Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. március demokratikus ellenzékhez tartozott és emiatt sok zaklatásnak volt kitéve. Ő saját bőrén tapasztalta a titkosszolgálati módszereket és tudta, milyen érzés állandó megfigyelés alatt élni. Nos Kőszeg Ferenc volt az egyetlen, aki szükségesnek tartotta a nyilvánosság elé tárni ezt a kérdést, egyrészt szigorúbb és kiterjedtebb átvilágítási módszereket javasolva, másrészt rámutatva arra a tarthatatlan helyzetre, hogy a régi titkosszolgálatosok még ma is zavartalanul tevékenykedhetnek. És gondosan őrzik titkaikat. Érthető. Mert van takargatnivalójuk: vétkeik, amellyel másoknak ártottak, köteteket töltenének meg. Másrészt lehet, hogy a jövőre spekulálnak. Egy olyan jövőre, amikor megint Moszkva lesz a térség ura. Ami egyáltalán nem kizárt és régi összeköttetéseik révén ők sokkal jobban tájékozottak erről, mint bárki más. Hiszen könnyen feltételezhető az is, hogy személyes kapcsolataik (munkatársak, barátok, orosz feleség révén szerzett rokonság, stb.) odáig terjednek, hogy még ma is élő szálak fűzik őket a moszkvai KGB központhoz és a tájékoztatás kölcsönös, sőt onnét is érkezhetnek utasítások. A titkosszolgálatok sehol sem leánynevelő intézetek: módszereikben nem válogatnak, s végtelenségig gátlástalanok, mert céljaikat csak így tudják elérni. Miért gondolnánk, hogy a magyar vagy az orosz ügynökök mentalitása más?... (Akik egyébként a világban 1990 óta végbe ment változások óta együttműködnek az amerikai titkosszolgálattal is és a középeurópai térségben gyakran összehangolják akcióikat. Persze ez az együttműködés csak addig őszinte, ameddig szükségük van egymásra: ha érdekeik úgy kívánják, nincsenek aggályaik, hogy "átverjék" és félrevezessék egymást. Dehát azért titkosszolgálatosok...) Kőszeg Ferenc más kulisszatitkokat is feltár, olyanokat, amelyekről a magyar közvéleménynek halvány fogalma sincs. Kőszeg viszont "hivatalból" ismeri a kérdés minden részletét, mert ő az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke és mint ilyen, éppen legutóbb adott interjút e témáról a New York Times-nak. Az Egyesült Államok legtekintélyesebb napilapja január 5-én közölte a nyugaton is jólismert magyar szabaddemokrata képviselő véleményét, például arról, hogy nyugtalanító, miszerint a magyar titkosszolgálatok személyi állománya ugyanaz, mint a rendszerváltozás előtt volt. Figyelemreméltó a nyilatkozatból az a mondat:"... A Horn-kormány idején vezető pozícióba emelő titkosszolgálati vezetők kiszorították azokat, akik az Antall-Boros éra alatt futottak be karriert, miközben pályafutásukat mindkét csoport emberei a Kádár-rendszer titkosszolgálatában kezdték." Megdöbbentő megállapítás, amiből kiderül, hogy az első, magát nemzetinek és polgárinak nevező koalíciós kormány is csak a Kádár-rendszerben kipróbált (és kommunista szempontból megbízható) "káderekkel" tudta megoldani a titkosszolgálat vezetését. Ám a jelek szerint ebben a testületben is voltak egyenlők és "még egyenlőbbek", mert a Hornékhoz közelálló (tehát még balolda- libb és még megbízhatóbb) elvtársak a szoclib kormány hatalomátvétele után rögtön kifúrták a vezetésből az An- tall-vonal kinevezettjeit. De az nem kétséges, hogy szakmai kérdésekben továbbra is jól megértették egymást és együtt tudtak dolgozni, hiszen valamennyien a Kádár-istállóból kerültek a titkosszolgálathoz. És ilyen emberek felelősek ma az ország biztonságáért!... (Nem szorul bizonyításra, hogy gyakorlattal rendelkező titkos ügynököket nem lehet leakasztani a falról és kiképzésükhöz is idő kell, no de nem lehetett volna legalább a vezetőket a demokrácia iránt elkötelezett emberek közül kiválogatni? Egy egész tesületet nem lehet máról-holnapra leváltani, ezt mindenki megérti, de hogy a vezetőkkel szemben sem támasztottak bizonyos követelményeket, az már érthetetlen.) Hogy ezt az állapotot Hornék eltűrik, azon nem lehet csodálkozni. A meglepő csupán az, hogy miközben kezüket-lábukat törik, hogy bekerülhessenek a NATO-ba, nem gondolnak arra: a brüsszeli főhadiszálláson sem hülyék ülnek, hanem vannak ott jól informált hírszerző tisztek is, akik tudják, milyen partnereket kaphatnak, ha Magyarország egyszer tagja lesz a szervezetnek. És ez valószínűleg nem túl jó ajánlólevél. A New York Times nyíltan föl is veti a kérdést és idézi az északatlanti szövetség néhány tisztségviselőinek véleményét arról, mennyire tartják megbízhatónak a magyar (és a cseh, illetve lengyel) titkosszolgálatokat és a hírszerzést, amikor egy kurta évtizeddel ezelőtt ezek mind Moszkva szolgálatában álltak. Lehet-e bízni bennük, hogy ha majd hozzáférnek a NATO titkaihoz, azokat nem adják ki az orosz hírszerzésnek? Egyesek azzal érvelnek, hogy éppen a régiek ismerik legjobban oroszokat és szerezhettek tapasztalatokat az ellenséges orosz fenyegetésről, amely még máig sem szűnt meg. Ennek azonban a fordítottja is igaz, mert az orosz titkosszolgálatok érintetlenül átmentett állománya számára a volt közép-európai vazallus országokban megmaradtak a kincset érő személyes kapcsolatok ~ véli a New York Times.-Nem azt mondom, hogy mindenkit el kellett volna távolítani, csupán azt: nem helyes, hogy a régi biztonsági szolgálat tisztjei zömmel a helyükön maradtak - mondja Kőszeg Ferenc. Majd hozzáfűzi: "Nem igaz Nikolits István miniszter érvelése (miért lenne igaz: ő is a Horn- csapat tagja... S. Gy.), hogy csupán a III/III-asok folytattak olyan politikai tevékenységet, amely nem fér össze az alkotmányos demokráciával. Minden egyes parancs, utasítás együttesen szólt mindhárom szolgálatnak, a III/I- nek, a III/II-nek és a III/III-nak A III/I, azaz a hírszerző csoportfőnökség Írásban rögzített feladata volt, hogy a magyar emigrációról információkat szerezzen, a kommunista rendszerrel szemben ellenséges emigráns köröket bomlassza, zavart, széthúzást keltsen, a kommunista rendszerrel lojális emigráns csoportokat viszont támogassa. Ha ez nem politikai feladat, akkor nem tudom mi az." A Kádár-rendszer titkosrendőrségének működéséről ilyen nyílt leleplezést még nem olvastunk. Kőszeg Ferenc pedig nem a levegőbe beszél, egyrészt mert a demokratikus ellenzék tagjaként annakidején maga is megfigyelt "célszemély" volt, másrészt mert ma mint az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke "hivatalból" ismeri a kérdést. De tudtuk mi ezt emigránsok
