Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel./fax: 410-242-5333 * E-mail: jslocust@aol.com Internet: http://www.sziliciumvolgy.com/mirror/amu Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 22. dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 19 dollár. Kanadába 23 dollár. Tengerentúlra légipostával 33 dollár, hajó­postával 24 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szer­kesztőség véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a köz­lésnél előnyben részesülnek. Címképünk: Benczúr Gyula: Vajk megke- resztelése. vászon, 89 X 114 cm. Kép aláírása; "Benczúr Gyula, München 1875" Szépművészeti Múzeum, Budapest Benczúr Gyula 22 éves volt, amikor az első na­gyobb történelmi tárgyú képét megalkotta. Nem sokkal utána, ezzel a művével, országos díjat nyert. A kép bal oldalán láthatjuk a délceg, feketehajú Vajkot, amint mesztelen háttal térdel a keresztelői ceremóniát végző (Szt.) Adalbert püspök előtt. Napóleon 1809,-i kiáltványa a magyarokhoz: "Dicső származástok régiségével máltán büszkélkedhet­tek GÁBLER ANTAL VAKÁCIÓ ELŐTT Csomagolni ruhát, kopott írógépet, Hosszú, nyári útra sok minden kell: A könyvlistámon Mikszáth Kálmán, S egy kedvenc íróm - William Faulkner. Szép idő lesz? Nem tudom előre - csak Azt tudom, hogy szeretek úszkálni; Sétálni reggel a tengerparton... és Nyári csendben — hús homokban járni. Olvasóinkhoz! E számunk a szokásos nyári, július - augusztusi összevont szám, melyet július elején postázunk. Legközelebi számunk a szeptemberi lesz, melyet augusztus második felében adjuk postára. Minden Kedves Olvasónknak, kellemes nyári üdülést kivánunk. (A szerk.) A MI HITVALLÁSUNK - 1948 Menekültek vagyunk, lebecsült hontalan, reménytelen sorsú árva, otthontalan hazátlan magyarok. Idegen földeken új otthont kereső, tovatűnt éveken fájón révedező szomorú vándorok. Mint a megunt lomot, sorsunk kedve hány-vet, sötét az éjjelünk s nappal is egünket zord felhők takarják. Szavunk fájó sóhaj, a szivünk bánatát, fájdalmaink gyötrő, búsongó panaszát oly kevesen hallják. ...De legyen bármilyen sanyarú a sorsunk, bármily panaszszóra nyíljék is az ajkunk, mert veszve mindenünk, gazdagok lehetünk s irigylésreméltók, könnyeinken át is mosolyogni-tudók, ha él még a hitünk: Hiszünk egy Istenben, Úrban, Alkotóban, Aki uralkodik mindenhatóságban e világi renden. Hiszünk Őbenne, mint égi jó Atyánkban, hiszünk véghetetlen nagy, nagy irgalmában, hiszünk az Istenben. Hiszünk egy hazában, ősi szép hazában, dús kincsekben gazdag földi menyországban, mely Istentől áldott. Kívüle nincs élet s visszavágyunk híven, bárhová sodródjunk, mert nekünk az Isten csak egy hazát adott. Hiszünk, hogy a gonosz meglakol vétkéért és az áruló, ki véres judáspénzért úr most rab hazánkban lebukik a trónról, Isten jő ítélni s mi töretlen hittel hiszünk egy"isteni örök igazságban”. Hiszünk, hogy felvirrad a mi napunk egyszer s Te Deumot zengünk hálatelt lélekkel szerte az országban... Kegyes szemmel tekint az Úr Isten majd ránk, - megérjük, mert hiszünk levert magyar hazánk feltámadásában! Panajothné László Márta FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA

Next

/
Thumbnails
Contents