Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

1997. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 | A mosoly országa argentínai széljegyzetek Egy otthoni magyar lapban olvastam, hogy nemrég Cannesben lezajlott rövidfilm és reklám fesztiválon díjat nyert filmekből bemutatót rendeztek Budapesten. A kri­tikus azon kesereg, hogy megfordult a világ ízlése, és ahogy még nem is olyan régen - és elvétve ma is - csodálatosan idealizált és szép nőkkel próbáltak eladni mindent, ezzel szemben ma a csúnya, a visszataszító, a torz a menő csapda, amivel igyekeznek vevőt szerezni, minden áron és minden esetben. "Több évezreden át vallott, szinte már genetikailag - belénk programozott - szépség- és harmóniaideálunkat hazudtolják meg és teszik tönkre, nem is tudjuk mi célból. Mintha valahol, valaki kiadta volna a parancsot: "96-tól csak a csúnya a szép, látványban, szóban, erkölcsben egya­ránt." írja. így igaz. Felsorol egy pár példát is, de nem kell Európába menni, nézzük meg csak az itteni televíziós rek­lámokat, a torzító lencsével filmezett hülyét alakító vevőt, eladót, az éktelen ostoba sztoriba épített aszpirin reklámot és eltekinve egy-két kivételtől, a minden programot meg­szakító és időt rabló, pénzért eladott hosszú percektől csak a "zapping" ment meg az idegrohamtól. Nekem speciálisan a legjobban egy nemrég a fran­cia rugby csapat buenosairesi vendégszereplésének propa­gálására kiadott nagyméretű színes plakát tetszett. A tízezrével a Municipalidad hivatalos tablóin megjelent színes képen három összeboruló játékis életnagyságnál nagyobb segge látszik premier plánban és fölötte az írás: French Parfüm. Hogy ezekután a józan járókelő milyen logikus következtetésre kényszerül, az mindenkinek saját, egyéni gusztusa. Az argentin lapokban mindig talál az ember meg­hökkentő híreket, amire aztán kolóniánk levelező tagjai válaszolni is szoktak. Dicséretreméltó igyekezet és csi­náljuk is már fél évszázada, valljuk be nem sok ered­ménnyel, de kitartó következetességgel. Az érdekes ebben az, hogy ezekre a felvilágosító, helyreigazító írásokra csak néha válaszolnak, mégkevésbé közük. Az ok: nehéz dolog a tévedést bevallani - és minden marad a régiben. Pár hónapja olvastam egyik legnagyobb példány- számú argentin napilapban, hogy az egri bikavér tu­lajdonképpen egy zsidó rituális ital, aminek bonyolult kezelését Egerben, Izraelből érkezett szakértők ellenőrzik, (így van: az izraeli exportra menő bort ott kontrollálják. Ki tudta ezt?) Más: a Tokaji Aszú - a királyok itala - a Bodrog és a Hemád folyók között - Transylvániában terem. A Barcelonában megjelenő nemzetközi hírnévnek örvendő lexikon szerint - fascikulus melléklet egy napilap­ban - Horthy Miklós Kún Béla hadügyminisztere volt és annak lebuktatása után mint kormányzó diktátor lett Magyarországon. (Magyar Hírlap) LÁZÁLOM? Álmomban megalakítottam a magyar kormány baráti körét. Tettem mindezt azért, mert mélyen átérezrem a problémákat és lojális állampolgárként több takaré­kossági programot terjesztettem a nyilvánosság útján szere­tett kormányom felé, annak stílusában. íme: A globális felmelegedésre való tekintettel célszerű a távfűtés, általában a szilárd, folyékony és gáznemű ener­giahordozók használatának visszaszorítása. Ezzel egyidő- ben praktikus a rőzsegyűjtés szép hagyományának fel­élesztése. Az ilyesmi egyébként vonzza a túristákat, fejleszti az idegenforgalmat is. A lótenyésztés felkarolásával a motorizáció összes hátrányai enyhíthetők. Az általános és kötelező lóhasz­nálattal esély nyílik arra, hogy néhány megmaradó motoros jármű jelenlegi műszaki állapotában is utolérje a bűnö­zőket. Nem elhanyagolható, hogy érzékeny csapás érné például az olajmaffiát. Lóhasználatban a kormány is élen járhat; szívet-lelket gyönyörködtető látvány lenne a kor­mány tagjait szolgálati lovon látni (magyar folklór, törté­nelmi legitimáció stb.). Államtitkártól lefelé szolgálati szamár használata is indokolt lehet - jelképezve a takarékos szakértelmet. A hadsereg kész ráfizetés, már ötven éve nem volt egy rendes háborúnk. Az 1968-as bevonulás is csak a szom­szédaink megharagítására volt jó (vannak akik már ki is nyomozták, az egész az MDF és a Csurka műve volt). A modernizáció, gazdasági stabilizáció és a többi nagyon fontos dolog miatt le kell számolni a naív konzer­vatív beidegződésekkel. Előítéletek nélkül neki kell látni az alkoholizmus felszámolásának. A kormányhoz közelálló ideológusok bátortalan kísérletét a népesség kábítószerre való rászoktatására nem tartom jónak, hiszen például a kokain hazai termelése és az ebből befolyó adótétel szinte elhanyagolható. Nem így van ez a szesz esetében. Az alko­holizmus folyamatos terjesztése a kormány számára renge­teg előnnyel szolgál. Lesz adóbevétel bőségesen és a pol­gárok, ha állandóan nyomás alatt vannak, kezelhetők és rózsaszínben látják a világot. Hatásos propaganda mellett - kombinálva az egészségügyi kiadások már megkezdett visszafogásával - az alkoholbetegségek miatt hamarosan a nyugdíjasok száma nőhet, ami, úgy tűnik a jelekből, szintén része a kormányprogramnak. Egy-két millió megmaradó szívósabb alkoholistával viszont minden választást megle­het nyerni. Kérem tehát a kormányt, hogy tegye magáévá mindezeket az ötleteket. Járjanak elő jó példával. Nem helyes, hogy miniszterelnökünk olyan visszafogott, rosztovi főiskolai évei óta egy csepp vodkát em iszik, amint azt nyilatkozta nemrég. No erre már felébredtem és gyorsan mindent pa­pírra vetettem. Különös állapot, amikor az ember végre felébred - van úgy, hogy nem is tudja, ébren van-e, vagy álmodik... Kiss Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents