Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7-8. szám
24 AAMERIKÁI MAGYAR ÚJSÁG 1998. júl.- aug. CSÁNGÓMAGYAROK SZÉLMALOMHARCA A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetői nemrégiben a Románia keleti határához közel fekvő Jászvásár — román nevén Iasi város római katolikus (román) püspökségi hivatalában jártak. Előadták a több tízezer csángómagyar régi kívánságát: a csángójöldi templomokban engedélyezzék újból a magyar nyelvű istentiszteleteket. Erről a Budapesten megjelenő Napi Magyarország (az Új Magyarország utódja) romániai tudósítója, Botos László számol be a lap március 11-i számában ”Verset, misét — anyanyelven!” címmel A tudósítást az alábbiakban betűhíven közöljük: * A Csicsó Antal MCSMSZ-alelnök, ügyvezető elnök által vezetett csángómagyar küldöttség nem járt biztató sikerrel: a román római katolikus püspökség továbbra is csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy a körzetéhez tartozó templomokban kizárólag román nyelven történjék az isten- tisztelet, bármiféle mise vagy szertartás. A román római katolikus egyházfők nem ismerik el csángóföldi hittestvéreik magyar nemzetiségét, magyar származását, ezért még olyan megoldásban sem egyeznek bele, hogy a csángóföldi települések templomaiban esetleg minden harmadik isten- tisztelet magyar nyelven történjen. "A román katolikus egyház a legnagyobb tövis közöttünk, a papjai azok, akik akadályozzák a magyar anyanyelvű istentiszteletek és a magyar iskolák újraindítását. Megfélemlítik, félrevezetik a népet. A román ortodox egyház minket nem bánt és a Bákó (Bacau) megyei szervek sem bántanak...” - nyilatkozta a Napi Magyarországnak Fehér Katalin, az MCSMSZ jogharcosa, tanügyi megbízottja. A csángóföldi Lészped falu magyar lakósai úgy döntöttek, hogy — a iasi püspökség visszautasító válaszát ismerve — Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekhez fordulnak a panaszukkal. Levelükben taglalják a helyzetüket, annak eredőjét. Többek között leszögezik: ”..A kommunista rendszer először bezárta a magyar anyanyelvű római katolikus papunkat, akit aztán a iasi püspökség román anyanyelvű papokkal helyettesített. Ok az ötvenes években született generációt elrománosították, a papok kérésére az állam megszüntette a magyar iskolákat”. A lészpediek közük, hogy ha a iasi püspökség nem oldja meg kedvezően a kéréseiket, akkor a csángómagyarok kérni fogják a csatlakozásukat a gyulafehérvári (magyar) római katolikus püspökséghez. Hasonlóan kilátástalan a helyzet a csángómagyarok anyanyelvű oktatásában. Az ötven évvel ezelőtt létezett 125 magyar iskolából ma már egy sem működik a csángóföldi településeken, az egyetlen helyi anyanyelvű oktatási forma az önkéntes tanítás-tanulás, magánlakásban. "NAGY KESERŰSÉGBEN VAGYUNK..." Csángómagyarok levele II. János Pál pápához Az itt következő megrendítő hangú esdeklő levelet a Szentatya budapesti látogatásakor kapta kézhez. A moldvai csángók levelét -- amelyet már előzőleg lengyel és olasz fordításban is megküldték a pápának ~ népnyelvi eredetiségében és sajátos helyesírásával adjuk közre: * SZENTSÉGES A TYÁM! Mi szegény Kákavai és Nagy Pataki és más falvak és magyarok újra összegyűltünk s nagy nagy szegénységünkből sokat tanácskoztunk, mert a mióta az idegen Papok tőlünk elfogytak és a itten való tanult Papok marattak, hát azután nagy keserűségben vagyunk oly formálag hogy az magyar anyai Nyelvet el akarják minden képpen tiltani, mert az szentmise előtt való imádságokat oláhul végezi a kántor, az énekeket hasonló képpen és az ifijak a meddig az oláh nyelven nem tudnak imádkozni, hát házasságra nem is léphetnek, különösen más öregeink vagy fiatal asszonyaink a kik oláhul nem értenek, el mennek, hogy a gyónást el végezzék, azok mind el vannak az gyóntató széktől üldözve és arra nézve sokan el hagyták az templomba menést vasárnap és ünnepnapokon, ezelőtt elmentük többen hozzájok és kértük, hogy haggya meg a mi anya nyelvünköt és az volt az felelet, hogy bé jelent a miniszterséghez, hogy mű az magyar nyelvet nem akarjuk el hagyni Immár rég óta hogy ilyen pásztor kéz alatt bolyog a nyáj, nincs aki meg hallgassa szükségünkön, panaszunkon nincs a ki az Isten szent igéit hirdesse nálunk a mi édes magyar anyanyelvűnkön, nincs aki a gyónás szentségének ki szolgáltatásával meg vigasztalja szegény bűnös lelküköt, nincs aki a házasulandót jó tanácsokkal el lássa, nincs közink való lelki pásztorunk, nincs nyelvünk után való papunk. Héjába könyörgünk az Jási Püspök szent földi helytartójához, bizakodó szemekkel emeljük fel tekintetünköt és térden állva könyörgünk mü kicsikék és nagyok, férfijak, és fejémépek, hogy könyörüljön meg rajtunk és adjon nekünk nyelvünk béli magyar papot. Csak a mü környékünk 20 ezer lelket számláló magyar tömegnek egyetlen pap sem hirdedet anyanyelvén szent hitünk igéit, pedig vallásunk tanítása szerént mindenki anya nyelven hallgatja és értheti csak meg Isten és egyházunk szent tanítását. Ha a mü Püspökségünk, a jási Püspökség nem tudja lelki szükségleteinket kielégíteni, úgy Szentséges Atyánk kegyeskedjél minket át csatolni az erdélyi egyházmegyéhez, vagy elrendelni, hogy küldjenek onnan miszámunkra magyar papot. Legmélyebb hódolattal és alázattal könyörgünk, hogy Szentséges Atyánk teljesítse kérésünköt, a mi vallásunknak mindig hűséges gyermekei maradunk. (Kb. 1000 aláírás) /ÉLETÜNK/
