Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. március Jonathan Sunley: GÖNCZNEK TÁVOZNIA KELL Az alábbi cikk az angol nyelvű Budapest Sun c. hetilap február 5-i számának szerkesztőségi oldalán jelent meg. Szerzője a National Review c. amerikai hetilap budapesti tudósítója, láthatóan a hazai helyzet kiváló ismerője. (Fordította: Lovas István) A téli szünet után a héten ismét összeülő magyar parlamentnek döntenie kell, hogy mit tegyen azzal a két törvénnyel, amelyek ellen Göncz Árpád államfő a törvényhozási szünet idején vétót emelt. (Göncz a képviselők összeférhetetlenségének meghatározása ellen emelt kifogást, de nem az Alkotmánybírósághoz fordult alkotmányossági aggályaival - ilyenek nem is voltak neki most hanem a libibolsi többségű képviselőknek utalta vissza a törvényt, akik előre megmondták, hogy változatlan formában fogadják majd el, s ebben az esetben kötelezően alá kell írnia azt az államfőnek! Majd bolondok lesznek saját zsebük ellen tön’ényt hozni az olasz vezető lapok által - is - kleptokratáknak nevezett, rengeteg vállalat igazgató- és felügyelőtanácsában milliárdokat kereső képviselők! A szerk.) A valódi történet azonban nem az, hogy' mi történik majd az összeférhetetlenséggel és a privatizációs törvény módosítási csomagjával foglalkozó törvénytervezetekkel - függetlenül attól, hogy' mindezek magukban véve is érdekesek. A nagy kérdés az, hogy a csaknem három éven át tartó, Rip Van Winkle-szerű álmából felébredt Göncz miért ébredt tudatára alkotmányos felelősségének és miért vétózta meg a két törv ényt? Meglehet, hogy a 75 éves államfő csupán arra akarta felhívni a figyelmet, hogy még mindig jó egészségnek örvend. Figyelembe véve azt a furcsa csendet, amelybe azóta burkolózott. amióta a szocialista-szabaddemokrata (az utóbbi Göncz saját korábbi pártja) koalíció 1994 nyarán hivatalba lépett, talán bocsánatos bűnnek számít, ha valaki másra is gondol. Tavaly például egy magyar vadászgép-század az országon kívül éleslövedékekkel gyakorlatozott. Az országgyűlést előre tájékoztatni kellett volna a hadgyakorlatról A parlament néhány ellenzéki képviselőjének sikerült is kis botrányt okoznia az alkotmányos szabálytalanság ügyében. De mit mondott az incidensről a magyar hadsereg főparancsnoka? Göncz Árpádnak egy szava sem volt! Mindennél azonban még rosszabb, hogy Göncz végig néma maradt a Tocsik-féle privatizációs botrány alatt Még nem derült fény minden részletre, de már több mint eleget tudunk arról a piszkos útról, amelyen az állami kasszából dollármilliós érték vándorolt a koalíció két pártjának politikusaihoz és vállalkozóihoz, és ami mutatja, hogy a mai Magyar- országon nem a törvények uralkodnak. Az 1998-as választások közeledtével egyre inkább időzavarba kerülnek azon hatalmas gazdasági érdekek, amelyek a törvényt ténylegesen a kezükbe vették, és akik kétségbeesett vágya a torta megmaradt részének felosztására, visszatükröződik a mindennapos gengsztertámadásokban és robbantásokban. Vaclav Havel elnököt olyannyira zavarták a Cseh Köztársaságban végbement sorozatos bankösszeomlások, hogy újévi beszéde fő témájaként az erkölcsöt és a korrupciót emelte ki. Magyarország ugyanakkor mind gyorsabban válik banánköztársasággá (természetesen banán nélkül), és ennek az államparódiának az elnöke minderről annyit beszél, mint egy trappista szerzetes. Igaz az, hogy Franciaországgal és az Egyesült Államokkal szemben Magyarországon a kormányzás módja nem az elnöki rendszer. Ugyanakkor Göncznek a kezében sokkal több dolog összpontosul, mint csupán az erkölcsi tekintély - mint ahogyan azt számtalan alkalommal bizonyította 1990 és 1994 között, amikor ismételten elgáncsolta a demokratikusan megválasztott középjobb kormány céljait, azzal, hogy kedve szeszélyének engedve, vagy kinevezéseket nem írt alá, vagy törvényeket utalt az Alkotmánybíróság elé. Sőt, valójában nagyrészt fáradhatatlan ellenállásának tudható be, hogy' Magyarországnak nem adatott meg egy lusztrációs törvény által okozott katarzis sem. A Szocialista Párt képviselői emiatt annyira megkönnyebbültek, hogy' amikor 1995-ben másodszor került sor államelnökké választására, még a szabaddemokratákat is megelőzve, siettették jelölését. Amikor pedig a szocislisták ismét megmutatták, hogy mennyire lenézik a törvény uralmát azzal, hogy nemrégiben leszavazták az Alkotmánybíróság ellenzéki jelöltjét, a köztársaság elnöke - a hatalmi ágak végső garantálója! — a plafont nézegette. Göncz újabb teljesítményének talán mélypontját nyújtotta tavaly október 23-án. amikor egy' szürke, nyirkos reggelen a Parlament előtt Horn Gyula miniszterelnökkel együtt indította útjára az 1956-os felkelés 40. évfordulójára rendezett hivatalos megemlékezéseket. Göncz maga is részt vett az akkori eseményekben, és ezért éveket ült börtönben Ha most, mint magánember, meg akar bocsátani Hornnak és másoknak, akik hozzá hasonlóan az oroszok mellett harcoltak (akik közül egyébként egy sem kért bocsánatot!), ám tegye. De nyilvánosan úgy tenni, hogy ezek a sebek egy’ fél emberöltő alatt behegedtek, azok arculcsapása, akiket a forradalom idején öltek meg és azon nyomorgó tőlélőknek, akik (nem úgy. mint azok a tavaly októberben jóllakásig etetett és itatott illusztris nevek viselői, akik az 56-os Intézettel állnak kapcsolatban) sohasem voltak tagjai a kommunista pártnak és sohasem bocsátották áruba becsületességüket De Göncz fejében a magyar történelem más korszakairól is fura dolgok alakultak ki, mint ahogyan azt újévi beszédében ki is fejezte, amikor egyformán ítélte el a két világháború közötti és a háború utáni időket. Függetlenül attól, hogy valaki mit gondol Horthy Miklós tengernagyról és koráról. Magyarország akkor - legalább is addig, ameddig a németek el nem foglalták - még mindig élvezte a törvényességet, a függetlenséget és a fokozatosan növekedő jólétet. Ezzel szemben a kommunizmus politikailag jóváhagyott tömeggyilkosságokat és nemzeti alávetettséget jelentett, és igen különös (hogy mást ne mondjak), hogy az ország jelenlegi elnöke ezt a különbséget nem veszi észre. Göncz Magyarország jövőjének megítélésében sem mutat jobb teljesítményt. Tavaly Szent István ünnepén párhuzamot vont a magyar nemzet mai és 1100 évvel korábbi sorsa között: "Ha Európával, akkor a jövőbe, ha Európa nélkül -
