmagasabb szintű nemzetközi tárgyalások egyik - elengedhetetlen - protokolláris mozzanata a fogadó állam hősi emlékműve előtti koszorúzási aktus. Hazánkban az 1867-es Kiegyezést, valamint az első világháborút követőleg emlékművek sokaságát emelték az elesett hősök tiszteletére, és aligha volt olyan közigazgatási helység, ahol az emlékművekre helyezett virágok ne jelezték volna, hogy az élők nem felejtkeztek meg a holtakról. Ezt a meghatóan szép és nemes hagyományt számolták fel az emberségükből kivetkőzött intermandsta, rákosista-kádárista nemzetvesztők, akik pusztulni hagyták az emlékműveket, és még azokat is üldözték, akik néhány szál virágot odatettek a megkopott és omladozó kegyhelyek talpazatához. A kemény és puha bolsevik terror évtizedeiben a vérbajos és szószátyár Lenint favorizálták Moszkva odairányított helytartói, ezres nagyságrendben gyártatták a különféle méretű és formájú Lenin-figurákat, tonnaszámra zúdították eléjük a malomkő nagyságú koszorúk tömegeit, reszketve és türelmetlenül várva születésének, halálának vagy a nagyra sikeredett (novemberben lezajlott) októberi államcsínynek soronkövetkező évfordulóit, hogy derekasan "kikoszorúzhassák" és "kiünnepelhessék" magukat! Ilyen "háttér"-események felvillantása után nézzük meg, hogy mi lett a sorsa annak a törvényjavaslatnak, amelyet Dögéi Imre (FKGP) országgyűlési képviselő terjesztett a T. Ház elé, javasolván, hogy a jövőben május utolsó vasárnapját nyilvánítsák a HŐSÖK NAPJÁNAK. SZÍNVALLÁS A parlamenti ügyszabályok értelmében a törvényjavaslat a HB elé került előzetes elbírálás (ál-lás- foglalás) céljából. A HB-ban nyomasztó többségben lévő kormánypárti képviselők tettetett érdeklődést mutatva, mindent elkövettek, hogy megtorpedózzák a törvény- javaslatot. Jóindulatúnak tűnő, de a végső célt (vagyis a tervezet elvetését) egy pillanatig sem szem elől tévesztve, úgy iparkodtak nemet mondani, hogy a gyanú árnyéka se vetődhessen rájuk, ha "füstbe" megy a beterjesztő terve. Az egyik MSZP-s honatya hosszan fejtegette, hogy mennyire tetszik neki a törvényjavaslat alapgondolata, de azt javasolja, hogy a Hősök Napja helyett legyen Megbékélés Napja. Egy másik párttársa krokodilkönnyeket csepegtetve azon sopánkodott, hogy csupán azért nem támogathatja a törvényjavaslatot, mert a magyar törvény- hozásban nincsen precedens ilyen jellegű törvények alkotására. Feltehetőleg a HB elnöke (Mécs Imre) mentette meg a harakiritől, miután közölte vele, hogy ismer ilyen precedenst; legútóbb Nagy Imre halálával kapcsolatban született - hasonló kérdésben - pozitív előjelű állásfoglalás az Országgyűlés részéről. Jellemző, hogy az az időt húzó (kisegítő) magyarázat egyikőjüket sem inspirálta arra, hogy támogassák a törvénytervezet elfogadását. Az már csak "habként" díszítette az ellendrukkerek tortáját, mikor az egyik SZDSZ-es honatya mélységes szenvedést tükröző arckifejezéssel azon kezdett fennhangon merengeni, hogy amikor a magyar delegáció tagjaként résztvett a magyar-szovjet fronton meghalt és eltűnt katonáink tiszteletére emelt kopjafa felszentelésén, akkor (ott a helyszínen, - de azóta is) az a nagy kérdés marcangolja a szíve gyökerét, hogy vajon minden elesett katonára elmondható-e, hogy hős volt? Feltehetően azóta is vívódik önmagával (vagy önmagában) és a valószínűség-számítás elméletét veszi igénybe, hogy megnyugtató számadatok birtokába jusson. Az viszont semmiféle bizonyítást nem igényel, hogy ilyen kérdésekkel is szembe lehet köpni egy nemzetet, és meglehet alázni a haza hőseinek emlékét, valamint hozzátartozóik lelkivilágát! EPILÓGUS Mélyen Tisztelt Olvasók és Dögéi Imre képviselő Úr! Sok minden kimaradt a HB ülésen elhangzott mellébeszélésekből, csúsztatásokból, időt húzó (a jogi paragrafusok útvesztőiben való) ténfergésekből, de a redundancia sem változotatna semmit sem a tényeken. A Hősök Napjának törvénybefoglalására egy új, nemzeti érzelmű parlamenti képviselői többségre van szükség! Bolsevik érzelmű (vagy elkötelezettségű) kormánnyal és képviselőkkel nem lehet sem piacgazdaságot építeni, sem a hazáért elesett hősök tiszteletére törvényt alkotni! A piac- gazdasághoz nem értenk, a nemzeti kérdéssel pedig nem törődnek! Marx-Lenin-Sztálin szerelmeseit a nagyobb volumenű, internacionalista kérdések foglalkoztatják. Javítha-tatlanok, mint a rendkívül vékony anyagból készült, sérült vagy gyári hibás egészségügyi cikkek... Dr. Bokor Imre HÍVJA FEL BARÁTAI FIGYELMÉT LAPUNKRA!
