Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 1998. júl- aug. zióban, a rádióban. A sajtópiacot kézben- tartják a tulajdonosok, a televíziót pedig továbbra is üzemelteti a pénzvisszaadá- sos elven működő, pártsemleges műsor- politika. A koalíció Az MDF-el nincs gond, a kisgazdákkal annál több lesz. Egyetértek Orbánnal, nem a kis gazdákkal van a gond. Ez a réteg hősiesen helytállt mindig is. Nem po­litizált, a dolgát tette. Valamivel rosszabb a helyzet a Belgrád rakparton. Nem titok,a Független Kisgazdapárt elsősorban üz­leti vállalkozás. Torgyán tisztes ellenszol­gáltatás fejében osztogatja az alvezéri cí­meket, néhány millióért tuti listás helyet vehet magának az arra vágyakozó. Ezek az urak nem adakozni akarnak, hanem befektetni. Hogy bomba robbant a párt­vezérháza előtt, az nem a szocialista híd- robbantók müve volt, hanem azok figyel­meztetése, akiknek a pártvezér a millió­kért cserébe bársonyszéket ígért, s akik pár héttel ezelőtt nem remélhették, hogy e bársonyszék akár valóságos ülőalkal­matossággá válhat a fenekük alatt. Tor- gyánnak nagyon sok az elkötelezettsége olyan emberek felé, akik nem felelős po­litikusok, hanem törekvő magánzók. Ezért volna oly fontos számára a belügyi tárca megszerzése, hogy ezzel is menlevelet nyújthassanak azoknak az üzleti körök­nek, akik elsősorban műanyag zacskók kifözésével vesznek részt a sokat megélt borpiacon. Ennek a koalíciónak neuralgi­kus pontja a Torgyán-féle párt bevétele lehet, de ez sem politikai, kizárólag üzleti kérdés. Ha Orbán átenged a hatalomból annyit, amennyiből a kisgazda vezér leg­jobb tanítványai meggazdagodhatnak, akkor nincs az a pszeudoliberális politi­ka, amit el ne fogadnának. És a többiek? Az MSZP-t nem kell félteni. Vesztes­ként, de nagy pártként jött ki a küzde­lemből, s innentől azt teheti, amit a leg­jobban tud, figyelni a másik fél hibáit, s a mögötte lévő gazdasági túlsúly erejével kétségessé teheti annak minden pillana­tát. Persze, az MSZP is erodálódik, hiszen közismerten időskorú választói még egy­szer már nem nosztalgiázzák vissza a ha­talomra. Meghalnak, megunják, sőt szo­cialista oldalról mondva, ne adj Isten, de az is lehet, hogy az ország eredményei a Fidesz mellé állítják a ma még szocialis­ta szimpatizáns tömegeket. Horn Gyula idős ember, akit vereség minden bi­zonnyal tovább öregít majd. Négy év múl­va hetven éves lesz. Tehát biztos, hogy pártja hosszú távon már nem benne gon­dolkodik. Az MSZP legnagyobb hiánya, hogy nincs kiben. Szekeres, Baja, Jánosi ügyletei abban a pillanatban derülnének ki, mihelyst pártjuk élére állnának. Horn mögött nem jött elő formátumos, viszony­lag tisztességes, negyvenes vezető, aki­nek most, a vereség pillanatában el kel­lene kezdenie a munkát. Lehet, hogy job­ban tették volna, ha időben elutaznak Londonba, s addig térdepelnek Németh Miklós előtt, mígsem az elvállalja az or­szágos listavezető címét. Mint kiderült, a londoni bankár jobb választás lett volna a hegyeshalmi határbontónál. Az MSZP ’90 és '94 között kicsiny frak­ciójával nagyon jól szerepelt az éppen ak­kor tájt hatalomra jutott kollektív butaság ellen. Emlékszünk Békésire, Vitányira, Csehákra, amint érvelnek. Békesiék el­tűntek, Vitányira egyre kevesebben hall­gatnak. Ez a mai MSZP egy nagy, de kö­zépszerű frakció, amelynek csak akkor van esélye négy év múltán diadalmasan visszatérni, ha a Fidesz és támogatói hi­bát hibára halmoznak. Az SZDSZ leszerepelt. Sorsában hord­ta végzetét. Az egykori kisszámú bátrak és a hozzájuk csapódó értelmiségiek párt­ja rosszul mutatott a szocialista oldalko­csi epizódszerepében. Az SZDSZ akkor volt vonzó és szimpatikus, amíg olyan em­berekből állt, akik sikeres értelmiségiként jelentős elméleti tudással, erkölcsi fele­lősségérzettől vezetve léptek a politika küzdőterére. Ilyen volt Rajk, ilyen volt Mécs, ilyen volt a korabeli Magyar Bálint, s mindenekelőtt az alapító elnök, Kis Já­nos. Ha őket összehasonlítjuk a mai SZDSZ-elittel, szembetűnő a különbség, ezek szerint nem csak az elemzőnek, ha­nem a választónak is. A szabaddemok­rata elit megkötötte a maga alkuját a ha­talomért, élhetett ezzel, s most szembe­sülnie kell, hogy választóik nem követték őket. Érthető. A választónak nem fizetnek júdáspénzt azért, hogy kövesse a félre- indulókat. Kuncze Gábor, aki bizonyára egyszerre elvezetett volna egy másod- osztályú kosárlabdacsapatot s a háttér- támogatást végző kétszemélyes kft-t, képtelennek bizonyult a belügyminiszter- ség és a pártelnökség együttes gyakor­lására. Jellemző az aránytévesztésre, hogy ez a szürke, strómannak kirakatba tett ember, három év hatalom után már azt képzelte magáról, ő erre is képes. Az SZDSZ akkor tud megkapaszkodni a magyar közéletben, ha visszahívja, il­letve megkeresni azokat a szabadgondol­kodókat, akik a mindenkori hatalom ér­telmes kritikusaiként és nem paktumkoty- valékok kuktáiként állnak a nyilvánosság elé. Kritikára a következő kormánynak is szüksége lesz, s a közönség díjazza az éles, szellemes, tényszerű kritikát. Kér­dés, hogy felajánlott lemondásukat akkor is megtartják-e az urak, ha esetleg egyéb híján újra feléjük áradna az egykori biza­lom maradéka. Tudomásul kell venni azoknak, akiknek nem tetszik, a MIÉP parlamenti párt. íz­léstelennek és igenis kirekesztőnek tar­tom azokat a sajtópublikációkat, amelyek arra kívánják biztatni a többieket, MIÉP- es hozzászóló beszéde közben menjenek ki a teremből, vagy olvassanak újságot, de mindenképpen közösítsék ki ezt a pár­tot a parlamenti közéletből. Az ilyen kije­lentések mutatják meg, kik a kirekesztők valójában, kik a rasszisták valójában, kik­ben él kiválasztottság tudat valójában. Az ország törvényei a MIÉP-re is vonatkoz­nak, s innen, e szerény fórumról kérem a törvényhozót, azt minden körülmények között tartassa be velük. Amennyiben egy MIÉP-es hozzászóló szövegéből törvényi sért, úgy azt vonják felelősségre. De ne előlegezzék meg a törvénysértést, ne té­telezzék fel, hogy a MIÉP majd rasszista lesz, majd antiszemita lesz, majd botrányt fog csinálni. Jogsértést elkövetni, csak je­lenidőben lehet, feltételes módban soha­sem. Megelőző intézkedéseket foganato­sítani árvíz, AIDS és kullancs ellen lehet, parlamenti párt ellen, nem. Kétségtelen tény, hogy a MIÉP parlamentbe kerülése sok mindenkinek nem tetszik és van aki­ben félelmet ébreszt. Akinek nem tetszik, annak ez ugyanúgy magánügye, mint az ő személyes közéletben léte, mely min­den bizonnyal úgyszintén nem tetszik va­lakinek. A félelemre pedig nincs ok. A MIÉP, amennyiben a legrosszabb felté­telezéseket valósítja meg politizálásával, akkor sem hatalmon lévő politikai párt, ha­nem egy kis parlamenti képviselettel ren­delkező ellenzéki párt. Arról, hogy mi a rasszizmus, mitől antiszemita egy kijelen­tés, majd következő számunkban szeret­nék értekezni, hiszen e tárgyban annyi publikáció jelent meg, s minden bizonnyal fog is még, hogy nem bírom megállni, hozzá ne szóljak. Egyet azonban elöre- bocsátanék. ma Magyarországon egyet­len kisebbség sincs fizikai és egziszten­ciális veszélyben. A magyar zsidóság megnyilvánulásait pedig érzelmileg érthe­tőnek tartom ugyan, de valamelyest ismervén a mai magyar zsidóság egzisz­tenciális helyzetét, racionális érvet nem látom a tekintetben, hogy félniük kellene bármitől is. Mi történik? Gyorsan megalakul egy kormány, a szokott a koreográfia szerint. Ha Orbán Viktor okos, márpedig az, nem ígér sem világhírű szakembereket, sem mindent el­söprő szakértelmet. Első gesztusával is csupán azt ígérte, hogy egy hónapon be­

Next

/
Thumbnails
Contents