Amerikai Magyar Újság, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1998. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA Tel./fax: 410-242-5333 * E-mail: jslocust@aol.com Internet: http://www.sziliciumvolgy.com/mirror/amu Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 22. dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 19 dollár. Kanadába 23 dollár. Tengerentúlra légipostával 33 dollár, hajó- postával 24 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. GÁBLER ANTAL MAGYAR LÉGIÓSOK SÍRJÁRA Április 30 - a Légió ünnepén Sidi-bel-Abbes, Órán, Indó-Kina A kiképzés után — frontszolgálat Légiósok., ezernyi hontalan Harcoltak, francia zászló alatt. Vitézül, bátran számos ütközetben; S ha néha győzött is a túlerő, Helyt álltak - a magyar légiósok: Erről mesél az árva temető. Címképünk: Raffaello Santi. ESTERHÁZI-MADONNA FA, 28 x 21,5 cm, cca: 1506 BUDAPEST, SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM Ugyan ebben az időben festette, többek között az Or- leáns-i Madonnát, a Szent Család a szakálltalan Józseffel (ez volt karácsonyi számunk címoldalán), a Madonna a zöldben, és hozzákezdett a Krisztus sírba-tétele című művéhez (ez a húsvéti számunk címlapján volt látható). Lapunk egy másik oldalán rövid felsorolás található Raffaello Santi-korabeli itáliai művészetről. KÉRJÜK, KIOLVASÁS UTÁN NE DOBJA EL LAPUNKAT, ADJA ÁT ISMERŐSÉNEK HÁTHA Ó IS MEGKEDVELI ÉS ELŐFIZET RÁ. Mind katona a harcmezőn... Nekrológot írni mindig szomorú, nehéz kötelesség, különösképen olyan valakitől, aki közelállt hozzánk, akinek elvesztése, mélyen, fájdalmasan érinti az embert. Stolmár G. Ilona halála ilyen megrázó esemény életünkben. Tragikus esemény, mely fölött nehéz napirendre térni, nehéz megszokni a gondolatot: Ő nincs többé!... Éveken át dolgoztunk együtt lapunknál, azonos célokért. Az emigráció és a hazai közélet dzsungeljét egyformán ítéltük meg, s ez, és a keresztény-nemzeti világnézetünk azonos alapvető vonásai, valamint a közös végső cél hozott össze bennünket. Az emigrációs egyesületekbe, intézményekbe, a kommunista beszivárgást és bom- lasztást is egyformán ítéltük meg. Egymás után jelentek meg írásai a Katolikus Magyarok Vasárnapja, és lapunk hasábjain. írásai élesek voltak és mindig a lényegbe vágtak. Politikai ellenfelei, a kommunisták önkéntes és fizetett ügynökei sziszegtek cikkeitől, kegyetlenül az elevenükre tapintott. Feltárta a "hasznos idióták" szándékait, tetteik mozgatórugóit. Ezek a cikkek feladatot teljesítettek, felvilágosították a részletekről, háttérről a tájékozatlan olvasókat. Mindhalálig harcolt azért, amiben hitt. Még utolsó napjaiban, végső erejével is teljesíteni akarta lapunk iránti elkötelezettségét s a betegágyból, fájdalmas kínok között is fel-fel kelve odaült a komputer mellé és írt. Hogy gyöngülő ujjaival még leüsse a betűket és befejezze a cikkét, amit vártak tőle az olvasói. Hiába várják ezentúl hű olvasói Stolmár Ilona írásait, elárvult a helye a lapunkban. Új írást többé nem olvashatunk tőle, mert a sors kiütötte kezéből a tollat. Azt a tollat, amihez végső erejével is ragaszkodott, mint katona a fegyveréhez a harcmezőn!... írásai őrzik nevét és mi akik munkatársai, barátai lehettünk, szívünkben ápoljuk emlékét. Megtört lélekkel állunk sírjánál és búcsúzóul megfogadjuk, hogy igyekszünk mindig méltók maradni ahhoz a megalkuvást, elvi engedményt soha nem ismerő szellemhez, amelyet ő képviselt. Kedves Ilonka! Lapunk szerkesztői, munkatársai és olvasói, nehéz szívvel búcsúzunk Tőled; mondunk utolsó Isten hozzádot. Te voltál lapunk egyik lelke, motorja és szellemi irányítója. Nehéz lesz áthidalni az űrt, ami távozásoddal keletkezett. Mindenható adjon örök nyugodalmat! Ps.: A Kerepesi temető szabadságharcos parcellájába temették 1998. április 21-én.
