Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1997. március zárjegyeket találtak. A másik kamiont, amelybe tíz tonna fémszálas papír érkezett (olyan minőségű, amilyenre az ötezer forintos bankjegyeket készítik), a Nemzetbiztonsági Szolgálat figyelői kísérték az Orczy' térig, a rakomány ott nyomtalanul eltűnt. Ni- kolits István, a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter lapunknak is megerősítette, a figyelőknek csak az Orczy térig kellett kísérniük a kamiont, ezért ott a megfigyelést átadták a rendőrségnek; szabályszerűen jártak el. Rendőrségi források ezzel szemben utóbb úgy nyilatkoztak, ők arra adtak megbízást a szolgálatnak, állapítsa meg, hol rakodják ki a fémszálas papírt. Mivel az Orczy téren nem rakodtak, a szolgálat szerintük még nem vonulhatott volna el a helyszínről Kacziba Antal, a BM helyettes államtitkára érdeklődésünkre elmondta, Somogyi Tamással, Nikolits István kabinetfőnökével közösen vizsgálatot rendelt el annak tisztázására, végül is hogy' tűnhetett el a hatóságok orra elől az értékes szállítmány. A Világgazdaság úgy tudja, a tíztonnányi fémszálas bankjegypapírból több, néhány kilogrammos tétel felbukkant az ország legkülönbözőbb területein. A Népszabadság értesülése szerint nemcsak papír, hanem kész bankjegyek is előkerültek már, és a hatóságok állítólag olyan információ birtokába jutottak, melyek szerint az eltűnt papír egy részét hamis ötezer forintosok gyártására már felhasználták. A rendőrség minden rendelkezésére álló titkosszolgálati eszközzel keresi a pénzhamisítók nyomdáját és a pénzt. Nem zárható ki, hogy a papírt külföldi nyomdáid» szállították; a ‘90-es évek elején egy szabadkai nyomdában már hamisítottak magyar zárjegyeket. A német papírra készített ötezres hamisítványok állítólag olyan jó minőségűek, hogy az MNB (Magyar Nemzeti Bank, a szerk.) szakértői is csak hosszas vizsgálat után tudták megkülönböztetni őket a valódiaktól. * Fenti tudósítás rengeteg kérdést vet fel. Az első mindjárt az: hogyan történhetett meg, hogy a két szervezet, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Rendőrség, közös erővel veszítette nyomát egy ilyen szállítmánynak? A második: hogyhogy éppen az egyik kormányzó párt lapja írta meg az eseményt? Nem lehetséges-e, hogy a két párt a két szervezetén keresztül akarja “kikészíteni” egymást a választásokig? Nikolits István ugyanis az MSZP, míg Kuncze Gábor belügyminiszter az SZDSZ minisztere. Elképzelhető, hogy pártcsatározásokat fizet meg a lakosság eképpen is, mert azt mindenki tudja, hogy 10 milliárd “fölösleges” - árufedezet nélküli - pénz nagyban hozzájárul az infláció amúgy is emelkedő mértékének egyre magasabbra jutásához. Főleg, ha hozzávesszük, hogy ez az ügy is csak véletlenül pattant ki (valakiknek valahol érdeke volt, hogy értesüljünk róla), különben erről sem tudnánk semmit, s ki tudja, hány ilyen krimi van még a háttérben a kormánypárti maffiózók tarsolyában? Furcsa dolog, ha egy ország mindnféle korlátozás nélkül hagyja, hogy bárki importáljon olyan minőségű papírt, amelyre országa valutáját nyomják! Másnap meg is kezdték a nyakig érintettek a hitegetést: javaslatot nyújtanak be ennek szigorítására. Kérdezhetnénk: miért csak most jutott ez eszükbe? Netán azért, mert - eddig — erre a horribilis összegre is a két párt kasszájának volt szüksége, mint a Tocsik-pénzek nagyobbik részére? S talán csak azért pattan(hato)tt ki az ügy, mert az egyik párt rosszabbul járt, mint a másik? Nem volt arányos az osztozkodás? Lássuk be, ez az ügy újra “világszínvonalat” produkált kis hazánkban, semmivel nem marad el a híres frankhamisítási botránytól vagy a Rottembiller utca eladásának esetétől! Szomorú világcsúcs ez, s megmutatja nemcsak a chicagóit már így is megszégyenítő közbiztonság rohamos romlásának megoldhatatlanságát, de a bűnüldözés, valamint a nemzetbiztonság rettenetes állapxrtát is. Miféle ország az, ahol a - minimum! — vámcsalással, csempészettel vádolhatóknak akkora “személyiségi jogai” vannak, hogy 10 milliárdos bűnügyekben G. I.-ként és K. A.-ként szerepelnek? Meddig terjed Magyarországon az “ártatlanság vélelme”? És ki védi meg a valóban ártatlanokat, ha a két, régi erőszakszervezet - rendőrség és kémelhárítás-besúgás - egymással hadakozik és egymásra keni saját mocskát? És milyen vámrendelkezés az, ahol a szállítmánnyal nem kérik a szállítmány papírjait, hanem azok - a németek híres precizitására egyáltalán nem jellemzően! - fél év késéssel “érkeznek meg” (talán valaki fiókjának mélyéről)? Másnap az illetékesek gyenge cáfolatokat közöltek a Népszabadságban, de a hamis pénzek forgalomba kerülésének tényét “sem cáfolni, sem megerősíteni ” nem tudták. Emlegették az “alvilágot”, amelynek kezére került a fémszálas piapír. De “ki” lehet az alvilág? Netán a kormány és az uralkodó pártok? Vagy csak azok “pénzellátói”? Nikolits és a belügy “vizsgálatot” kezdeményezett, annak megállapítására, hogy a nemzetbiztonságiak vagy a rendőrök a felelősek a fémszálas piapír eltűnéséért, de ettől még a piapír nem kerül elő, pxmto- sabban. mint a jelek mutatják, csak erősen “átalakult” formában: ötezresekként! Mondhatnánk, a bolsiknak is, libiknek is megfelelő gyakorlatuk van már az “átalakulások” területén, de ettől még nem biztos, hogy a 10 milliárd forint további sorsáról is tudomást szerzünk majd (vagy talán épjpne ezért nem szerzünk?), hiszen valamilyen véletlen folytán, éppien Nikolits István, a Nemzetbiztonsági Szolgálatot felügyelő tárca nélküli miniszter volt az, aki a Tocsik-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság előtt tett saját vallomását, illetve az erről szóló, adatokat tartalmazó levelét 80 évre titkosította! Ki akadályozhatná meg, hogy ebben az újabb nagy bűnügyben - ha pártja érdekei meg a saját feje védelme úgy kívánják - ismét megtegye, a nemzet biztonságára hivatkozva? Számunkra marad az elcsodálkozás, a tűnődés, a kérdések megfogalmazása. Milyen ország az, ahol még egy ilyen ügy kipattanása után sem mond le a kormány, de még a belügy- és a nemzetbiztonsági miniszter sem? És: van-e még, egyáltalán: lehet-e még reményünk arra, hogy ezt a kormány- szintig maffiózókai átszőtt országot rendbeteheti-e akármilyen nemzeti érzelmű új kormány? Ha utóbbira válaszunk - hosszas gondolkodás után is - igenlő, akkor gondolkodhatunk azon: nem kellene-e hamarosan megkezdeni az akasztófák magánimportját...? Mondjuk, fémszálas pjémznyomó piapír helyett... * TERJESSZE LAPUNKAT
