Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Dr. Hasznos Miklós BŰVÉSZMUTATVÁNYOK: A GAZDASÁGI MUTATÓK ÉS A KESERŰ VALÓSÁG A kormány sikerpropagandája szerint nagyszerűen állunk, nőtt a GDP, nőtt a export, 1998-ban csökken az infláció, nem csökkennek majd a reálbérek, nő a nyugdíjak reálértéke. A szakrétőkormány megtette a magáét, minden ígéretét beváltotta, ha ismét ez a szakértelem győz, soha nem látott jólétbe viszik az országot. Nem ismerős ígéretek ezek? Egykor így hirdették az ötéves terveket is, a szocializmus felépítését a munka szerinti elosztás ígéretével, ahol az járt mindig legrosszabbul, aki a legtöbbet dolgozott, majd a kommunizmus eljövetelét, ahol mindenki a szükségleteinek megfelelően fog részesedni a társadalmi javakból, de lesznek-e egyáltalában javak és kinek mi lehet az elismert jogos szükséglete, azt majd az élcsapat és annak kormánya fogja megmondani. Mi a valóság a GDP növekedésével? Valóban nőtt, olyan mértékben, mint az általános gazdasági helyzet, sikerült elérni azt a gazdasági szintet, mint amilyenben az ország 1994 közepén volt a szakértő kormány regnálásának kezdetekor. Ez a négyéves kormányzati munka eredménye: sikerült elérni azt a gazdasági szintet, ahonnan elindultunk, de közben az ország 90 százaléka szegényebb és rosszabbul él, mint 94-ben. Igaz, az a 10 százalék viszont lényegesen gazdagabb, hála a terjedő korrupciónak, az állami szemhu- nyásnak, az elvtársi szolidaritásnak. A sokat hangoztatott GDP növekedésben benne van az az összeg is, ami külföldi profit címén kikerül az országból. Mit is jelent ez számokban? A 98-as tervekben a GDP növekedés értéke kb. 1 milliárd dollár. Ez azt jelenti, hogy Bruttó Nemzeti Termék, a GNP csökken. Ez az oka annak, hogy az állandóan javuló makrogazdasági mutató mellett 1994 és 97 között a magyar lakosság reáljövedelme mintegy 20 százalékkal csökkent. Ez eredményezte a fogyasztás állandó csökkenését is. Ma egy magyar szakmunkás órabére csak egytizede a német szakmunkás órabérének. 1939-ben, az utolsó békeévben a Trianon utáni Magyarországon, az átlag jövedelemszint az osztrák szint 90 százaléka volt. Ma egyharmada. Az export valóban nőtt, de az export 70 százalékát külföldi cégek bonyolítják, de a haszon is az övék és ki is viszik. A belső fogyasztás érdemleges növekedése-bővü- lése nélkül gazdaságfejlődésről beszélni csak propagandaszólam. Arról kevésbé beszélnek, hogy a magyar állam- adósság belső kamatterhe közel 900 milliárd forint, amit a 1998. március magyar adófizető állampolgárok fizetnek meg. Ez aktív keresőkre számolva azt jelenti, hogy minden magyar adófizető 236 ezer forint kamatot fizet átlagosan és ennyivel több lenne a jövedelme, ha nem lenne államadósság. A szakértő kormány súlyos csapást mért a családokra, ezért soha nem látott mélypontra -- 100 ezer alá — zuhant a születések száma, a halálozás az egészségügy tervszerű leépítése miatt pedig nőtt. Ez a lakosság vészes fogyásához vezet. A nyugdíjak reálértéke a szakértő kormány alatt több mint 25 százalékkal csökkent, ugyanakkor a gyógyszerárak és az energiaárak soha nem látott magasságba szökkentek. A miniszterelnök is elismerte, hogy a legtöbb áldozatot a kisemberek, kisnyugdíjasok hozták. Érdekes, miért nem gondoskodott a kormány arról, hogy a tolvajok, csalók, meggazdagodott privatizőrök, korrupt állami hivatalnokok legyenek a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Mivel is kompenzálja őket a miniszterelnök úr? Potom 20 ezer forintért esetleg elrepülhetnek Amsterdamba, február és március hónapban. Kiket kompenzálnak ezzel? Azokat a milliókat akiknek gond a villanyszámla kifizetése? Ebben az országban a Statisztikai Hivatal jelentései szerint a lakosság egyharmada létminimum alatt tengődik, ötven százaléka él a létminimum körül. Az iskolák jelentése szerint 150 ezer gyermek rendszeresen éhezik. Nemcsak kórházi ágyakat építettek le, hanem magát az egészségügyet, mint ágazatot is. Műtétek maradnak el pénzhiány miatt, elfelejett betegségek ismét terjednek, mint a tbc és a szifilisz, közben a társadalombiztosítás, mint intézmény deficitje évente meghaladja a 70 milliárd forintot, a tervezett négyszeresét. A polgárok ma félnek az utcán és otthonukban. Közterületeinken maffiaháborúk dúlnak ártatlan áldozatokkal. Világos nappal rabolnak ki üzleteket, postákat, lakásokat, közben 200 nyugdíjas tüntető ellen — akik a magyar föld megmaradásáért tüntetnek — többszáz jól- képzett kommandóst vezényelnek ki a legkorszerűbb technikai felszereléssel. A privatizáció során az eladott vagyonok értékének 95 százalékát külföldieknek juttatták, nem a magyar vállalkozóknak, hazai befektetőknek. Ennek során a világon egyedülállóan eladták az energiaipart is. Magyarország energiaellátása külföldi cégek kezében van és garantálták számukra a maximális hasznot, vagyis annyit kérhetnek egy kilowatt energiáért, amennyit akarnak. Ezért mondja a keserűségében is szellemes magyar polgár: Ez a szakértő kormány piacgazdaságot ígért, de nemhogy szociális piacgazdaságot valósított volna meg, hanem egyenesen pimaszgazdaságot csinált és a rendszer- váltás helyett gengszterváltást. Választópolgárok vigyázzatok! Csak a tényeknek, saját szemeteknek és pénztárcátoknak higyjetek, ne a médiákban eluralkodó sikerpropagandának.
