Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-09-01 / 9. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. szeptember Szegény hazánk Fáy István Mikor 1945-49 között a Moszkvában képzett bol­sevista gyarmatosítók fel­számolták hazánk polgári pártjait és a szovjet hadse­reg védelmében teljhatalmú urai lettek Magyarország­nak, azonnal bejelentették, hogy népünk eljutott az emberiség jövőjét boldoggá tevő legmagasabb életforma, a szocializmus első fázisá­hoz. Ettől kezdve teljes hangerővel hirdették agy­mosó frázisaikat, mely szerint megvalósult a szoci­alista társadalom, a szoci­alista realizmus, a szocialis­ta erkölcs, a jólét, mindenki boldog, nincs munkanélküli­ség, lakásínség és az átala­kulás máris olyan paradi­csomi állapotot teremtett, melynek következtében megszűnt a bűnözés is, úgy­hogy tulajdonképpen karha­talomra sincs szükség, leg­feljebb csak közlekedési rendőrségre. (Persze az ÁVO-ról mélyen hallgat­tak.) 1956-ban aztán a szabad­ságharc kitörése utáni na­pokban mindenre fény de­rült. Majd Kádár nemes valutát hajszoló harminc­éves diktatúrája idején lehetővé vált a látogatás nyugatról keletre, vagy onnan ide. így tudtuk meg hiteles tanúk elbeszélése alapján, hogy hazánkban olyan méretű a bűnözés, annyira nincs közbiztonság, hogy hasonlóról az „átko­zott Horthy korszakban ” álmodni sem mert volna senki. Ezt az „idilli” állapotot követték a demokratikus választások 1990 tavaszán, amikor egy új „elit”, új politikai erőcsoport került az élre, az alatta álló régi gárda, a Kádár-világ kiszol­gálóinak teljes érintetlensé­gével. Ma, mint számos hazalátogató tapasztalataiból tudjuk, sokkal több a bűnö­ző mint a rendőr, de ezek egy része is beépült a bűn- szövetkezetekbe és egy kis mellékjövedelemért a maf­fiacsaládok „alkalmazottja ” lett. Végül, az eleinte kétel­kedéssel fogadott hírekre rátette a koronát egy interjú, mely a budapesti rádióban hangzott el. Riporterük készítette ezt az egyik „maffia-család" vezetőivel, azok kérésére: „két magát megnevezni nem akaró, külsejét elváltoztató, hang­jának eltorzítását kérő maffiázó úr önként jelentke­zett a rádiószereplésre ”. Az általuk megjelölt, kissé félelmetes környezet­ben került sor a beszél­getésre, ahol az újságírót azonnal biztosították, hogy nem kell félnie, mert védel­mük alatt áll. Ezt az egész hihetetlennek tűnő társalgást a „168 óra" nevű magazin is közölte „ Ki fia a maffia ” címmel. Alant megszólaltatom a két vezető férfiút, mert amit elmondtak, az egyenesen megdöbbentő. Bevezetőként megtudjuk tőlük: ...a maffia nemcsak a Balaton-parton létezik, hanem az egész országban van már. A legkiemeltebb hely persze a Balaton és Budapest, mert egyelőre itt a legerősebb, de biztos, hogy egyre jobban el fog terjedni az egész ország­ban. .. Lesz tíz nagyon erős csoport, akik egymás között felosztják az egész országot. Az is biztos, hogy ebből nagyon hamar bandaharcok lesznek. — Az elosztás már most megtörtént Budapesten és a Balatonon, Soprontól Pécsig minden frekventált túriszti- kai, idegenforgalmi telepü­lésen. Embereink beépülnek a városi tanácsokba, vagy a vállalatok vezető szer­veibe. Jönnek a választások, ahol mi is indítunk egy embert, valamilyen tanácsi tisztségre, mert a mienk és tudjuk, hogy meg is nyeri a választást. Beültetjük őt abba a székbe, s onnan már csak egy lépés, hogy később a tanácselnök is a mi em­berünk legyen. Utána azt csinálunk, amit akarunk — Ennek elérésére több változat van: lehet egy embert zsarolni, meg lehet őt venni, mert megtaláljuk a módját, hogy kiegészítsük a fizetését. De ha igénye van esetleg egy lányra, akkor azt kap. Ha fiúra, akkor azt. Felnőni azonban úgysem engedjük őt, hiszen a saját emberünk tehát kézben tartjuk. De ha igé­nye van például egy autóra, boldogan adunk neki egy kocsit, csakhát ezért meg Kell dolgozni. — Aztán a rendőrség következik Nagyon sok rendőrt távolítottak el most a helyéről, de megmaradtak a benti kapcsolataik. Vég­eredményben ha felvesszük őt dolgozni, akkor kihasz­náljuk a kapcsolatait. Buda­pesten az egyik „ családnak " a biztonsági tisztje egy éppen leszerelt magasrangú rendőrtiszt. Ezek, ha meg akarnak valamit tudni, azt meg is tudják Ez pedig megnyit mindent. Megnyit olyan irattárakat, olyan nyilvántartásokat, amelyek­hez egy átlagember soha nem fér hozzá. Elmondják, hogy legjobb üzlet a balatoni strandokat ellepő nyugati turisták „rá­beszélése”, valutájuk fo­rintra való átváltására. ...ha esetleg nem akar­nak pénzt váltani, akkor mi rá tudjuk őket beszélni, hogy ezt most nekik kutya kötelességük megtenni... Amikor kimegyünk a strand­ra „ rábeszélni", viszünk magunkkal két rendőrt is. Egyszerű kis emberkék Ők azért vannak a közelben, mert ha esetleg valami baj van, akkor elsőnek ők ér­kezzenek oda, mint a rend éber őrei. Ok percek alatt lerendezik a német gyereket, az megnyugszik, beül az autójába és eltűnik. Majd megtudjuk, hogy nemcsak valutázással foglal­koznak, hanem mindennel, ami hasznot jelent. ...nagy üzlet a lány és a fiúkereskedelem is. Ez úgy megy, hogy mi keressük az igényeket. Egy példa rá: van egy országgyűlési kép­viselő, aki roppant vonzódik a 13 éven aluli lányokhoz, mi pedig tálaljuk neki az ilyen leányokat, ahányat csak akar. Aztán filmre vesszük az úriembert. Ettől kezdve azt csinálunk vele, amit csak akarunk. Ezután elmondják, hogy 1-13 (egy-tizenhárom) év közötti kislányokat és fiúkat is szállítanak a megren­

Next

/
Thumbnails
Contents