Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. február v. DOMOKOS SÁNDOR KASZPAROV ÉS A DEEP-BLUE MACHINE (Gondolatok az emberi és a gépi gondolkodásról) A világsajtó úgy jelentette be Kaszparov nagymester sakkvereségét a Big-Blue szuper számítógéppel szemben, mint a mesterséges értelem diadalát az emberi gondolkodás felett. Ez a diadalérzet kifejezője annak a materialista-szekuláris törekvésnek, amely a “felvilágosodás" jelszavával akarja meggyőzni a tömegeket arról, hogy az ember lényegében nem több, mint egy gondolkodó mechanizmus. Egy hús-vér gépezet, amelyben csak a többlet nagysága és nem a minőség mássága a megkülönböztető tényező. Ez a törekvés megmutatkozik a hit lemosolygásában. A szekuláris gondolkodók jól tudják, hogy a sikert nem az érvek, hanem a gúny romboló ereje biztosítja számukra. Aki a mai egyetemi légkörben hitről, erkölcsről, becsületről vagy hasonló morális belső értékről mer beszélni, biztosra veheti, hogy kinev etik. Ezért senki sem kockáztatja meg, hogy feltárja belső meggyőződését. Vannak ugyan kivételesen bátor egyéniségek, akik szembeszállnak a szekuláris tömegvéleménnyel, de azokat az excentrikus, bigott vagy abnormális jelzőkkel teszik lehetetlenné. Ezek a jelzők ugyanis bárkinek a hitelét lerombolják a "politikai korrektség” cenzúrájában nevelt tömegek szemében. A közvélemény irányítói már a reklám plakátjain hirdetik, hogy “You are what you eat! ”, vagyis csak a tested anyagi halmaza vagy és semmi más. Ezen irányzatnak egyik ága a “behaviorista nevelés”, amely a gyermeket az állathoz hasonlóan a jutalom és a büntetés eszközével hasznos polgárrá idomítja. Ebben a nevelésben nincs helye az együttérzésnek, az önmegtagadásnak, az önfeláldozásnak, más szóval a szeretet megnyilvánulásainak. Ez a nevelés a hasznot és a sikert tekinti a legfőbb erénynek. A tudományos materialisták számára csak a kiszámítható, mérhető és meghatározható létezik. Ők nevelik mesterséges körülmények között a kísérleti csimpánzokat, ösztönös éhségük kihasználásával idomítva őket bizonyos beidegzett reakciókra, sőt limitált eszközök használatára is. Ebből vonják le azt a következtetést, hogy a csimpánz csak fizikális agyának fejletlensége miatt nem érte még el az emberszintet, de lényegében nem különbözik az embertől. Ők a patkányok és galambok manipulált magatartását átvetítik az emberre, átugorva a fejlődés évmillióit. Ám ezek a “behaviorista” kutatók soha sem kérdik meg önmaguk- tól, hogy a beidomított csimpánz miért nem tanítja az elmaradott társait a dzsungelben? Miért nem tartja meg a kezébe illő és hasznosnak bizonyult bunkót mint fegyvert? Ugyanis azonnal világos lenne, hogy a legfejletteb állatnak sincs öntudata. Az öntudat, amely felismeri a saját létezését. Ezért nem tudta egy állat sem legyőzni ösztönös félelmét a tűztől. Ezért nem tud egy állat sem olyan képet festeni, amit a Cro- magnon-i ember már harmincezer évvel ezelőtt tudott, és egy mai hatéves gyermek is tud. Egy csimpánz sem rajzolt még képet. A szerszámot azért nem őrzi meg az állat, mert nem képes annak jövőbeni hasznát előrevetíteni, vagyis időfogalma főleg a jelenre összpontosul. Ivar Lissener antropológus említi könyvében (Man, God and Magic) azt, hogy amíg az állat érzékeivel az ízletesre és az azonnal elérhetőre összpontosít, addig az ember sohasem fordította energiáját kizárólagosan a megélhetés megszerzésére. Más szóval az ember nem azért él, hogy csak egyen, mert nem csak kenyérrel él az ember. Ám a felsoroltak egyike sem olyan döntő az ember meghatározó minőségi különbségére nézve, mint saját létét felismerő öntudata Ez az öntudat teszi fel a kérdést: “Miért létezem?” Ezt a kérdést csak az emberi öntudat képes megfogalmazni. Ezen hosszú, de szükséges bevezetés után vissza kell kanyarodnunk az eredeti témánkhoz: az ember és a számítógép közötti versengés kérdéséhez. Minden matematikai komputációnak a logika az alapja. De a logika csak egy nagyon kis töredéke az emberi képességek összességének. William Durant meghatározása szerint a filozófia, mint az emberi értelem összesítője, a logika mellett az esztétikát, etikát, politikát és metafizikát is magában foglalja. De még így sem teljes emberi képességeink tárháza. Hol van még a kreativitás néven ismert alkotó készség? A pszichológia, belső emberi mivoltunk vizsgálata? Ezen képességek teljesen hiányoznak a számítógépből. Ezek hiányában azonban nem beszélhetünk az emberéhez hasonló gondolkodásról, csupán azt mondhatjuk, hogy' míg a gép nem fárad el. addig az ember elfárad. Vagyis a sakkjátszma nem egyenlő esélyekkel folyik. És pont a fáradtság teszi emberivé és nem gépiessé a sakkjátékot. Ha a logika lenne embermivoltunk legfőbb tényezője, akkor a cirkuszi fejszámoló bűvészek lennének az emberiség nagyjai. Hogy’ mi a különbség az emberi és a gépi gondolkodás között, erre J. Bromovvskit, az “Ascent of Man” c. világsikert aratott könyv szerzőjét idézem. Az idézet “The Identity of Man” című könyvéből származik. Amikor arra kérték Bro- nowskit, hogy mutasson rá az emberi és gépagyi gondolkodás közötti különbség lényegére, ő Charles Darwin példáját hozta fel. Darwin ugyanis húsz évig halogatta a fajok eredetéről szóló munkájának kiadását, mert nem akarta mélyen vallásos feleségét “zavarba hozni”. Bronowski válasza szó szerinti fordításban így hangzik: “A gépben nincs olyan működési minőség, ami egy ilyen felismerésre képes, amely (viszont) az emberi elhatározás valóságos és erőteljes tényezője. Maga Charles Darwin mondja, hogy bár agya úgy működik, mint egy valóságos gépezet, de egy másfajta felismerés arra kényszerítette, hogy az Origin of Species című műve kiadását húsz évvel elhalássza, mivel tudta, hogy azzal zavarba hozná a feleségét. ” Sajnos, nincs elég felkészült szellemi vezető, aki a fiatalság hitéhségét a tudást is kielégítő válaszokkal tudná alátámasztani. Fel kellene hívni a figyelmüket arra, hogy bármekkora területet hódít meg a tudomány, az ismeret mindig
