Amerikai Magyar Újság, 1997 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1997-02-01 / 2. szám

1997. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 MAGYARORSZÁGI HÍREK STOLMÁR G. ILONA A NÉPSZABADSÁGBAN SCHMIDT MÁRIA "A szakértői kormányzatról" című írásában állítja, hogy a kormánypártok 1994-es választási jelszavaiból — ideológiamentesség, világné­zeti semlegesség, szakértő kormány ~ egyetlen önmeghatáro­zás felel csak meg a valóságnak, az, hogy a jelenlegi kormány- koalíció mindkét pártja pragmatikus. Az MSZP "rendkívül gyakorlatiasan semmi másra nem tartott igényt a 70 éves kom­munista örökségből, mint a felhalmozott vagyonra, az elfoglalt pozíciókra és a rendelkezésre álló információanyagra. Az ide­ológiát meghagyták azoknak, akiknek az kellett. A kisebbik kormányzó párt a zsákmányban való osztozkodás reményében nagyfokú realitásérzékről tett tanúbizonyságot, amikor egy csapásra meg\>ált radikális antikommunista és doktriner li­berális elkötelezettségétől." Most örülnünk kellene, gondolhatjuk, ha már az MSZ(M)P lapja is eljutott ilyen éles kritika közléséig, s ez ta­lán jelzi, mennyire elege van sok-sok párttagnak vagy hithű kommunistának is a beláthatatlan mértékű rablásokból. A tör­ténésznő így folytatja: "sokan egy hályogkovács biztonságával csetlenek-botlanak területükön (Bokros-csomag, Budapest Bank, energiaprivatizáció, egészségügyi reform stb.), miköz­ben önigazolásként azt ismételgetik: nincs alternatíva!" Schmidt határozottan állítja: az ezredfordulóhoz közeledő Ma­gyarországnak nem ilyan kormányra van szüksége, hanem ha­tározott jövőképpel és ennek megfelelő ideológiával rendelke­ző, az ország legkiválóbb szakembereit, sőt az ország minden polgárát jó teljesítményre ösztönző, a realitásokhoz a legna­gyobb rugalmassággal alkalmazkodni képes politikai elitre, amely képes az ország polgárainak biztonságát és növekvő jó­létét is szavatolni. — Ezt mondjuk, írjuk mi is, a Hom-kor- mány (csalásos?) “megválasztása” óta! Ha mi mondjuk, akkor természetesen demagógia. A Népszabadságtól talán megfogad­ják elvtársai...? Ezért öröm ez a hír nekünk -is! A NEMZETKÖZI JOG DURVA megsértőinek büntetőjogi felelőssége évtizedek múlva sem enyészhet el — indokolta az 1956-os salgótarjáni sortűzügyben hozott döntését a Legfel­sőbb Bíróság. (Mi pedig csendesen megkérdezzük: vajon miért kellett ezen ennyi évig vitatkozniuk az elvtársaknak és libe­rális bandatagjaiknak? Hiszen a Zétényi-Takács-törvényt is az elévülés miatt semmisítették meg?!) Az ügyben két éve hozott elsőfokú ítéleteket a felsőbb bírói testület több ponton megvál­toztatta. Az öt év fegyházbüntetésre ítélt Orosz Lajos közü- gyektőli eltiltását 8 évről a maximális 10 évre emelte. Több vádlottnál azonban helybenhagyta a mindössze 2-2 éves bör­tönbüntetést és a 4-4 évnyi közügyektől való eltiltást. Bizonyí­tékok hiányában felmentette Toldi Ferencet, és minden, elsőfo­kon történt felmentést jóváhagyott. -- Ennyit ér 131 agyonlőtt és megszámlálhatatlan sebesült magyar! AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG megsemmisítette a KDNP de­cemberi választmányi ülésén hozott határozatokat, miután Isé- py Tamás frakcióvezető és néhány liberálbalos képviselőtársa ezt kérte, mert nem képesek elviselni, hogy kisebbségben ma­radtak az igazán keresztény, nemzeti érdekeket képviselő Gi- czy György vezette többséggel szemben. Az ítélet nem jogerős, Giczvék bejelentették: fellebbezni fognak. Az újabb vezetőség­választó ülést azonban január 18-ig össze kellett volna hívni, mert a vezetőség mandátuma ekkor lejár. Miután a bírósági döntés “ex lex" állapotot eredményezett, az sem dönthető el, ki jogosult a szabályos összehívásra. Nemcsak a KDNP nagy többséggel újraválasztott elnöke, Giczy György, de más pártok vezetői is megijedtek attól, hogy a bíróságok ilymódon bele­szólhatnak bármelyik párt életébe, belső ügyeibe, ami oda ve­zet, hogy akár a választásokat közvetlenül megelőző időben, egy, a mostanihoz hasonló döntés lehetetlenné teszi a párt vá­lasztáson történő indulását, hiszen az elnök vagy a párt bár­mely vezetőjének személye, és a meghozott, többség által meg­szavazott döntések megsemmisítése a párt jogon kívüli helyze­tét eredményezi, ami a választásból kizáró ok. Senki nem tart­ja ma véletlennek, hogy éppen úgy, mint a Rákosi-időkben, a bíróságok "ráhatásra" döntöttek az egyre erősödő nemzeti párt lebegtetéséről. Jó lenne, ha a nemzetellenes kolíció is hason­lóan járna: szavazni sem lehetne rájuk! KOSA LAJOS FIDESZES KÉPVISELŐ a Budapest Bank és a költségvetés kapcsolatait vizsgáló parlamenti bizottság el­nöke nyilatkozta: a Budapest Bankot úgy emlegették, mint pri­vatizációra jól előkészített pénzintézetet, ennek ellenére a ma­gyar állam fizetett azért, hogy elvigyék a külföldi befektetők..., amelyről korábbi vezetője, Bokros Lajos pénzügyminiszter azt mondta: "a legjobban vezetett, legjobban felkészített" bank. Kosa azt tartja a legnagyobb bajnak, hogy a magyar államot óriási anyagi veszteség érte, de emellett a presztízsveszteség is felmérhetetlen. Éppen ezért érthetetlennek tartja, hogy a mi­niszterelnök. aki az alkotmány értelmében felelős a kormány által elkövetett hibákért, már a sokadik ügyben sem hajlandó semmiféle következtetésre jutni, s azt a fogalmat, hogy politi­kai felelősség nem ismeri, amikor önmagáról van szó. A kép­viselő feltette a kérdést: "...milyen következménye van például annak, hogy a privatizációs folyamatban botrányról botrányra tántorog a Hom-kormány? S most a politikai felelős Suchman Tamás visszatérését készítik elő. Úgy látszik, a politikai fele­lősség ebben az ügyben fél évig tart. Pedig nem akárhogyan bukott meg: a Tocsik-ügy a legnagyobb privatizációs bot­rány. .. A BB privatizációja nagyobb kárral járt, ha megnézzük az összegeket. Azonban a legdurvább visszaélések a Tocsik- ügyben történtek." Ennek ellenére az ügyben megbukott veze­tők mind máshol vezérigazgatók, vagy fontos beosztásúak, aki pedig a legrosszabbul járt, Liszkai Tamás elvtárs, 6-7 milliós végkielégítést kapott és elengedték a lakáskölcsönét is. Ez ma Magyarország, ahol attól félnek: a maffia beépülhet a legma­gasabb politikai körökbe is. Ez azért nevetséges, mert régesré- gen a legmagasabb politikai vezetés alkotja a maffiát! A MAGYAR TÁRSADALOM tűrőképessége, rugalmassága, munkához való viszony példáértékű -- nyilatkozta Inotai And­rás, az európai integrációs stratégiai munkacsoport (ISM) ve­zetője. -- Az utóbbi kettőnek magunk is öriilnk. Ám az elsőt, a

Next

/
Thumbnails
Contents