Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-01 / 3. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Dr. Hasznos Miklós BŰVÉSZMUTATVÁNYOK: A GAZDASÁGI MUTATÓK ÉS A KESERŰ VALÓSÁG A kormány sikerpropagandája szerint nagyszerűen állunk, nőtt a GDP, nőtt a export, 1998-ban csökken az in­fláció, nem csökkennek majd a reálbérek, nő a nyugdíjak reálértéke. A szakrétőkormány megtette a magáét, minden ígéretét beváltotta, ha ismét ez a szakértelem győz, soha nem látott jólétbe viszik az országot. Nem ismerős ígéretek ezek? Egykor így hirdették az ötéves terveket is, a szocializmus felépítését a munka szerinti elosztás ígéretével, ahol az járt mindig legrosszab­bul, aki a legtöbbet dolgozott, majd a kommunizmus eljövetelét, ahol mindenki a szükségleteinek megfelelően fog részesedni a társadalmi javakból, de lesznek-e egyál­talában javak és kinek mi lehet az elismert jogos szükség­lete, azt majd az élcsapat és annak kormánya fogja meg­mondani. Mi a valóság a GDP növekedésével? Valóban nőtt, olyan mértékben, mint az általános gazdasági helyzet, sike­rült elérni azt a gazdasági szintet, mint amilyenben az ország 1994 közepén volt a szakértő kormány regnálásának kezdetekor. Ez a négyéves kormányzati munka eredménye: sikerült elérni azt a gazdasági szintet, ahonnan elindultunk, de közben az ország 90 százaléka szegényebb és rosszabbul él, mint 94-ben. Igaz, az a 10 százalék viszont lényegesen gazdagabb, hála a terjedő korrupciónak, az állami szemhu- nyásnak, az elvtársi szolidaritásnak. A sokat hangoztatott GDP növekedésben benne van az az összeg is, ami külföldi profit címén kikerül az országból. Mit is jelent ez számokban? A 98-as tervekben a GDP növekedés értéke kb. 1 milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy Bruttó Nemzeti Termék, a GNP csökken. Ez az oka annak, hogy az állandóan javuló makrogazdasági mutató mellett 1994 és 97 között a magyar lakosság reáljövedelme mintegy 20 százalékkal csökkent. Ez eredményezte a fo­gyasztás állandó csökkenését is. Ma egy magyar szak­munkás órabére csak egytizede a német szakmunkás óra­bérének. 1939-ben, az utolsó békeévben a Trianon utáni Magyarországon, az átlag jövedelemszint az osztrák szint 90 százaléka volt. Ma egyharmada. Az export valóban nőtt, de az export 70 százalékát külföldi cégek bonyolítják, de a haszon is az övék és ki is viszik. A belső fogyasztás érdemleges növekedése-bővü- lése nélkül gazdaságfejlődésről beszélni csak propagan­daszólam. Arról kevésbé beszélnek, hogy a magyar állam- adósság belső kamatterhe közel 900 milliárd forint, amit a 1998. március magyar adófizető állampolgárok fizetnek meg. Ez aktív keresőkre számolva azt jelenti, hogy minden magyar adófi­zető 236 ezer forint kamatot fizet átlagosan és ennyivel több lenne a jövedelme, ha nem lenne államadósság. A szakértő kormány súlyos csapást mért a csalá­dokra, ezért soha nem látott mélypontra -- 100 ezer alá — zuhant a születések száma, a halálozás az egészségügy terv­szerű leépítése miatt pedig nőtt. Ez a lakosság vészes fo­gyásához vezet. A nyugdíjak reálértéke a szakértő kormány alatt több mint 25 százalékkal csökkent, ugyanakkor a gyógyszerárak és az energiaárak soha nem látott magas­ságba szökkentek. A miniszterelnök is elismerte, hogy a legtöbb áldozatot a kisemberek, kisnyugdíjasok hozták. Érdekes, miért nem gondoskodott a kormány arról, hogy a tolvajok, csalók, meggazdagodott privatizőrök, korrupt ál­lami hivatalnokok legyenek a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Mivel is kompenzálja őket a miniszterelnök úr? Potom 20 ezer forintért esetleg elrepülhetnek Amster­damba, február és március hónapban. Kiket kompenzálnak ezzel? Azokat a milliókat akiknek gond a villanyszámla kifizetése? Ebben az országban a Statisztikai Hivatal jelenté­sei szerint a lakosság egyharmada létminimum alatt ten­gődik, ötven százaléka él a létminimum körül. Az iskolák jelentése szerint 150 ezer gyermek rendszeresen éhezik. Nemcsak kórházi ágyakat építettek le, hanem magát az egészségügyet, mint ágazatot is. Műtétek marad­nak el pénzhiány miatt, elfelejett betegségek ismét terjed­nek, mint a tbc és a szifilisz, közben a társadalombiztosítás, mint intézmény deficitje évente meghaladja a 70 milliárd forintot, a tervezett négyszeresét. A polgárok ma félnek az utcán és otthonukban. Közterületeinken maffiaháborúk dúlnak ártatlan áldoza­tokkal. Világos nappal rabolnak ki üzleteket, postákat, lakásokat, közben 200 nyugdíjas tüntető ellen — akik a magyar föld megmaradásáért tüntetnek — többszáz jól- képzett kommandóst vezényelnek ki a legkorszerűbb tech­nikai felszereléssel. A privatizáció során az eladott vagyonok értékének 95 százalékát külföldieknek juttatták, nem a magyar vállalkozóknak, hazai befektetőknek. Ennek során a világon egyedülállóan eladták az energiaipart is. Ma­gyarország energiaellátása külföldi cégek kezében van és garantálták számukra a maximális hasznot, vagyis annyit kérhetnek egy kilowatt energiáért, amennyit akarnak. Ezért mondja a keserűségében is szellemes magyar polgár: Ez a szakértő kormány piacgazdaságot ígért, de nemhogy szociális piacgazdaságot valósított volna meg, hanem egyenesen pimaszgazdaságot csinált és a rendszer- váltás helyett gengszterváltást. Választópolgárok vigyázzatok! Csak a tényeknek, saját szemeteknek és pénztárcátoknak higyjetek, ne a médiákban eluralkodó sikerpropagandának.

Next

/
Thumbnails
Contents