Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. június gyilkolták alattvalóikat, amely bűnökkel a magyarokat vá­dolták meg Trianonban a szerbek, csehek, románok ellen. Hogy az ördögi színjátéknak még Ausztria is részese le­gyen; kapott hazánk testéből a 400 éves Habsburg biro­dalom utóda is négyezer négyzet kilométert 260 ezer lakos­sal. És ezt a Trianont kellett nekünk elfogadni és lenyelni ma már 78. éve. Persze, aki nem ismeri az igazsá­got, nem tanulmányozta a valós magyar történelmet és an­nak okait, az hajlamos a még ma is érvényben lévő ha­zugságoknak hitelt és igazat adni. Ezt az igazságtalanságokkal terhelt hamis törté­nelmet kellett volna megcáfolni az első adott pillanattól kezdve, amikor az Antall-kormány hivatalba lépett 1990- ben. De ennél fontosabb volt a paktumok alázatos módon való megvalósítása, ahogy az előírták nekik a Bush-Gorba- csov megállapodás alapján. A hazaárulás sok féle formáját ismerjük, de a Tria­noni békeszerződések elhallgatása és beletörődése végleges alapon, ahogy azt kijelentették 1990-ben, a hazaárulás klasszikus példája volt az akkori kormány részéről. Talán egy soha vissza nem térő alkalmat szalasz­tottak el, hiszen Magyarországnak tudták be azt a törté­nelmi tényt, hogy először az 1956-os forradalommal, majd a kelet-németek átengedésével ütöttek hatalmas rést a Szovjetunió legyőzhetetlennek hitt bástyáján, mely később a berlini fallal együtt kártyavárként omlott össze. Ha akkor lett volna merszük a magyar nép bátor­ságáért megkérni az igazságtalanságok felülvizsgálatát, ma nem tartana ott az ország, ahol van. Helyette kaptuk a "másság" uralmát, mely mint a szenny elöntötte az országot és a hazafias, nemzeti érzés helyett a "pénz uralma" vette birtokba az élet minden területét, ahol a nép csak küszködő rabszolgaként lehet je­len, hogy kiszolgálja a "tízezrek" féktelen szabadrablását és meggazdagodását. Valahogy ilyen gondolatokkal emlékezem az 1920. június 4-én megkötött átkos Trianoni békeszerződésre, mely végződhet úgy is, hogy a maradék ország minden további csonkítás nélkül is az idegenek kezébe fog kerülni az elkövetkezendő 20-30 évben. Pesszimizmus? Nem, csak a jelenlegi helyzetet tekintve, sajnos bekövetkezhető realitásnak látszik, ha­csak... Reméljük lesz még Magyarországnak olyan fiatal­sága és öntudatos polgársága, mint volt 1956-ban SAMOR ASSOCIATION NEMZETKÖZI TÁRSKERESŐ IRODA P. O. Box 7355, Redlands, CA 92373 USA FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA Wass Albertre emlékeztünk Nemrég elhunyt nagy írónk tiszteletére május 3- án, vasárnap délután 5 órakor a Magyarok Világszövetsége Semmelweis utcai székházában emlékestet rendezett a gróf czegei Wass Albert Alapítvány. A Magyarok Háza zsú­folásig megtelt nagytermében v. Bánkuty E. Géza, az Alapítvány elnökének ünnepi beszéde vezette be a műsort, majd a műsorvezető egymás után szólította színpadra a sze­replőket, akik alkotásain keresztül mutatták be a több mint fél évszázados emigráció után Floridában elhunyt erdélyi írót és költőt s idézték a haláláig izzóan magyar hazafi emlékét. Simó József Wass Albert prózai műveiből olvasott fel részleteket, Császár Angéla, Horváth Gyula és Dömer György pedig legszebb verseiből adott elő néhányat. A megjelenésében akadályozott Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke a Bokor Imre által felolvasott levélben méltatta Wass Albert életútját, majd az elhunyt utolsó éveiben róla készült videófilmből láthatott részleteket a közönség. Kelemen Barnabás hegedűművész Pertis Zsuzsa zongorakíséretével egy Sarasate-művet mutatott be, a Kár­pátok tánccsoport pedig mezőségi táncokkal szerepelt. Végül sor került a Wass Albert számára még életében készült Balassi Bálint emlékkard ünnepélyes átadására: a szépművű kardot az Alapítvány nevében Faddy Ottmár ferences atya szép beszéd kíséretében nyújtotta át Wass Albert legidősebb fiának, aki azért megilletődött szavakkal mondott köszönetét. Az élményt jelentő és a nagy író emlé­kéhez méltó műsor a Székely Himnusszal fejeződött be. A jól sikerült emlékest után a Magyarok Háza első emeleti kerengőjében v. Bánkuty E. Géza alapítványi elnök állófogadást adott, amelyet az alkalomhoz illő pohár­köszöntővel vezetett be, üdvözölvén a megjelent ven­dégeket, akik még sokáig együtt maradtak beszélgetve és gyönyörködve a falakat díszítő erdélyi fametszetekben, valamint a kiállított könyvekben. S.Gy. GÁBLER ANTAL RÓMAI EMLÉK Tavasz volt Rómában, a Piazza del Popolo - virágokkal teli: A múzeumban reneszánsz világ; Raphael - és Sandro Botticelli. A Fontana di Trevi napsütésben, s az Alkonyatbán - mártírok temploma: Az oltár mellett olajfestmény; ily Műremeket - még nem láttam soha. Indulás napján, szállodánkban A pénztárosnő kedves és bájos, Fájó szívvel, csendben elbúcsúzunk, Római tavasz - örök-szép város.

Next

/
Thumbnails
Contents