Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
1998. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27-Az vagyok - mondta az értelmiségi fényes, túl- világi tekintettel, s mint az öngyilkos a mérget, fölhajtotta az utolsó pohár vörösbort./KAPU/ Gángoly Attila * * * A mosoly országa Nyár volt. Az értelmiségi és a csavargó együtt borozgatott a sarki kocsmában. Legyek kóvályogtak a dohányfüstben, olykor egy-egy éles sikoly hallatszott a szemközti düledező bérkaszárnyából.-Maga mivel foglalkozik? - kérdi a csavargó.-Könyveket írok - felelte az értelmiségi.-Ühüm... Rendeltek még egy kört. a kurtaszoknyás pincérlány térült fordult, ők, mint az éhezők, szép lábán felejtették zavaros, sárga szeműket, majd az asztallapon koppanó teli flaskára bámultak.-Nos és micsoda könyvek azok? - kérdezte a csavargó.-Regények és elbeszélések - felelte az értelmiségi. - De csak egy igazán jó könyvem van. Az remekmű. A többi fabatkát se ér. Mohón ittak. A bor olyan volt, mint késelés után a tüdősebből szivárgó friss, habos vér.-Szokott olvasni?-Nem én - vetette oda foghegyről a csavargó.-Vagy úgy - mormolta az értelmiségi, s megkönnyebbültnek látszott. Sok volt a légy, piaci sereglet, azokat hajkurászták egy darabig, majd - mint akik elfáradtak ennyi mozgástól - újra magukba roskadtak. Odakint, bár a gyilkos hőség ült törvényt, úgy lógtak a felhők a kémények fölött, akár a megfagyott füst-És annak a remek... műnek...-No? - hegyezte fülét az értelmiségi.-... mi a címe? - bökte ki a csavargó. A másik szélesen elvigyorodott, a hadvezér vagy a hamiskártyás vigyorával, szeme, mint az üveggolyó, nagyot csillant.- Biblia - mondta halkan.- Biblia... Biblia - visszhangozták a falak. Darab ideig csönd honolt az agyonfarigcsált asztal fölött, az áhitat csöndje, ahogy a templomban szokás.-Erről a könyvről még én is hallottam - dörmögte a csavargó, szemébe táguló tisztelettel.-Mindjárt gondoltam, öregem - felelte szerénytelenül az értelmiségi, sápadt arcán kigyúltak, fölizzottak a szeplők.-Olyan nagy, vastag könyv.-Vastag... jó vastag. Megint elszaporodtak a legyek, zümmögő glóriát rajzolva a koponyájuk köré, de ők már rájuk sem hederítettek.-Maga nagyon híres író lehet- nyögte végül a csavargó alázatos hangon. Bűnbe esők Egy rabbi és egy katolikus pap beszélgetnek:-Aztán mondja csak rabbi úr - évődik a pap -, evett-e valaha disznóhúst?-Megmondom őszintén, egyszer elkövettem ezt a bűnt. És ön, főtisztelendő úr, ölelt-e valaha asszonyt?-Őszinteségért én is őszinteséggel fizetek, és bevallom, hogy egyszer, még szeminarista koromba megöleltem egy asszonyt.-És mondja csak főtisztelendő úr, de őszintén, hát nem jobb volt, mint a disznóhús? Borbélynál-Nem borotváltam már egyszer uraságodat?-Nem hiszem. A fülemet autóbalesetben veszítettem el. Gondos feleség-Az én feleségem a legsegítőkészebb asszony a világon. Amikor hazamegyek, kikészíti a papucsomat, a házikabátomat, a gumikesztyűmet.-Gumikesztyűt, minek?-Abban szoktam mosogatni. Kebelbarát-Tudod komám imádom a szép nőket. Akár órákig is tudnám nézni őket. Ó, és először mit veszel szemügyre?-Azt, hogy a feleségem nem figyel-e. * Borosflaskó és a Biblia — Zolikát nem vették fel olasz-történelem szakra, most magánúton magyar— maffiológiára jár!
