Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
1998. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 Siposhegyi Péter A színészek jönnek-mennek, a darab marad Az időről A mi időnk lejárt. Ezt a rövid mondatot Mészöly Kálmán huszonnyolc éves magyar állampolgár mondotta volt hazafelé jövet a marseille-i repülőtéren egy bizonyos mérkőzés után. Pedig a mi időnk valóban lejárt. Hogy meddig ifjú, s mikortól idős valaki, az persze relatív, attól függően, hogy a stagnáló, de még nem romló szellemi teljesítményt tekinti-e etalonnak vagy a havonta, évente csendesülö testi erőt. Egy azonban biztos, az a generáció, mely öt-tíz évvel idősebb mint hazája miniszterelnöke, az már idős, kikopó- ban van az életből, életének nagyobb darabja a múlt. Orbán Viktor hazám következő miniszterelnöke, 36 éves. Jelképes értékű, hogy vele valóban egy következő nemzedék érkezett meg a hatalom csúcsaira. Irigyelhetjük érte, hisz amit elért, amerikai típusú karrier. El felcsúti kisfiú némi székes- fehérvári kitérővel, származásából következő gátlásait legyűrve, tíz év kemény munkájával megvalósította céljait. De az idő fura, sőt kegyetlen. Egyjónevü angol író szerint korán hervad, korán nyíló virág. S valóban, a huszadik században kétszer állt még nála is fiatalabb ember a magyar állam élén. Az egyik a harminc- három éves Kun Béla volt, a másik a mindössze harmincegy éves Hegedűs András. Kiő? Orbán Viktor a céltudatos, világnézettől mentes, tehetséges ember prototípusa. ő úgy csinált politikai karriert, mintha nem is politikai karriert csinált volna. így kórházigazgatók, vállalatvezetők válnak az emberből. Az ember felfedezte önmaga tehetségét, s belátja, csak ezzel, kizárólag képességgel semmire nem jut. Odaáll valahova, majd igyekszik megfelelni a kornak. Orbán számára olyan lehetőség adatott, mely egy generációból legfeljebb egy embert illethet meg. Háromszázezer jelenlevő, s hatmillió tévénéző számára üvölthette világgá, azonnal távozzanak a szovjet csapatok hazánkból. Abban a percben biztosra vehettük, ez a fiú determináltan egyszer még az ország vezetője lesz. S talán azt is, hogy egyszer majd ugyanazon a téren kiált rá vádat valaki, ahonnan az ő csillagpályája indult. A nagy drámák már csak ilyenek. A későn jövő szervilizmusának tűnhet, ám lapunk öt évvel korábban megjelent egyik száma a bizonyítékom rá, hogy már akkor is megírtam, Orbán Viktor a mai politikai mezőny kiemelkedően legtehetségesebb tagja. Bárki láthatja, hogy egy fantasztikusan gyors észjárású, csak a kiválasztottakra jellemző reakcióidejü ember. Akik nem szeretik, azt mondják rá, karrierista. Igen, az. Akik nem szeretik, azt mondják rá, hosszú utat járt be, a hazudós kormány emlegetésétől, a tegnapi hazugokkal kötött szövetségig. Igen, hosszút. Az ország szerencséje az lehet, ha ez az ember úgy dönt, a gyors meggazdagodás és a barátok zsebének tele- tömése helyett, megengedi magának azt a luxust, hogy a magyar történelem egyik legjobb és legsikeresebb miniszterelnöke legyen. Van rá esély? Igen, van. Az ország gazdasági helyzete ellentmondásos ugyan, de ebbe az ellentmondásba az is beletartozik, hogy bizonyos tekintetben sokkal jobb, mint azt a közfelfogás meg a statisztikák mutatják. A statisztikák pontatlansága köszönhető a feketegazdaság nagymérvű térnyerésének, hisz az állampolgárok többsége korántsem annyit keres, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel, s főleg nem annyit, amennyi után adózni méltóztatik. Orbán szerencsés pillanatban került az élre, mert két elődjével ellentétben, akik csak veszíthettek, az ő ciklusába már az is belefér, hogy az ország épp a következő választások előtt egy esztendővel kerülhessen olyan helyzetbe, melyet az egyszerű országlakosok is saját életükön érezhetnek. Paradoxon, de igaz, a negyedik szabadon választott magyar miniszterelnök lehet az, aki igazi haszonélvezője lesz az első három kormányzat munkájának. Mekkora ez a győzelem? Épp akkora, amekkora kell. Az elmúlt napokban derekasan belénk sulykolták, hogy itt politikai patthelyzet van, s főként, hogy ennek következtében még az is lehet, hogy újabb választásokat kell kiírni. E jól fizetett reklámszövegek még olyan tájékozott embereket is képesek voltak megzavarni, mint amilyen maga a köztársasági elnök. Göncz Árpád szereplése a választási irodán, nem tudom gyászos volt-e vagy csak nevetséges. Szomorú látni, amint egy jóeszü, tehetséges ember eljut a leépülésnek egy bizonyos fokára. Másnak nem tudhatom be azt a felvetését, hogy itt most egy bonyolult, nehéz helyzet van, és a politikai elitnek fel van adva a lecke. Drága elnök úr, nincs. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a választásokat megnyerte. Az MDF-el és a Kisgazdapárttal együtt képesek többségi kormányzásra. A győzelem mértéke lenyűgöző. A második fordulóban 90-54-re verte meg a Fidesz az MSZP-t, amire ugyan számítani lehetett, de így egymás mellé írva, döntő fölényt mutat, mert az is volt. A döntő fölényben közrejátszott a jelöltek minősége közötti különbség. Az MSZP négy évvel ezelőtt úgy gondolta, ilyen nagyarányú győzelem birtokában megengedheti magának azt a luxust, hogy megbízható szolgálatosait indítsa el a választáson, hiszen négy éve, ahogy kollégám szellemesen megállapította, a felmosó vödör is bejutott volna egyéniben a parlamentbe MSZP embléma alatt. A négy év hatalom arra lehetett volna jó, hogy profik módjára, bizonyos előnyök ígéretével (melyek közül a legtisztességesebb ajánlat, hogy egy tehetséges ember tehetségéhez méltó karriert futhat hazájában) maga köré édesgesse azokat a színvonalas, az adott településen meghatározó személyiségeket, esetleg a magyar értelmiség néhány prominens tagját, akiket aztán elindít a következő választáson az újbóli nyerés reményében. Ez elmaradt, maradtak a fakó, szépemlékü bizottságokról kinőtt, középszerű káderek, akiknek sikeres polgármesterekkel, müveit jogászokkal, orvosokkal kellett megküzdeniük. Már arckifejezésre egész más képcsarnokkal indult a harcba a Fidesz és az MSZP. A második fordulóban ez is döntött. Lehetett volna máshogy is? 1997. novemberben 16-án mindenki úgy gondolta, a mérkőzés eldőlt. Ezen a napon bonyolították a NATO népszavazást, melynek eredménye közismert. Orbán Viktor Fidesz-elnök a televízió esti
